Bioszféra

Ehhh...

Noli, igazad van, hasonlóan érzek. Offline kávé+pipa filó: lehet a négy fiam felnevelésének hatására, amikor az emberek viselkedését látom, felötlik bennem, hogy a szinte az egész világ egy nagy óvodára emlékeztet. Ugyanúgy "lelökik a másikat a biciklirõl", elveszik a játékát, uzsonnáját, árulkodnak az "óvónéninek", csak sokkal komolyabb, "felnõtt" következményekkel. Ritka a "felnõtt személyiség". Az "intelligens emberekkel" még jobban kell "vigyázni", arra is ügyelni kell hogy mit kérdez és fõleg miért. Nem vagyok embergyûlölõ, alapvetõen szeretem az embereket, de többsége gyerekes és nagyon esendõ. Többnyire saját érdekeküket nézik, lehetõleg a más rovására. Én ezért vonultam "magányba", kiszálltam a "mókuskerékbõl". Lehetne mondani, ez már embergyûlölõ ideggyógyászati kategória, nehezen látják be, hogy apró dolgokkal vérig bosszantják az embert, ha az ember mindíg ugyanott üti be a könyökét... Én jól elvagyok a terepruhámban, gyalog vagy bringával járok, a mercit alig használom, õk "Vanitatum vanitas" elvén "Hiúság vásárát" csinálnak mindenbõl és lenézik azt aki nem követi õket hiú marhaságaikban. Nem vagyok vallásgyakorló, de szivesen megkérdezném, különösen a bigottaktól, akik egész autóflottával vonulnak templomba, hol van már Assisi Szent Ferenc tanítása? Nem elég ha félrehûzódsz, "utánad mennek", amig vissza nem ütsz, piszkálnak, mert a jóindulatot összetévesztik a gyengeséggel, a bátorságot a szemtelenséggel. Ha "visszaütöttél", akkor megsértõdnek, észre sem veszik hogy õk provokálták, onnan kezdve már van "gyûlölni valójuk", vagy tovább bosszantanak vagy félnek és a hátad mögött "tesznek keresztbe" ahol tudnak. Csak azokat "tisztelik" (látszólag), akik a legújabb ruhákban, autókban feszítve, szórják a pénzt. Aki nem így tesz, szerintük bizonyára szegény, élhetetlen "lúzer", emiatt sok ember a teljes csõdig, összeroppanásig próbálja utánozni õket. Ha összeröffennek, elképesztõ, ahogy szinészkednek és kérkednek önmagukkal. Úgy látom, a mai "felnõtt" társadalom javarésze alapvetõen gyerekes, attól lesz komfortérzetük, ha van miért a másik embert lenézni, lekezelni, örökké ebben a kontrasztban élve bizonygatják önmaguknak, milyen "sikeresek". Pedig "nem teszik a fejük alá" amit összehordtak, azzal nem is számolnak hogy bármi, bárki, "egy még erõsebb" pillanatok alatt összetörheti a talmi csillogást köröttük. Teljesen megértem a hindukat és keresztény remetéket, amikor idõsödve, félrevonulnak a világból. Ha véletlen szakterületi témára fordul a szó, ott is a a "bizonygatás" folyik, lehetõleg mindenki más számára érthetetlen "szakmai zsargont" szajkózva "szemléltetik", ki az okosabb, ki tud többet. Ez a "versenyszellem" ott lappang az ember génjeiben, a fennmaradáshoz "örökké gyõzni kell" mindenben. Ámde bármely "gyõzelem" magában hordja az eltaposást, lehengerlést, ez viszont kizár minden emberiességet, megértést, empátiát. Ha "adnak", leereszkedõ jóindulatból teszik, de ebben is többnyire a kérkedés lappang, "lám én ilyen jó vagyok". Ritka az önzetlen ember. Assisi Ferenc össszes ruháját odaadta egy szegénynek, bolondnak is nézték érte. Az embernek csak addig van "tekintélye" (nem azonos a valódi tisztelettel), amíg parancsolhat vagy adni tud. Elég példát láttam, bárki, ha kér és nem tud adni, számkivetett pária lesz, akár családján belül is. Ez még elviselhetõ tán, de (legalább is számomra) nagyon fárasztó a "jobb körök" örök kérkedése fizikai erõvel, pénzzel, tudással. Ha valaki "jó helyre született", a Sors jó képességekkel ajándékozta meg, személyes érdemének tudja be, ettõl "egyedülvalónak", különbnek érzi magát, pedig elég egy