Meteorológiai műszerek otthon

Én egyszerûen olyan alsó árnyékolókra gondoltam, mint pl. a hõmérõház alsó deszkái. Azért fogalmaztam körülményesen, mert még lehetne hozni olyan példákat,ahol az alsó árnyékoló kisugárzása jobban gátolt egy afeletti másik árnyékoló miatt, mint a talajfelszíné.
Minél magasabban van az alsó árnyékoló, annál könnyebben összejön ez az eset. (okok: egyrészt geometria, másrészt hõáramlás a levegõben).

Mikor lehet a mûszer alá helyezett árnyékoló teteje az alatta lévõ talajfelszínnél kevésbé hideg? Gondolom akkor, ha az árnyékolás nem szigetelés is egyben. Ez pedig legtöbbször szigetel (pl. a szalmaréteg), illetve ha csak árnyékol, akkor is mérsékli - ekkor már klasszikus árnyékolásként - az alatta lévõ felület további kisugárzását, relatíve növelve ezzel a talajfelszín hõmérsékletét, innentõl pedig az árnyékoló felülete lehet a hidegebb, hiszen az szabadon sugározhat. Így az alsó árnyékolás már negatív anomáliát kellene, hogy okozzon a mûszernél, nyilván néhány egyéb tényezõ függvényében. Hol lehet a hiba az elgondolásomban, ami az ellentmondást okozza?

A talajból érkezõ hosszúhullámú sugárzás akkor tehát olyan csekély fûtõhatást jelent, melynek "kiárnyékolása" nem csökkenti a mûszer hõmérsékletét számottevõen egy normál radmin méréshez képest? Mivel éppen radiáció-domináns helyzetekrõl van szó, nagyobb mértékûnek gondolná az ember az ily módon átadott energiákat.

Más kérdés az alulról történõ árnyékolás. Ez hõmérsékletnövelõ hatású, ha az alsó árnyékoló teteje kevésbé hideg, mint a "kiárnyékolt talajfelszín". Az eltérõ emissziós tényezõk, a hõáramlásra gyakorolt hatás stb. kissé tovább bonyolíthatja a helyzetet.

Ha magasabb szintre helyezünk egy árnyékolatlan minhõmérõt, akkor annak (önmagában ettõl) a hosszúhullámú sugárzásegyenlege nem sokat változhat. A környezõ levegõ hõmérséklete viszont mindenképp jelentõs hatású.

Én valamiért nagyobbnak gondoltam a hosszúhullámú sugárzás szerepét a levegõn keresztül történõ hõátadásénál, de valóban, ez utóbbi magyarázat erõsebb lábakon áll. Azon gondolkodom, kimérhetõ-e ezek hatásának aránya valahogyan.
Szõrszálhasogatásnak tûnhet, de épp a növényállományokban tapasztalható fagykárok sajátos arhitektúrája miatt foglalkoztat a kérdés.

Én nem lentrõl "árnyékolásnak", hanem egyszerûen a talajfelszín szigetelésének nevezném pl. a szalmaborítást. A levegõ lesz hidegebb a radmin hõmérõ körül. Talán kevésbé számít a hosszúhullámú sugárzásban levõ eltérés. Erre utal az is, hogy enyhe magaslatokon már jóval kisebb a talajborítottság miatti változékonyság.

Én is nagyjából azon a véleményen vagyok, mint 21es. A radmin hõmérõ szerintem jól közelíti egy vékony növényi szerv pl. levél hõmérsékletét. Persze akkor, ha a levél is ott, ugyanolyan környezetben van, mint pl. a hõmérõnél levõ fûszálak.
Tehát a mérés alapelve helyes. A gyakorlatban viszont csak kellõ körültekintéssel és megfontolásokkal hasznosítható az adat, a mikrometeorológiai viszonyok sokszínûsége (mondhatni durva térbeli változékonysága) miatt.
Én otthon derült szélcsendes éjszakákon, a talajfelszín felett 5 cm-re, kihasználva az eltérõ felszíntípusokat (csupasz, fû) és a mikrodomborzatot (1 m alatti), szinte bármikor kimérek 5 fokos különbséget. Ehhez még hozzájön a helyenként igen jelentõs vertikális gradiens is.
Most vasárnap a hajnali befelhõsödéstõl függetlenül is érdekes dolgokat mértem. Tmin a hõmérõházban -2,6 fok, radmin mély fekvésben fû felett: -8,7, radmin hasonló fekvésben 1 m2-re kiszórt vékony szalmaréteg felett -11,6 fok. A csupasz veteményeskertben kb. -4-5 fokot mértem volna, ha oda is teszek hõmérõt. Mély fekvésben fû felett árnyékoltan -7,0 volt a minimum.