Elolvastam a szóban forgó cikkeket, konklúzióként még világosabban áll elõttem a probléma roppant bonyolultsága. Miskolczi teóriájából azt értettem meg, hogy a légkör infravörös tartományban vett áteresztõ képessége konstans, és (feltehetõleg tág határok között) független az üvegház gázok mennyiségétõl. Valószínûleg bizonyos visszaszabályozó mechanizmusok mûködnek (melyket a cikk nem részletez), melyek révén az opacitás nagyjából ugyanazon az értéken marad.
A vízgõz, mint az egyik legfontosabb üvegház gáz viselkedése elég kiszámíthatatlan, érdemes hát ezen a szálon tovább gondolkodni. Elsõ megközelítésben azt lehet mondani, az üvegház-effektus növekedése miatt megemelkedett hõmérséklet fokozza a légkör vízgõz tartalmát, tovább erõsítve az üvegház hatást. Tehát pozitív visszacsatolással, circulus vitiosus-sal van dolgunk, mely éppen nem a stabil egyensúlyi helyzet felé mutat. A "messinai sókrízis" kapcsán egyszer már végiggondoltuk a víz párolgásának és kondenzációjának kérdéseit.(hamarosan folytatom)