apró ér megpattanása a fejben és vége mindennek. Elfelejtik, csak addig "övék a világ", amig van pénzük és parancsolhatnak. Emellett az emberek többségének érdelõdési köre csak a személyes igényeik kielégítéséig terjed és állandóan körötte forog, a "társalgás" is többnyire "spanyolban voltam", "mauriciuszon voltam", "Indiában voltam meditálni jógaiskolában, azt a bûzt és szennyet, Teee" nomeg az anyagi javak felsorololásában merül ki, persze gondosan kerülve a kérkedést(annyira még nem "romlottak"), inkább a problémákat sorolva érzékeltetik, hogy milyen gond pld. egy jetski javítása, egy kvad üzemben tartása. (fiam menyasszonya révén tudom, egy "nagyobb" jetski napi üzemeltetéséhez majd 100 eFt ára üzemanyag kell) Ez járványszerûen terjed, csak a PÉNZT és a fizikai vagy szellemmi erõfölényt tisztelik. Aki egy kicsit is tehetõs, lehetõleg lekezeli a másikat. Érthetõ, "meg akar felelni" a hozzá hasonlók elvárásainak. Aki külsõre igénytelen, azonnal szellemileg is visszamaradottnak tekintik, jobb esetben "lúzernek" minõsítik, "kivetik" maguk közül. Gyakorlati példa: két éve a mercivel járok a városközpontba vásárolni, mert a bringával pár perc alatt elérhetõ kisbolt vezetõje felbosszantott. Aki félmillás robogóval jár vásárolni, szinte "felsöprik" elõtte az utat, még ha csak tíz deka parizert vesz egy kiflivel. Én éveken át százezreket hordtam nekik a heti bevásárlások során, bringával, fakult gyakorlóban, nemegyszer borostásan. Kb. csak az otthagyott komoly pénzekért voltak udvariasak, jó "barátságnak" tûnt, mert elröhécseltünk, bolondoztam velük, mindegyik (nincs jelentõsége) nõ volt. Ennek nyomban végeszakadt, amikor egy intelligensnek tûnõ betévedt vevõ rám nézett és feltette a kérdést, milyen volt a hétközi vihar. Belefogtam mondókámba, mûszeres adatokat kezdtem sorolni, erre a vezetõnõ belevágott, hogy nem igaz, "én csak ne beszéljek", náluk (kb. százméteres körzet) nem volt semmi, csepergett az esõ, szél se volt, pedig nálam kitörte szélmérõ árbócát. No már ezen "berobbantam", de nyugodt maradtam. Újra elkezdtem, megint belevágott. Az "intelligens úrral" összenéztünk és elhallgattam. Kifelé menet, a pénztárnál a hölgy elnézést kért, reméli nem sértõdtem meg (már csak ketten voltunk), ránevettem, de akkor már döntöttem hogy többet ide nem jövök. Ez csak egy apró szelete az "átlagemberek" viselkedésének. Nem tehetnek róla, így születtek és nevelték õket, de ha tehetem, kikerülöm õket. No, én az ilyen dolgok miatt kerülöm az embereket szinte gyerekkorom óta, emiatt nincsenek közeli barátaim, csak felszines ismeretségeim vannak, lehetõleg kerülöm a "jobb" társaságot. "Alacsonyabb szintû" emberekkel azért nem "barátkozom", mert "jó bolondnak" vélve, rendre visszaélnek vele, a "jobb körök" lenéznek érte, megítélnek, pedig nem egy jobb sorsra érdemes, születetten kiemelkedõ képességû emberrel találkoztam közöttük, akik "rossz helyre születtek". A Természetben sosem csalódik az ember, csak tanulhat tõle, mindíg "önmagát adja" egyszerû, de "királyi fenségében" Ami a pénzt, hatalmat, gazdagságot illeti "Vegyétek eszetekbe a mezõnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik"(Máté 6:30) "Vegyétek eszetekbe a mezõ liliomait, mi módon növekednek"(Máté 6:2 "Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól"(János 17:15) Nem vagyok vallásgyakorló, de szerintem ideillenek a bibliai idézetek. Elõdeink közül jó példa szerintem Cholnoky Jenõ, aki szinte teljes magánvagyonát feláldozta geológiai kutatásokra, vagy báró Mednyánszky László aki a szegénységet és a festészetet választotta. Bocs a Társalgóba illõ OFF-ért, a filóért, jó napot jókedvet Bioszféra

