A bomlás menete valóban ezerféle és rettentõ bonyolult is lehet, de ha a végtermék ugyanaz, mint amibõl a növény felépítette saját anyagát (szén-dioxid, víz), akkor pontosan annyi energia szabadul fel, mint amennyi a keletkezéskor elnyelõdött. Az energiamegmaradás (ld. középiskolás kémia) mindenképp igaz, bármennyire kacifántos a reakció. Azaz a tûz és a bomlás során pont ugyanannyi energia szabadul fel, a különbség csak az, hogy percek vagy évek alatt.

Energia akkor "marad bent" a szerves anyagban, ha oxigénmentes környezetbe kerül, így nem tud szén-dioxiddá visszabomlani. Természetesen ebbõl nemcsak a szén- és olajkészletekbe, hanem mindenféle, ezeknél kisebb szervesanyag-tartalmú, iparilag nem vagy csak nehezen feldolgozható kõzetekbe is jut, ráadásul szervetlen anyagok (leginkább a mészvázú élõlények vázai) is képzõdnek és felhalmozódnak... de az így tárolt energia ezzel együtt is csak amiatt hatalmas, mert százmillió éveken keresztül gyarapodott.

Üledék egyébként tartósan csak a süllyedõ aljzatú medencékben tud felhalmozódni, hegységekben egyébként semmilyen üledék nem halmozódik fel tartósan, hegységekben nem, hiszen ott a felszín folyamatosan ki van téve az eróziónak. A nyílt óceánok aljzatán pedig gyakorlatilag minden visszaoldódik ill. elbomlik, ezért ott is jelentéktelen az üledékképzõdés. A vastag üledékes képzõdmények kivétel nélkül szárazföldi vagy sekélytengeri medencék termékei.