Globális jelenségek
A kulcs nem ez: ha a napszélrõl van szó, akkor az elméleti számítások szerint az erõs napszélbõl beérkezõ plusz energia a sarkokon csak igen kicsi többletet okoz a mostani gyenge napszélhez képest. Ennek oka egyrészt, hogy a napszél nagy része az ionoszférában elnyelõdik (ezért van egyáltalán ionoszféra), másrészt pedig maga a napszél gyengülése is egy nagyságrenddel kisebb magánál a napszélnél. Azonban Thermometer feltételezése helyesnek tekinthetõ.
Kicsit más: ami lényegesebb lehet, hogy az ionoszféra és a földfelszín közötti elektromos potenciálkülönbség (220kV), mint tudjuk, folyamatosan kiegyenlítõdni akar, ám ezt a zivatarok, mint generátorok, fenntartják. Ha gyengül a napszél, akkor gyengül a potenciálkülönbség külsõ hatásra, ezért a zivatartevékenységnek a Földön némileg erõsödnie kell. Ez magyarázhatná az idei szokatlanul erõs villámtevékenységeket, de szerintem itt is csak kicsi hatásról lehet szó, egyrészt mivel a villámok - ha jól tudom - 70-80%-a a trópusokon keletkezik, másrészt pedig az idei erõs villámtevékenységek elsõsorban augussztusban voltak jellemzõek, amikor többnyire száraz középsõ légrétegekre nagyon erõs labilitások érkeztek. Tehát a hatást elsõsorban a trópusokon lehet nagyobb eséllyel kimérni.
Kicsit más: ami lényegesebb lehet, hogy az ionoszféra és a földfelszín közötti elektromos potenciálkülönbség (220kV), mint tudjuk, folyamatosan kiegyenlítõdni akar, ám ezt a zivatarok, mint generátorok, fenntartják. Ha gyengül a napszél, akkor gyengül a potenciálkülönbség külsõ hatásra, ezért a zivatartevékenységnek a Földön némileg erõsödnie kell. Ez magyarázhatná az idei szokatlanul erõs villámtevékenységeket, de szerintem itt is csak kicsi hatásról lehet szó, egyrészt mivel a villámok - ha jól tudom - 70-80%-a a trópusokon keletkezik, másrészt pedig az idei erõs villámtevékenységek elsõsorban augussztusban voltak jellemzõek, amikor többnyire száraz középsõ légrétegekre nagyon erõs labilitások érkeztek. Tehát a hatást elsõsorban a trópusokon lehet nagyobb eséllyel kimérni.
Tulajdonképp a "hosszútávú esélylatolgatásokban" található,sarki jégborítottsággal kapcsolatos hozzászólásokra kívánok reagálni,de a téma inkább ide kívánkozik.Való igaz,hogy a jégborítottság az utolsó néhány évtizedben valamennyit csökkent.De az is igaz,hogy nincs egyenes arányosság a mi telünk hideg volta és a sarki jégtömeg között.Például,2006 januárjában rekordhidegek voltak Kelet-Európában,és nálunk is nagyon zord volt az idõ -mindez feltûnõen alacsony jégborítottság mellett.Persze,azt nem vonom kétségbe,hogy igen nagy sarki jégborítottság hemiszférikusan valószínûleg hidegebb idõvel jár.Az arktikus jégborítottság a tavalyi télen meglepõen nagy mértéket ért el,s ugyanúgy az Antarktiszon is,az ottani téli hónapokban.Az elmúlt évtizedek tendenciája megtörni,visszájára fordulni látszik.Mi történhetett a sarkvidékeken?Elõrebocsájtom,a most következõ eszmefuttatás kizárólag elméleti találgatás.Elképzelhetõ,hogy a napszél,ez a poláris magaslégkört bombázó részecskeáramlás akadályozza a sarkvidékek hõkisugárzását.Még az is lehet,hogy nagyobb a hatása a sarkvidéken,mint az üvegházgázoké.Az utóbbi években pedig rekordgyenge volt a napszél.Van néhány tény,mely jól korrelál ezzel az elképzeléssel.Ha valóban megnõtt a kisugárzás lehetõsége a sarkvidékeken,akkor annak klimatikus hatásaival elsõsorban a téli félévben kell számolni.Éppen ez volt a jellemzõ a tavalyi évre: mind az Arktisz,mind az Antarktisz esetében alacsony jégborítottsági minimumról nõtt igen nagyra a jégmennyiség a téli félév végére.A mostani,váratlanul gyors növekedésnek indult arktikus jégborítottság is nagymértékû kisugárzási hõveszteséget sejtet.