Szerencse, hogy nem vagyunk egyformák! :-)
Ha hozzánk vendég jön, azt nagyon élvezem, hogy elõtte lehet sütni-fõzni, de ha már le kell ülni és bájcsevegni, attól feláll a szõr a hátamon... Persze, társaságfüggõ.

Én is így vagyok a leülõs, beszélgetõs helyzetekkel, egy idõ után elunom magam és elálmosodok. Ha jön vendég hozzánk, akkor is járok-kelek, mint ülök egy helyben..
Érdekes, mert anyukám nem ilyen, és Dávid sem.

De van, de ha csak nincs valami bajuk, amiben segítségre szorulnak, egy lépést se teszek értük. Segíteni azonnal segítek, de azért nem megyek el senkihez, hogy megigyunk egy kávét. Fáraszt és idegesít, ha azzal kell törõdnöm, hogy semmit se csinálok, csak dumálok a semmirõl valakivel, ahelyett, hogy valami ésszerû és izgalmas dologgal foglalkoznék. Más az, ha a velem azonos érdeklõdésûekkel kell az érdeklõdési területemrõl tárgyalni, kielemezni helyzeteket, stb. Van egy rakat ember, akivel ilyen szakirányú kapcsolatom van, nem nevezném õket barátnak, de havernál többek, viszont eszembe sem jutna meghívni õket a szülinapi bulimra (amit sose tartok..)
Floo, ha valaki alapvetõen szeret távol lenni az emberektõl, mert mondjuk 22 éve ügyfélszolgálatos munkája van, és mást se csinál egész nap, mint idegenekkel kedves és megértõ, annak nagyon elege lesz ebbõl munkaidõ végére... Szerencsére már megtanulta a férjem is, hogy amikor hazajövök, jobb, ha egy fél órát meg se szólal. :-)

Én utálok vásárolni, egy idõ után idegesít (de nyilván az ember kényszerbõl kibírja), sokat beszélek, ritkán semmirõl, gyakrabban valamirõl, fontosak az emberi kapcsolataim, és a tények is, sõt, én mindig a tényeket követem!
És akkor nincs egy db barátod sem?

Minden meghatározás a káosz tagadása, kísérlet a rendteremtésre Az ember kicsi kora óta három dimenzióban mozogva, rákényszerül "sarokpontok", kategóriák rögzítésére. Többnyire igaz is - a tûzhely forró, megéget, a kés-olló éles, nyelét fogd meg és ne játssz vele, késõbb "felnõtt" kategóriákat alkalmazunk, ahogy gyarapodó ismereteink között szeretnénk eligazodni, de itt gyakran találkozunk a kínai mondással "Amit látsz, nem az aminek látod". Bölcs emberek segítséget nyújthatnak, hiszen "Egyetlen beszélgetés egy bölccsel többet ér, mint tíz évnyi tanulás", de a bölcsek is értelmükön átszûrt kliséket és sémákat adnak át útmutatóul a következõ generációknak, melyeket szükség szerint át kell alakítani az új követelményekhez, esetleg új sémákat adni, de ez bizonytalan, megint egy régi kínai mondás "Az, aki hegyet akar elmozdítani, kis kövek elhordásával kezdi azt" Tulajdonképpen ezen alapul az emberiség fennmaradása
----------------------------------------------------------------
Az általad is említett mondásnak két változata van, az egyik amit én írtam, a másik amit Te idéztél. Ugyanaz az ember mondta kétféleképpen latinul, a lényege mindkettõnek ugyanaz A harmadik idézet egy költõ mondása

Hogy a latin szentenciák és deklinációk zûrzavarában rendet teremtsünk egy kicsit
Tempora mutantur et nos mutamur in illis - változnak az idõk és velük együtt mi is
És hogy a bioszferiális együtt gondolkodásunkhoz is kapcsolódjon valami szép klasszikus:
omnis determinatio est negatio - minden meghatározás tagadás

