Bioszféra

Hari, mit gondolsz vakura érzékeny, elröppen ha rávillantok? Mintha errefelé is láttam volna szürkületkoe, de nem teljes sötétben, amikor még látni a szineket. A kijelölt földút közepét választotta porfürdõnek a bolond madár (van jelzett út, hétvégén esténként gyakran sétálnak arra többnyire fiatal kisgyerekes szülõk,nemcsak a magamfajta vén betyárok és vadászok téblábolnak a part mentén és szántóföldi dûlõkben) Megközelítve felpattant elõlem, mégpedig erõs robajjal pedig amolyan seregélyméretûnek láttam és véltem, ámbár nem értettem mit keres ez egyedül, este az út közepén. Más hangot nem adott, a szárnyra kelés robaja is lehet hogy az esti csend miatt kontrasztja miatt tûnt erõsnek. A vadászatról jutott eszembe, elmesélek egy fura "vadászkalandot", mely unokahugom családjával esett meg. Szal megjelent arra egy kapitális vadkan. Igen óvatos és erõs öreg jószág volt. Valakik valami kacsalábat építtettek bent az erdõben, felzavarhatták. Unokahúgomék telke az erdõ mellett húzódik. Az anya nekifogott rackát és kecskét tenyészteni. (A kecske húsa és teje nagyon finom) A telek akkora, hogy még kukoricát is tudott termeszteni. Nomost a disznó erre rákapott. Elõtte az erdõben dolgozó munkások megpróbálták megfogni vagy tizen, a vége az lett hogy tiz férfiember tizenkétfelé szaladt szét fára, ide-oda a feldühített gyesznó elõl A vadkan "rászokott" a kukoricásra, több nagytestú kutya és egy komondor ellenére, azokat is szétzavarta és mindíg elpucolt. Unokahúgom apja vadászik, több éjszakára kiúlt egy komájával, hogy meglövik. Sajna csak egyetlen irányban volt "szabad kilövésük" és a dörzsölt öreg négylábú mintha pontosan tudta volna, mindíg arról jött, amerre nem lehetett kilõni. Hihetetlen tán, de a férfiak tehetetlenségén bosszankodó az anyja oldotta meg a dolgot Ásott egy mély vermet a kukoricás mellett, kb. három hét után csak beleesett a disznó Hát nem egy sportvadászat, inkább károkozó dúvadirtás, de egy nõ ésszel többre jutott mint két vadász fegyverrel Itt van két szép racka Érdemes rackával és kecskével foglalkozni, megtérül, diplomás édesanyja ezért „állt rá” Van több kép is, de unokahúgom mindegyiken rajta van, kérésére nem teszem fel mivel többen felismerhetik, kölökkora óta barlangászkodik, (ugyan most a Taj-Csit "nyomja" ), évekig dolgozott a Természetvédelmi Hivatalban, mellette több számítástechnikai konferenciát szervezett, jelenleg egy tervezõirodát és egy számítástechnikai védelemre szakosodott Bt-t visz, a természetvédelemben mai is aktívan részt vesz

Este a telekre menet majdnem elütöttem egy lappantyút!
Már évek óta élnek azon a területen ezek az éjszakai madarak. Alkonyattájt jelennek meg. Szeretnek a homokban ülni, az út közepén. Olvastam róluk, hogy a meleg aszfaltot szeretik, de ott még nem találkoztam velük, csak homokos úton. Szerencsére, mert az autók lámpája elvakítja õket, a tájékozódási képességüket megzavarja, ezért nem repülnek fel vagy csak késõn és elgázolják õket..
Az én kocsim elõl az utolsó pillanatban repült fel, de jól bele kellett taposnom a fékbe, pedig lassan mentem. De volt már, hogy ott álltunk egy darabig, amíg felreppent. Addig jól megfigyelhettük kéreghez hasonló mintázatát.
Minden nap kimegyünk a kertbe és mindig hallani a pirregõ hangját a fák között, vagy fel-felreppenve látunk is egyet-kettõt, vagy az úton találkozunk velük..
Lappantyúról: Link