Elsõsorban a szokatlanul alacsony napfolttevékenységre alapozom állitásomat. A Nap mágneses erõtere még mindig gyenge - mintha naptevékenységi minimum lenne. Kérdés, hogy ebben a helyzetben a bolygónkat szabadabban elárasztó (nem szoláris eredetû) kozmikus sugárzás* milyen módon befolyásolja a már 2003 óta tapasztalt, globálisnak tekinthetõ lehûlést. A napaktivitás akkoriban kezdett a minimum felé haladni, s ez az állapot azóta lényegesen nem változott.
(* A kozmikus sugarak korpuszkuláris részecskéi ismereteink szerint bolygónk pólusainál kerülnek alacsonyabb szintekre. Azt pedig már Hegyfoky Kabos a XX. század elején megállapitotta, hogy a hatás a sarkok fölött a permanens hideg légtömegek felgyülemlésével jár. A jégmezõk kiterjedésének növekedését északon és délen egyaránt ez a jelenség talán elõsegitheti.)