Tulajdonképpen a klisék, sémák, behatárolások célszerûek, de akkor és csakis akkor ha idõben felismerve a változás szükségességét, a változást szolgálják, folyamatosan egybevetve a megváltozott elemeket a rögzített régiekkel, majd régi és új halmaz metszetében csak a "hasznos, új" és "korábban bevált" elemeket tartjuk meg Ha ez nem így történik, a változás kimenetele bizonytalan, egyaránt hasznos és pusztító is lehet.

"Az ember már csak ilyen, kategorizál, egyszerûsít hogy eligazodjon a lét zûrzavarában"
Ennek ugyanakkor meg is van a veszélye, mégpedig a behatárolás, behatárolódás, megmerevedés, sémákhoz való ragaszkodás, ahogy írtad.

"Ecce homo" (Íme, az Ember)

Az árnyalat itt emberek, "típusok" között oly sok, egymásbamosódó, mint a színpaletta. A színek keveredése végtelen mennyiségû árnyalatot ad. Elgondolkodtató. Mégis megkülönböztetnek bizonyos színeket egymástól, kéket, pirosat, ám ez irányadó csupán.
Tények, és tudomány, tipizál. Néha száraznak tûnõ okfejtések, milyen is az ember. Van sokféle eszköz, gondolkodásmód, sokféle megközelítés..
Nem lehet olyan régi "módszereket" se figyelmenkívül hagyni, mint a vallásfilozófia. Lehet, sok emberben ellenérzést vált ki, mint tudományosan gondolkodó lényeket, de sok érdekes dolgot, tanulságot rejt az emberrõl, régi gondolkodásmódjáról, mozgatórugójáról, de tartalmaz bölcsességeket is minden vallás. Benne van minden, ami ember.

Pantha rhei "minden folyik, az egyetlen állandó, a változás maga". Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, melynek csak neve maradt változatlan, anyaga nem. Az ember már csak ilyen, kategorizál, egyszerûsít hogy eligazodjon a lét zûrzavarában
Az analitikus keresztmetszetek "fogódzó" gyanánt szolgálnak, bár olyanok, mint halmazok metszetei, egy halmaznak csak részfelületei "kandikálnak ki", ám jelentõs része rejtve marad, mivel a többi halmaz nem feltétlen tartalmazza elemeit
Minden klisé egy aktuális idõpillanatban "útmutatóul" rögzített fénykép, bár egyes törvények alapvetõen változatlanok, a klisék és sémák a változó világgal együtt Omnia mutantur, nos et mutamus is illis folyamatosan változnak. (Mindenek változnak, s velük változunk mi is)
Hogy teljes legyen a zûrzavar, ennek ellentéte is létezik:
Tempora permutas nec tu mutaris in illis
(Az idõknek más jelleget szabsz, ám te magad nem változol velük) mely utalhat egyaránt nyakas makacsságra, de jó értelemben vett állhatatos szilárd kitartásra is Ez is kétélû dolog, mert a kategorizálás és klisékhez való ragaszkodás folyamatosan változó körülmények között vagy a pusztulást hozzák, vagy a túlélést segítik

