Az, hogy a déli félteke jégborítottsága alig csökkent az utolsó jégkorszak vége óta, az az Antarktisz speciális elhelyezkedésének köszönhetõ. A kontinenst mind az óceánban, mind a légkörben teljesen zárt zonális áramlás veszi körül, alig lehetõséget adva a polárfront megszakadásának, és így meridionális hõcsere kialakulásának.
Ezzel szemben az északi féltekén a hõcsere jóval erõsebb tud lenni. Ez szintén némileg a szárazföldek speciális elhelyezkedése miatt van, ám ez egy másik speciális elhelyezkedés. Az Északi-sarkon ugyanis tengerjég van, aminek a széle hol jobban, hol kevésbé olvad el nyaranta, ezenkívül pedig a szárazföldek hol jobban, hol kevésbé havazódnak be telente. Egy-egy ilyen eseményt az albedóváltozás erõsít (hûlés -> jegesedés -> nagyobb albedó -> több visszavert energia -> hûlés; ill. fordítva). Ez az egyik oka, hogy a glaciális-interglaciális váltások elég "hirtelenek" tudnak lenni.

Az Észak-atlanti térségben egyébként véleményem szerint éppen a Golf-áramlat a sajátosság, õ az, ami sokat segít a szubtrópusi és a sarki hõkontraszt növelésében, tehát ez a fõ effektus. A szélrendszer mellett szükség van ehhez Észak-Amerikára is. Az Észak-atlanti áramlat északi vége pedig eléggé el tud kalandozni, ha pl. valamilyen hevesebb jégolvadás van a környéken. Ennek hatása nehezen számítható, de jelentõs lehet elsõsorban éppen Európára nézve, hiszen a légáramlásokat befolyásolja az óceánfelszín hõmérséklete.