Bizony könnyen lehet, hogy az egyik "nagy kutya" csakugyan itt van elásva. (Ezzel azonban egy percig se tagadom, hogy az üvegház-gázok, elsõsorban a széndioxid, mennyiségének növekedése hatással lehet a légkör viselkedésére. Csak nem olyan szimpla, "faékes" módon, ahogy azt képzelni szokás)
Szóval, szerintem ott van az eb elhantolva, hogy az átlaghõmérséklet emelkedésében a legnagyobb szerepet nálunk a nyári hõségidõszakok gyakoriságának, tartósságának, erejének a feltûnõ növekedése okozza. Igaz, volt az elmúlt 10 évben néhány kirívóan enyhe tél, de több, átlagoshoz közeli, vagy annál kissé hidegebb tél is akadt a közelmúltban. Viszont -példának okáért- hûvös júliusra nemigen emlékszem ezen idõ alatt, sõt, június-augusztusra se nagyon. Olyannyira feltûnõek ezek a vad nyári hõhullámok, hogy a magam számára elneveztem az ilyen forró heteket "szupernyárnak, ötödik évszaknak"
Ezek közvetlen oka pedig bizonyosan nem a globális felmelegedés, hanem éppen a meridionálisabbra változott makrocirkuláció. Ugyanis a zonálisabb idõszakban (70-es évek) a kisebb meridionális hajlamnak köszönhetõen a jet nem meanderezett annyira mélyre, így kisebb amplitúdójú teknõk képzõdtek, melyek éppen ezért gyorsan áthelyezõdtek nyugatról keletre. Néhány napos elõoldali szituáció után az esetek döntõ többségében hátoldalra kerültünk, és félblocking-szerû áramlási képek biztosították a hûvös óceáni légtömegek gyakori betörését a kontinens középsõ részére.
Mit láttunk ezzel szemben az elmúlt években? A tõlünk nyugatra képzõdõ teknõk mértéktelenül megnyúltak dél felé, áthelyezõdésük pedig szinte megszûnt. A hûvös légtömegek az atlanti partok mentén dél felé tartottak, míg hozzánk a teknõ elõoldalán forró, száraz észak-afrikai légtömegek érkeztek, méghozzá tartósan.
Kérdésként felmerülhet, vajon a nagyobb meridionális hajlam miért nem jár a telek érezhetõ hidegebbé válásával. Erre talán azt lehet válaszolni, hogy a meridionális légkörzéstípus nem jelent automatikusan hideget térségünkben a téli hónapokban. Nagyon gyakori ilyenkor, hogy a mélyre nyúló teknõ az Atlanti-óceán felett jön létre, míg Kelet-Európában magasnyomású gerinc helyezkedik el.
Ilyen felállásban tartósan, ismétlõdõen igen enyhe légtömegeket kaphatunk délnyugatról, ahogy azt a 2013/14-es, és részben a 2014/15-ös tél mutatja.