Kismértékû, ám lényeges evolúciós szerencse, hogy minden ez irányba mutató, felülrõl indukált leegyszerûsítõ törekvés ellenére, van még amiben hasonlítunk a bioszféra gyönyörködtetõ változatosságára.A tudomány általánosan száraz gondolkodásmódja (tisztelet minden nemes kivételnek) és szûk keresztmetszetekre ítélt "ténymániája", melyet elõsorban önös érdekei tartanak fenn, nagyban paszírozná az emberi lélek generalizációt, sok vonalon.Ismét tisztelet a kivételnek.De ide vagy oda bármely tény, oly mély a koevolúció kútja, amirõl csak hisszük, hogy tapogató kezeink mennyi mindent jól érthetõen és szabályszerûen követhetõen markolnak már meg belõle, az emberi viselkedéslélektan és humánetológia terén. Semmi nem szûkíthetõ le analitikus keresztmteszetekre bármennyire is szeretnénk, oly döbbenetes a hatótényezõk tárháza és oly igaz ránk nézve is a környezeti tényezõk és belsõ összefüggések törvényszerûségeinek összecsomozódó dinamikus egyensúlyi törvénye. Még a nemi szelekciós szociometriai, csoportlélektani szerepjátékok és felosztások terén sem. Bizonyos szempontok mentén szervezõdõ tények, nem takarják le soha a rendszer önmagából eredeztethetõ sajátotásságait és különösen nehéz ezt úgy megtenni, ha mi is egy hierarchia-rendszer részei vagyunk.A klisék a mindennap változó helyzetekben, ahogy az ökológiában is többnyire, a kialakult vagy épp most születõ életszituációkban - a látszólagos status quo-k ellenére is - romba dõlnek egy pillanat alatt...azt hiszem ezt pont Neked feleslegesen is mondom, épp oly vagy jobban tudod, mint én.
Így hát örüljünk az emberi nemben még meglévõ kommunikációs diverzitásnak is.Nemtõl függetlenül.

De hogy Nolinak is igaza legyen, van olyan többgyerekes, gondos családanya, "mintaháziasszony" ismerõsöm, akinek "dörög a hangja", fekete bajszát gyantázza, a vádlija hasonlít egy õzike lábára, a gyanta nem elég, naponta borotválni kell mint a szakállamat. Feketehajú, de sváb lány, lánykora óta ilyen, tán a tesztoszteron okán Nem mellesleg, rossz látni ahogy, ûzi-vágja "tesze-tosza" párját, aki szinte mindenben ellentéte, mégis "jól elvannak" hosszú ideje, rendezett házasságban; lánykorában tán a kelleténél is többet "pasizott", meg ne sértsem a "kibeszéléssel", jellegzetesen "vérmes" nõtipus Remélem nem írtam semmi felismerhetõt, mert futhatok mint a kisnyúl, ha meg akarom tartani a szemeim

Ezen én is elgondolkodtam nemegyszer, de az említett anya több gyereket is szült, katonaviseltsége sem érezhetõ rajta és kifejezetten "nõies" nõ, rendezett házasságban él fiatal kora, évtizedek óta Hogy esetleg "mit rejteget", nem tudom, jó családanya, gondos háziasszony, de ha olyan a helyzet, irigylésreméltóan gyorsan és keményen reagál, akkor jobb nem ott lenni Káromkodni szinte jobban tud mint én, penig én se lennék piskóta vagy mifene (Egyetemi diplomája van, de ettõl még tud káromkodni bárki )

Örök kérdés, hogy a személyiségben mennyire játszanak szerepet az öröklött tényezõk, és mennyiben a nevelés, egyéni élettapasztalat, társadalmi hatások, és mennyi az, ami magából az "emberi természetbõl" fakad. Izgalmas, kifogyhatatlan kutatási téma, mert még messze, igencsak messze van, hogy meg lehessen válaszolni.
Szerintem a történetedben az is egy érdekes momentum, hogy az anya a katonai pályát választotta...

Szerintem ez nemcsak tesztoszteron kérdése, "agymosó" nevelés is jelentõsen közrejátszik benne, késõbb a rögzült szokásokon már nemigen változtat semmilyen hormon (leszámítva a "nemváltó" mûtéteket) Utal rá a régi római mondás, "amit gyakran teszel, második személyiségeddé válik". Ismerek fiatal nõt, az apa kemény, darabos ember, az anya katona, a lányt vitték minden olyan helyre, ahová fiúkat szokás vinni, az eredmény - bocs, nem ítélem el, leszbikus lett, bár nem büszkélkedik vele. Csinos, fiatal, kellemes, kedves nõ, nem is hinnéd. Értelmes, okos, egyáltalán nem férfias, sõt vonzó külsejû, de sokszor "férfiasan" határozott, sose "hezitál". Nemrég este hárman rátámadtak, nem ijedt meg, a triót szétszórta, "felrúgta õket, mint paraszt a bolondgombát", kifeküdtek. Bele is sántult, nekem kellett kocsival érte menni, hazavinni (évek óta ismerem, egy véletlen révén ismertem meg, de bizalmas jó "haverok" lettünk)
Ui: a "balhé" forgalmas helyen történt Pesten, féltíztájt, senki oda se szagolt, a három pasi, észretérve elhúzott.

