Azt tudjuk, hogy a jelenlegi interglaciális mintegy 12 000 éve kezdõdött, az oda vezetõ felmelegedés pedig mintegy 18 000 éve. Egy-egy interglaciális a negyedidõszakban durván 10 000 évig tartott, a glaciálisok pedig 90 - 100 000 évig. Ez a kb. 100 000 éves periódus nem csak a T-kben, hanem a jégborítottságban, a növénytakarókban, és bizony a legtöbb nyomgázban is megjelenik, méghozzá "fázishelyesen".
Vegyük most a CO2-t. A glaciálisokban a klímarekonstrukciók alapján 50-150(-200) ppm között ingadozott a CO2-szint, az interglaciálisokban pedig 280-300ppm-re szökött fel (és nem többre, ez fontos!). Változásai nagyrészt párhuzamosan futottak a T-változásokkal (bár egyes helyeken rövid ideig jelentõs eltérések is megjelentek, ám ezek 100-500 év alatt megszûntek, és nem szóltak bele a tendenciákba).
Ma a CO2 koncentrációja az iparosodás óta emelkedik, és kb. 380ppm-nél tartunk. Ugyanakkor az idõsorokon még nem mutatható ki jelentõs T-emelkedés, tehát a változások nagyobb idõlépcsõjûek. (Ezért gondoljuk, hogy az emberi tevékenység igenis jelentõs szerepet játszik a klímaváltozásban, mivel még közel hasonló CO2-szint sem volt a földtörténeti közelmúltban; s ha a T leköveti, az akár jelentõs globális melegedét is jelenthet.)
Ugyanez a jelenség persze a többi nyomgáz esetén is megfigyelhetõ.
A növényekbe épített szénbõl azért elég sok nem kerül vissza, még hosszú idõlépcsõ alatt sem. Létezhetnek nagyonsokmillió éves fosszíliák is. A klíma ennél jóval kisebb idõlépcsõn változik, és összefügg a CO2-szinttel. Tehát nem mondható el, hogy az adott idõlépcsõn a CO2 vissza is jut a levegõbe /egyszóval az általad említett hosszú táv egyszerûen túl hosszú/.
(Még egy apróság: a negyedidõszakban a felmelegedések mindig nagyon hirtelenek voltak, a lehûlések jóval lassabbak; ráadásul elõbbi elég stabil változás volt, utóbbi teli volt erõs megingásokkal.)