Bioszféra

A miénknek viszonylag szelídebb fajta kirohanásai voltak, lehet azért mert még fiatal volt, egyszer az alkaromon húzta végig az agancsát, szerencsére komolyabb sérülés nélkül megúsztam.

Az egyik ismerõsöm ugyanígy (aratáskor) pici szarvast talált, haza is vitte, 4 évig volt nála, de emberfeletti teljesítményt igényelt az ellátása, pláne amikor már agancsot is növesztett. Tavaly adta oda egy vadasparknak.

Tökéletesen be tud illeszkedni a környezetébe, bár nyilván sokkal jobban ki van téve a természet és az ember veszélyeinek, hiszen addig "subában, fedetlen fõvel" nevelték.
Példa is van rá, igaz vaddisznóval, amirõl én tudok.
Erdészcimborámnak volt egy Rezsõ nevû malackája, édeanyjától elszakadva találtak rá. Felnevelték, a faluban rendesen - mint a kutyákat szokás - pórázon sétáltatták. Roppant vicces volt.
Aztán visszaengedték az övéi közé. Rezsõ néha-néha felbukkan, szelídebb, mint fajtársai, de már nem jön az emberhez oda. Kezdi elfeledni, hogy valaha õ bizony házi kedvenc volt.

Elhiszem, hogy nehéz volt a szakítás, én is tudom, milyen a szinte családtagunktól megválni.
De viszont láttam bak által okozott sérüléseket üzekedési idõszakban, hidd el, nagyon brutális tud lenni! Bár tuti, hogy tejben-vajban fürdettétek, neki sokkal jobb kinn, az õ világában.

Nagyon a szívünkhöz nõtt, családtagként bántunk vele, rengeteget játszottunk, igényelte is, bújt az emberhez mint egy kisgyerek
A vége felé már éledtek az ösztönei, akkor már agresszívabb lett, egy-két alkalommal nekünk is jött, de ettõl eltekintve nem volt vele komolyabb probléma.
Gyönyörû, koronás agancsot növesztett, de sajnos nem tudta teljesen kihordani, mindig érte valami baleset szegényt.
Az eltûnése nagyon érdekes volt, elõzõ nap a nyitott kertkapun nem ment ki, pedig egész délelõtt ki volt tárva, másnap minden be volt zárva, akkor meg eltûnt. Nem tudom mi lehet vele, ennek már több mint három éve (2005 01 17)
Nagy valószínûség szerint már nem él

Dabrony szerintem valóban jól választott, hisz ott veszélyben volt a gida.
Azt kérdezném még, hogy fogságban felnevelkedett, esetleg szelíd õz mennyire lesz életrevaló a természetben, ha elengedik?

Mindenkinek igaza van az õzes témában!
Hari is nagyon rálát a dolgokra, de Te is rendesen.
Igazából ilyenkor nem tudjuk, mivel teszünk nagyobb kárt vagy hasznot.
Otthagyod, lehet elpusztul, de lehet, hogy valóban nem volt egyedül, csak magára hagyta kis idõre a mama.
Szerintem semmi kivetnivaló nincsen benne, ha az ember hazaviszi, felneveli. Fogadjunk, gyermekként gondoztátok..!
Ha pedig megfogja az ember és utána otthagyja, valószínûleg valóban elpusztul.
Azt pedig ne bándd, hogy másfél éves korára meglógott, nagyobb baleseteket is megspórolt Nektek ezzel!

Jaj szegény.

Köszi, a húgom nevében is, õ készítette a képeket.
A kis õzike árva, mert elütötte az anyját egy autó, ha jól tudom!

Errõl már inkább Myloh és LAM tudnának többet írni, én csak ezt hallottam (állatbarát alapítványtól), nem vagyok szaki ebben. Remélem, betér egyikük hamarosan ide.

Ez igaz, de nem kockáztattunk, így is alig vették észre, csaknem a kombájn alatt végezte, ha megfogjuk és odébb tesszük, megérzi az emberszagot és eldobja magától a kicsit.
Vagy rosszul tudom?

Megtévesztõ is tud lenni ám a megbújt õzgida, mert lehet neki anyja!
Mert az a szokásuk az õzeknek, hogy ha veszély fenyegeti a sutát és gidáját, a suta otthagyja a fûben-bozótban megbújva -egy kis idõre- talán hogy elcsalja onnan az ellenséget. És ha elvonult a veszély, visszamegy a megbújt gidához.
Épp ezért nem ajánlják senkinek, hogy talált kisõzet hazavigyen, mert az esetek többségében nem árva.

Múlt héten készült képek:
Link Link Link Link Link