Bioszféra

tjanos88, köszönöm meglátásod, hálisten nem ért el a teljesen az öregedés, pár fiatalkori képességem megmaradt még. Nem mellesleg, amióta négy éve ideköltöztem a "Belvár City" zajából és füstjébõl, látásom, hallásom, szaglásom számomra is észrevehetõen "kiélesedett" Ha jó a szemed és figyelmesen nézelõdve jársz, sok dolgot észreveszel különleges megfigyelõképesség nélkül is. Mióta nyugdíjas vagyok sok olyan dolgot észreveszek, ami korábban elkerülte figyelmemet. Ha nem rohan, van ideje az embernek, sok ismeretlen dolgot, történést lát akár egy tenyérnyi fûben, eldugott pókhálóban, melyrõl sejtelme sem volt. Szinte emberi "drámák" zajlanak le szeme láttára. Arról sincs sejtelmünk, egyetlen lépéssel mennyi "életet" oltunk ki a fûben (és a sokat emlegetett környezetszennyezéssel) Ez nem felesleges érzelgõsség, a "kemény" valóság. Mivel az ember "énközpontú", hajlamos emberi érzéseket "vinni" a látottakba. A történések sorrendjébõl tudom, a képen "álldogáló" két hangya vitte ki a bolyból a hátán fekvõ hangyát. Emberi mércével ítélve, valamiféle "együttérzést" éreztem ki abból, hogy nem vonszolták, hanem felemelve kivitték, mozdulataik "lassúságából itélve "letették" nem ledobták, a képen látható helyre húzódva egy darabig nézegették, majd dolgukra mentek. Szinte "emberi gyengédséget" sugallt a "betegszállító"
jelenet. Remélem elnézitek a széttagolást, a kép bal felsõ, jobb alsó sarkában "nézelõdik" a két "betegszállító"

