Bioszféra

Tök jóság, ha az ember tud a madarakon (meg minden más jószágon) segíteni! Hatalmas élmény volt a kezemben tartani, és nagyon örülök, hogy elreppent a tenyeremrõl. :-))

Képzeljétek, berepült az irodába egy gyerek molnárfecske(biztos, hogy idei kölök, még sárga volt a csõre csücske, s a tollai se koromfeketék, hanem sötétbarnás-feketék), halálra volt rémülve és gubbasztott a radiátor alatt, jól lefényképeztem, aztán kiemeltem, ettõl magához tért (kilátott az ablakon s látta a tesóit repkedni), anyázott egy sort a kezemben, majd kireppent. :-) Nagyon nagyon édes volt! Annyira kis puha és meleg volt, sose gondoltam volna, hogy egy fecske ennyire puha! Cinke már volt a kezemben, de ehhez a jószághoz képest a cinke öntöttvas madár...
Szóval hihetetlen édes volt, ahogy mondta a magáét s nézett rám a kis gombszemeivel :-))