Én is kicsit ilyen vagyok sokmindenben, pl. hogy csak a legfontosabbat közlöm, szeretek "magvasan" fogalmazni, nem szeretem a mellébeszédet (ez változatlan). A kapcsolatok engem se érdekeltek igazán, de ez változott utóbbi idõkben már (többet ismerkedek). És a ruhával kapcsolatban is, már inkább szeretek nõiesen öltözködni, szeretem a csilli-villi dolgokat is..

A környezeti behatás az anyaméhben kapott tesztoszteron, semmi más.

Persze, én meg az uram. Nálunk agyilag õ a nõ... Imád vásárolgatni, állandóan beszél a semmirõl, aktívan használ metakommunikatív elemeket, fontosabbak neki az emberi kapcsolatok, mint a tények, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet egy ruha külsejére, mint a praktikusságára , stb. Én ezzel szemben alapvetõen gyakorlati szinten gondolkodom (leszarom, hogy néz ki pl. egy ruha, ha kényelmes és tartós), csak akkor beszélek, ha van mit mondanom, nem érdekelnek a kapcsolatok, a barátaim csak azért vannak meg, mert nem akarom megbántani õket ok nélkül azzal, hogy nem veszem fel a telefont, ha hívnak, stb. Az egyetlen szerep, amiben az eredeti funkciónkat látjuk el, az a szex. :-)

Floo, vannak ilyen emberek, de nekik valami lelki vagy környezeti behatás folytán változott meg gondolkodásmódjuk, a férfi "nõies", a nõ "férfias" gondolkodású lesz. Ha egy ilyen pár megérti és "kiegészíti" egymást, semmi baj Akkor van baj, ha a férfias határozottságú nõ tutyimutyinak bélyegzi "gondoskodó" tipusú párját

"Igen, Anya" amit felsoroltál, ezekre is gondoltam, de nem akartam kitérni mert így is hosszú lett

Nem teljesen Bioszféra, inkább OFF, bocs. Hari, szerintem minden nõ szeret beszélni és igényli hogy odafigyeljenek rá. Egy nõ hallgatagsága bizalmatlanságát jelzi, mely többnyire valami nagy csalódáson alapul és "önvédelembõl" általánosít. Ha feloldódik, bizalmatlansága elszáll, partnere felé pont olyan "közlékeny" lesz mint bármely másik nõ. A pletyka többnyire irigységre és az ebbõl fakadó gonoszkodó, elszínezve továbbadott kárörvendésen alapul, ez viszont sztem független a nemtõl, inkább az egyén torzult(esetleg hasonló sérülés miatt sérült) lelkivilágára vall

Ismersz olyan férfit, vagy nõt, amire nem illik ez a leírás, amit Te adtál, és épp fordítva van?

Ami miatt a nõket dumásnak tartják, az nem a célzott, szakirányú témák körüli beszélgetés, hanem a családi teendõk, barátnék, kiskölkek, ruhák, tusfürdõk, stb. körüli céltalan csapongás, amely beszélgetések nem is a témáról, hanem a nõk kölcsönös egymás-pátyolgatásáról szól, vagyis pusztán társadalmi kapcsolattartás, kapcsolatépítés. Ezek a témák az érzelmek köré csoportosíthatóak, és sosem a kimondott szöveg jelentése a lényeg, hanem a mögöttes elemek.
A férfiaknál ilyesmi nem nagyon van. Egy baráti társaság (férfi) általában egy õket személyesen nem érintõ témában cserél véleményt (pl. egy meccs, egy film), itt nem a metakommunikáció mögötti kapcsolatrendszer a lényeg, hanem az információcsere, s csak egészen csekély mértékben van szerepük az érzelmeknek.
Az egymás közti kommunikáció során ezek a különbségek kiélezõdnek, sokszor beszéli a nõ a maga nyelvét, folyik belõle az információt nem, csak érzelmet, metakommunikatív elemeket tartalmazó szöveg, amelybõl a férfi nem, vagy nehezen tudja kihámozni a lényegi mondandót. Azaz a férfi gondolkodásmód logikát és egyenességet követelõ kommunikációban megtestesülõ volta idegennek, fárasztónak és feleslegesnek tekinti a nõk csevegését.
Mivel a nõk szókincse, beszédkészsége, nyelvi képességei meghaladják a férfiakét, így szertintem a nõknek kell alkalmazkodni, s ha valamit el akarnak érni egy férfinál, egyenesen mondják, lényegre törõen, kevés szóval.
Nem arról van szó, hogy parancsokat kell osztani, ha valamit akarunk, hanem a "ha esetleg munka után lesz idõd, és van kedved hozzá, elmehetnél a boltba és hozhatnál abból a két kilós rózsaszín héjú krumpliból, ami a paprikák alatti polcon van" helyett a "légy szíves hozz két kiló "B" jelû krumplit" kell alkalmazni. Beválik!

