Statisztikai adatok tömegével kár vitába szállni: biztos, hogy volt némi melegedõ tendencia az utóbbi évszázadban (bár nem teljesen egyenletes), legalábbis a világnak azon részein, ahol rendszeres meteorológiai megfigyeléseket folytatnak. Az is felettébb valószínû, hogy bizonyos mértékig az ember ludas ebben: a felmelegedés az ipari forradalom után kezdõdött, idõben tehát egybeesik a széndioxid emisszió megnövekedésével.
Azonban meggyõzõdésem, hogy vannak más faktorok is, melyekrõl keveset beszélünk.
Az üvegház hatás fokozódása = globális felmelegedés elmélet meghirdetõi azt várták, hogy az akadályoztatott hõkisugárzást legjobban a sarki hidegtartalékok sínylik majd meg, ebbõl következõen nálunk elsõsorban a téli hõmérsékletek fognak megemelkedni. Ezzel szemben az történt, hogy az utóbbi 20-25 évben a nyári meleg erõsödött meg látványosan, a tél alig változott, illetve valamivel gyakoribbá is váltak nálunk a szélsõségesen alacsony hõmérsékletek.
Mindez jól összecseng azzal a megfigyeléssel, hogy a valóban szélsõségesebbé, "kontinentálisabbá" (mind hõmérséklet, mind csapadék-eloszlás szempontjából) váló idõjárás közvetlen makrocirkulációs oka a MERIDIONÁLIS ÁRAMLÁSI KÉPEK gyakoribbá válása a zonálisakkal szemben. Ez olyan mértékû eltolódás a légkör mûködési mechanizmusában, mely hatásaiban önmagában kimeríti az éghajlatváltozás, de legalább módosulás kritériumait.
Lehetséges okait igen hosszan lehetne boncolni. Feltételezhetjük azt is, hogy hemiszférikusan megnövekedett a meridionális hõkontraszt, ezért vált gyakoribbá a hõtranszportot biztosító cirkuláció. Tehát, a felmelegedés nem egyformán érinti a tropikus és poláris területeket: valamelyik sokkal gyorsabban melegszik, ehhez képest a másik jócskán lemarad. Itt az a kérdés merül fel, melyik a gyorsabban melegedõ terület és miért?
Ha feltételezük, hogy ez valóban a sarkvidék, akkor hogy lehetséges a mi téli hidegeink fennmaradása? Ebben nagyban közrejátszik a sarkitõl eléggé független szibériai hidegpool
- a kérdés elemzése annyira messze vezetne, hogy ebbe most ne menjünk bele.
Ismételten és nyomatékosan felmerül a naptevékenység, mint faktor hatása. Adatok vannak arra nézve, hogy a nagyobb naptevékenység megerõsíti a térítõi magasnyomású övet, s ez a coriolis effektuson keresztül a zonális áramlások erõsödéséhez vezet. Az alacsony aktivitás hatásai ezzel ellentétesek. Érdekes, hogy a nyarak forróvá válása a 90-es évek legelején kezdõdött, így idõben egybeesik a nap mágneses terének -és ezen keresztül a napfolttevékenységnek- detektálható általános csökkenésével.
Ha mindez igaz, felmerülhet, hogy a meridionalitás gyakoribbá válásával miért a nyarak lettek melegebbek, és miért nem a telek hidegebbek. Ennek nyilvánvaló oka a gyengélkedõ északi-sarki jégsapka (amihez képest egyre nagyobb relatív jelentõségre tesz szert a szibériai hidegtömeg). Gyengélkedésének oka természeteen lehet a széndioxid koncentráció megnövekedése, de itt is közrejátszhat a naptevékenység: ún. modernkori maximum. Úgy tûnik ugyanis, hogy a kisugárzást kumulatíve növelõ arktikus-szubarktikus AC-k felépülését az erõs naptevékenység hátráltatja.