Alapvetõen egyetértek veled: úgy tûnik, tényleg van/lehet egy rossz tendencia, de szerencsére ez egyelõre nagyon halványan jelentkezik. Bár én is jobban szeretném, ha inkább a hideg telek halmozódnának mostanában, viszont ami a táblázatot illeti, az még nem elég ahhoz, hogy nálam megszólaljon a vészcsengõ.
Boncolgassuk kissé tovább az adatokat! Nézzük meg, hogy alakult a top 10 az 1975-2000 közötti negyedszázadban, és hogyan a 2000-2014 közötti nagyjából 1/8 évszázadban.
A táblázat számai ezt mutatják: december: 3, 0 január: 4, 2 február: 4, 3
egész tél: 3, 2
Az látszik, hogy december tekintetében semmiféle növekedés egyelõre nincs. Csupán ahhoz, hogy elérjük az 1975-2000 idõszak "kontingensét", a jelen negyedszázadból hátra levõ bõ 10 évben nem kevesebb, mint 3 rendkívül enyhe decembernek kellene lennie.
Január esetében nagyjából ugyanolyan a helyzet az 1975-2000 közötti, és az aktuális negyedszázadban.
Február esetében már vigasztalanabb a kép, mert ha a 2025-ig hátralevõ 11 évben "bekapunk" 2 rendkívül enyhe februárt, már túlhaladtuk a kontingenst.
A talán leginkább érdekes egész tél pedig úgy alakul, hogyha a következõ 11 évben csak 1 kiugróan enyhe tél lesz, még "beleférünk" a keretbe. Ha 2 ilyen fog elõfordulni, már "kilógunk" belõle, s akkor -legalábbis a táblázat alapján- halvány enyhülési tendencia felvethetõ az utóbbi 125 évben. Egyelõre ez még halványan sem merül fel a táblázat alapján, hiszen a XX. század negyedszázadonkénti értékei: 3, 1, 1, 3. Ha az 1900 és 1925 közötti negyedszázadban nem lett volna top 10-es tél, vagy lett volna, mondjuk 1 -akkor talán feltételezhetõ lenne az általános enyhülési tendencia. Ezen elsõ negyedszázad 3 top 10-es tele azonban ezt erõsen kérdésessé teszi.
Természetesen az volna igazán sokat mondó, ha a sorrend mellett ismernénk a tényleges középéhõmérséklet-értékeket is. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a top 10-es hónapok középhõmérséklete mennyivel tér el a "középmezõnytõl" Ez lehet néhány tizedfok, de lehet több fok is, s egészen más következtetések adódnának az elõbbi, és az utóbbi esetbõl.
Régi hideg, havas telekre való (nosztalgikus) visszaemlékezés nálam egyáltalán nem jár együtt a telek lassú "elfogyásának" rémképével.
Miért nem? Érdekességként leírom, hogyan alakult a dolgokkal kapcsolatos érzelmi viszonyom a 70-es évek kezdetétõl mostanáig. A hetvenes évtized elsõ fele részint enyhe, és összességében igen hószegény teleket hozott Észak-Dunántúlon. Sokan sajnálták is az akkori gyerkõcöket, hogy életükben még nem volt alkalmuk egy jót szánkózni (Akkoriban még nem nagyon jártak az emberek a szlovák, osztrák és egyéb külföldi síterepekre)
Különös kontrasztban volt ez az állapot a 60-as évtized második felének nagyhavas teleivel. Ezekre az évekre esett az én kisgyerek-kori elsõ eszmélésem, s bizony sokat szánkóztunk, hógolyóztunk akkor, még a karácsonyi ünnepekben is. Szóval, a különbség a késõ hatvanasok és a kora hetvenesek között nagy, és számomra lehangoló volt. Pláne az lett, mikor elsõs gimnazista koromban eljött az 1974/75-ös "tavasztél". Na, akkor az hittem, ennyi volt: sosem térnek már vissza a rendes havas, hideg telek!
Aztán néhány, átlagosan hideg és havas telet követõen "beficcent" 1978/79 kifejezetten zord tele a szinte hihetetlen újév-napi hidegbetöréssel. Ez kissé elgondolkodtatott.
Mégis, 1982/83 telének átélése után megint úgy hittem: mindörökre vége a normális teleknek.(Már akkor sokat cikkeztek az éghajlat melegedésérõl)
Hamar megjött a csattanós cáfolat három egymást követõ, kivételesen hideg tél képében (1984/85, 1985/86, 1986/87)
Azóta tudom, hogy az idõrõl-idõre jelentkezõ igen enyhe telek a legkevésbé sem jelentik azt, hogy akár 1-2-3 év múlva ne jöhetne az évszázad tele. 1987/88 után jött 1995/96, 1997/98-at azonnal követte a fõleg Kelet-Magyarországon elképesztõen zordan alakult 1998-as december és az 1999 februári rekordhavazás.
2000/2001 kivételesen rossz tele után következett 2 kivételesen jó tél: 2001/2002 és 2002/2003.
2006/2007 maximálisan szörnyû volt, de az idõjárás hamarosan "revánsot vett" ezért 2009/2010-ben (mely tél nem is annyira nálunk, mint inkább Északnyugat-Európában volt évszázados jelentõségû zordságú)
Szóval, az ideihez hasonló nem sokat érõ, enyhe telek már nem töltenek el végletes elkeseredettséggel. Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a hamarosan eljövõ telek között lesz olyan, melyre évtizedek múltán is nosztalgiával fogunk visszagondolni.