Bioszféra

Bezony... ahogy Noli mondotta. De legközelebb inkább elõzd meg a bajt, és ne hagyd a fák koronáját besûrûsödni. Virágzáskor meg kínáld meg õket egy kis permettel (Fundazol, Topsin és társaik), pláne, ha esõs idõk járnak. Persze kéretik vigyázni a méhekre is...

Moníliára épp ma mondta a rádióban a Bálint gazda, hogy szüret után a beteg ágakat le kell vágni s nyomni rá permetet aztán.

Ha csak be nem mutatkoznak, s a nevüket is ki nem teszed, nem sért semmit... Mehetnek az ombuccmanhoz...

Köszönöm így logikus, egy népes társaság lelegelhet ebéd után egy vödörre valót anélkül hogy a kutyát rájuk engedném [esõ]
Egy megoldás van, amig érik folyamatosan, hajnalban le kell szedni, ami "létrás" magasság az nem gond, a fáramászó kölket fúvócsõbõl kilõtt akáctüskével "s*ggb*lövöm" mittudomén hol ült akáctüskébe
Juteszembe, monília? Most már mindegy?

Talán nevetni fogsz, a weblapos megoldás pont ma délelõtt jutott az eszembe, de azt hiszem ez a "kipellengérezés" sértene valami személyiségi jogokat [esõ]

Milyen ötletes.

Kollegák, több kérdésem lenne, cserébe egy kis finom cserkó

1., A monilia kiölte a szomszédom öreg meggyfáját. Nálam az egyiket kapta el részben, kicsi, zöld lett a meggy és elszáradt kisebb ágak láthatóak rajta (a többi egyenlõre ép és finom termést hozott) Hagyjam, átvészelik?
2., Mi a "jogi helyzet" az "elõkert" gyümölcsfáival? Úgy érzem, nekem több jogom van termésükhöz, mint akik kosárral próbálják megszedni. Úgy tudom, útonjáró olthatja a szomját vele, de szinte lekopasztani mintha télire tennék el? Lassan közibük lövök, némelyik olyan pofátlan. Ráadásul nem is szegények vagy "megélhetési bûnözõk" viszik, jól szituált, magukat fenemód sokra tartó (megismerni a kanászt cifra járásáról) "gangosan lépõ" emberszabású élõlények, akik gyümölcs helyett fenyõvel rakták vagy rakatták tele a telküket. At útonjáró szedhet pár szemet éhsége, szomja csillapítására, de mi a helyzet ha egy népes társaság (több "hétvégis" család fiatalja öregje, némelyik a pofámba bámulva) röhögcsélve körbeállja és legel ameddig ki nem durran? Van aki programszerûen erre sétál és legel, amig eléri. Volt akikre rá is szóltam, hogy hagyjanak már nekem is. Vagy aki letöri az ágat is? Meg a kölök aki felmászik fára, törve zúzva közben az anyja a pofámba bámul, az apja szégyenkezve megy odább de nem szól? Lõjem le a kölköt a fáról? Egyenlõre elég, ha lefényképezem, elsomfordálnak, de volt aki morgott valamit halkan (jobb ha nem tudom mit, még kivisz utána a "nagylöttyös indulat" oszt nekem lesz bajom belõle), szerencséje hogy nem engedtem rá a kutyát. Ha az ember elnézi, rászoknak. Amikor ideköltöztem, eleinte hagytam, akkor akadtam ki amikor kosárba szedték a barackot olyanok, hogy csak a kacsaláb hiányzik a házukról.
Azért írom mert egy kutyasétáltató, idõs, kövér, már szenilis, de ápolt õsz szakállas "hétvégis" koma tépte elõbb a meggyet, majd a cseresznyét marokszám a képibe. Elhúzott a sejhajba, de azóta is füdtölgök, elõbb-utóbb valakivel "csudát teszek" hülye "nehéz megharagítani, de ha megharagszik akkor bolond" természetem miatt. Szóval milyen mértékig célszerû türelmesnek lenni?