Idõrõl idõre itt is, más fórumokban is megjelenik, hogy most ez a napfolthiányos állapot a Földre nézve mennyire, milyen gyorsan, stb, szóval hogyan lesz hatással.
Elhangzott, hogy a hatás elhanyagolható; észrevehetõ, de nem vészes; idõben eltolva késõbb jelentõs lehet, stb.
Mindenki tudja, hogy a klíma változásának idõbeli lefolyása a változás jellegétõl függ, így nem beszélhetünk közvetett hatásról. Hiszen a kevesebb beérkezõ energia elindít egy folyamatot, ami a visszacsatolások révén bonyolultan kapcsolódva indít el másokat. Így nem tudjuk pontosan, hogy az adott napbéli folyamatok tartós fennállása milyen idõtávon milyen változásokat hoz, csupán a múlt (Maunder-minimum és társai) alapján sejtjük, hogy a globális átlagokban ez mit jelenthet (konkrétan némi globális T-átlag csökkenést).
Eltekintve a napfoltokról, nagyjából ismeri itt a többség a Milankovics-Bacsák-elméletet, mely szerint a Földpálya-elemek változásai határozzák meg elsõsorban az éghajlatot (kevésbé ferde Földtengely és nagyobb excentricitás esetén jelentõsen lehûl a sarkvidék, ami a mérsékelt övben jégkorszakot generálhat). Ez 700 000 évre vissza teljesen helyes eredményt ad, jól magyarázza a jégkorszakokat, melyek nagyjából 100 000 éves periódussal követik egymást. /Ne feledjük, hogy az utóbbi mintegy 18 000 éve ért véget, tehát ezalapján melegedõ periódus van. Ebben a melegedõ periódusban azért elõfordult minimum egy kisjégkorszak, amit már említettem, szóval megtorpanások, kilengések lehetnek, melyek nagysága jócskán összemérhetõ lehet a Milankovics-ciklus amplitudójával./
És ami még fontos, csak hogy ne csak a Napról, hanem a kéreglemezmozgásokról (mint külsõ tényezõ) is írjak: az utoslsó nagy jégkorszakban az északi félteke 32%-a volt jeges, ma talán 14%-a. Ezzel szemben a déli féltekén a jégkorban 15%, ma 13%. Ez azért alakulhatott ki, mert az Antarktisz körül teljesen zárt zonális áramlási rendszer van az óceánban, és nagyrészt a levegõben is, köszönhetõen az Antarktisz speciális helyzetének.

Mindezt azért írtam, hogy érzékeltessem, hogy a különbözõ hatások akár egyszerre is lehetnek jelentõsek és elhanyagolhatóak is; vagy lehet egy nagyon nagy kilengés, ami mégsem borítja fel az elõzõ tendenciákat, stb. Ettõl lesz igazán kiszámíthatatlan az éghajlat /nekem legalábbis olyan érzésem van, hogy rendkívül messze vagyunk a légkör megismerésétõl; az egyébként ismert "alap" folyamatok annyira komplex módon függenek össze, hogy szinte kibogozhatatlan/.
Emiatt ez egy rendkívül nehéz és érdekes kutatási terület. Hiszen a globális átlagok hamis képet adhatnak, ugyanakkor persze a regionális adatsorok nem tükrözhetik az egész Föld viszonyait.