Az eredeti, teljes kép lentebb már csatolva Link (amíg a kurzoron "+" jel van, kattintással nagyítható) Szemlátomást nem azon törték parányi agyukat, hogyan szedjék ízeire, ezt a bolyban is megtehették volna. Olyan érzésem támadt, nem ismerjük eléggé a rovarvilágot. Külsõdlegesen, alkatilag, szokásaikban bizonyára nagy pontossággal, de "lelkivilágukról" semmit nem tudunk. Az "élmény" hatása alatt elgondolkodtam, még nekik is lehet valamilyen "életérzésük", primitív lelkiviláguk és "tudatuk", nem "bionikus robotok". Hosszabban nézve életüket, szinte emberi módon félnek, szenvednek és talán aggódni vagy szeretni is képesek És ez csak egy kiragadott példa, a madarakat nézve még több "érzelmet" vélek felfedezni. Volt egy rizspinty párom. Esténként nem "ültek el" rögtön, elõtte "beszélgettek", szorosan összebújva, halkan pityerésztek, "beszélgetõ házaspár" látványát nyújtva. A hím kideríthetetlen okból hirtelen elpusztult. A párja kétségbeesetten ugrált mellette a kalitka alján, csiporászott neki, csõrével oldalbabökdöste, olyan érzést keltve, reménykedik hogy "férje" talpra áll. Jó hosszú ideig próbálkozott, majd abbahagyta, felült a "beszélgetõ" fára, csak gubbasztott, egy óra múlva õ is halott volt. Nem kaptak huzatot, egészségesek voltak. A hím nem tudom mitõl pusztult el, de párja szemlátomást "utána halt". Persze lehet hogy csak "bemagyarázom" magamnak. Több jelenetet láttam az állatvilágban, mely valamiféle érzésvilág benyomását keltette bennem, talán másban is, de mi, emberek többnyire megállunk a házikedvenc kutya, macska, papagáj "rosszkedvénél", az állatkínzás büntetésénél. Elképzelhetõ, hogy tudtunkon kívül "terrorizáljuk" az egész élõvilágot, csak nem tudunk róla, mert egy megmérgezett, eltaposott kis élõlény nem síkít hangosan. A gondolatsort nevezhetjük "egy ráérõs széplélek nyavalygásainak", a tények tények. Jobban oda kellene figyelni, mi van a lábunk alatt, szinte Skakespeare tollára méltó drámák zajlanak a fûben és az élõvilágban. Persze amig léteznek éhezõ és nyomorgó emberek, addig minden más mellékes. Nem vagyok kótyagos állatvédõ, a ló dolgozzon, a kutya õrizze a házat, a macska takarítsa el a rágcsálókat(de ne hordja az egértetemeket a teraszra mert felrúgom, Tomi kutyát is néha megalázom "kutyai méltóságában" egy farbarúgással ha nem bír magával). Szeretem az állatokat, de nem hiszem hogy követem exnejem egyik idõs nagynénjének példáját, aki sokáig egy állatvédõ egyesületre akarta hagyni teljes vagyonát (végül egy részét hagyta rájuk tudomásom szerint). "Lelkizésemet" nehogy egy korosodó ember kótyagos érzelgõsségének tekintsétek. Ha rámnéznétek, egy mogorva nézésú, hallgatag(bár írásaim huha hosszúak) pasast látnátok, "a gyerek megáll a növésben, ha ránézek" No, sztem az élõvilág legalább olyan fontos mint az ózonpajzs, semmiféle "hasznosság szerinti" szelekciónak nincs helye. Ha kiirtjuk javarészét, mi is "megyünk utánuk". Ennek része az is hogy akár a rovarok "pszichéjére" is tekintettel legyünk. Igaz, a káros vagy kellemetlen fajokat ritkítani kell, persze az ésszerûség határáig, nehogy a cápák sorsára jussanak Ettõl még nem kell csótányt dajkálni, szúnyogot etetni A "civilizált", emberhez "kötõdõ" élõsdiek is a természetbõl szakadtak ki, "csatlakoztak" az emberhez a könnyebb élet reményében, de valaha nekik is megvolt a helyük a Föld bioszférájában. Én a házban felbukkanó rovarokat kidobom a kertbe, nem taposom szét vagy fújom le. Másnak ez tán fura, de nem érzem magam "kótyagosnak" ettõl. Éljünk "egymás mellett", akár egymás "hasznára"(méhek), de nem együtt Az emberekkel sem teszünk másként, kevés ember fogad be idegent a házába(hacsak nem albérletbe, jó pénzért), kikergeti a hivatlan vendéget, de nem öli meg Bocs a filóért és kösz a türelmet

No, "munkára" Az alábbi képeket még reggel "lõttem". Története, hogy a külön képen kiemelt hangyákat társaik hozták ki a hangyabolyból. Emberi beleérzéssel akárha "nagybeteget" hoztak volna ki, szemlátomást óvatosan, lassan, lábaiknál, derekuknál fogva vitték többen is. Letették a "szabadban" és sorsukra hagyták õket, mit is tehetnek, nincs "hangya-háziorvos". Szemlátomást "gyengédek" voltak, ahhoz mérve ahogy verekedésnél rángatják, marják egymást ahol érik. Ebbõl gondoltam, ez a két hangya "nagybeteg", nem bolyba tévedt idegen hangyák. Szokatlan volt a "gyengédség" és lassúság, ahogy kivitték õket társaik a "szabad levegõre", nem a csápjaiknál fogva húzták ki õket mint egy megölésre ítélt foglyot. Lenne valami primitív érzelemviláguk?
"Haldokló gallusok" (hanyattfekve, percekig mozgott a lábuk)

Nagyobb képek: Link Link Ezen a képen érdekes a "hátizsákszerû" valami a hátán Link Link Az utolsó képen érdekes a fõbejárat mellett látható "szinészbejáró" vagy "kiskapu" Gondolom, ha "csata van" a fõbejárat elõtt, itt jönnek ki a segédcsapatok "átkaroló támadásra"