Hari, ha "rám is néztél" filóim okán, el sem hinnétek, az "életben" a szükségesnél többet alig kommunikálok, hallgatag, kissé túlozva, "ijesztõen mogorva, szúrós nézésû" külsõm van (exnejem, rokonok, ismerõsök észrevétele, nem önreklám). Udvariasságot leszámítva, csak arra érdemesnek tartott embereknek "szólalok" meg, igaz, akkor aztán nehéz "lelõni" Ámbár "sok beszédnek sok az alja", mégse mondjuk egy hatszázoldalas elméleti könyvre(nem a filóimra értem) hogy üres fecsegés. Tartalomhoz a forma is jár, a stílus maga az ember Nomost, egy szoftver algoritmusa bármily egyszerû is, a megjelenítés sokszor nagyobb programozói munka, mint maga a célfeladat. Mennyire eltérõ egy "fekete" DOS-os EXE, COM program, mint egy színes kezelõfelület Én leginkább ehhez hasonlítom a sok dumát Tapasztalatom szerint a "nem dumás nõ" is szeret "dumálni", csak a partner nem találta el a területet, melyrõl szivesen beszél a nõ, de ha "kihúzod a dugót"(Nyuli, nem átviteles szójáték), ömlik belõle a szó. Itt is jól észrevehetõ, minden hölgykollega szinesebben beszél virágról, kertrõl, kismadárról, csak egyéb "hétköznapi" témákban szûkszavú, melyekrõl szinte "kényszeredetten" beszél A fórumos sok dumám abból fakad, írás közben egymásba kapcsolódva tolulnak fel a gondolatok, melyeket én érdekesnek találok, ezért úgy vélem a fórumtagokat is érdekli majd Meglehet, egy esetleges (talán egyszer elmegyek valamelyikre) MetNet talin, köszönésen kívül nemigen hallanátok tõlem szövegelést, csak nézek és hallgatok, nem keresem a társaságot, nem tolakodok a középpontba, nem szeretek "szerepelni", elvagyok magam A fórum és hozzászólás az más, ide már többnyire "letisztázott" gondolatok kerülnek, de szóljatok ha gond van a hosszal, visszafogom magam

Így van kb. egyetértek. De nem minden nõ "dumás", azaz sokat beszélõ.. Ugyanakkor meg van sokdumás férfi.
A pletykáról: a férfiak mondogatják sokszor, hogy a nõk nagy pletykások, ugyanakkor meg õk méginkább tudnak, egymást közt..

Nono, protestálok Én mint "õszülõ vén betyár" mondom, a nõk nemcsak dumálnak Nagyon sokszor, ügyesen "töltelékszavak" közé csomagolva "adagolnak" olyasmit is, amire az ember csak napok múlva jön rá Nagyon oda kell figyelni, mit mond egy nõ, mégha a Nap le is megy közben ) Tisztelet a kivételnek, nõi beszédet hallgatni kicsit "Hamupipõke" feladat, ki kell válogatni a pelyvából az értékes szemet, mert mindíg van magva annak amit mondanak Ha nem kifejezetten sértéseket vagdalnak az ember fejéhez, követni kell csapongó gondolataikat, néha egyetlen mondat rejti a lényeget, amin nem szabad átsiklani Sztem bõbeszédûségük abból ered, hogy sokkal színesebben, sokrétûbben látják a világot, gondolataikkal mint egy pille, egyik szóvirágról a másikra libbennek, a férfi hajlamos a "fekete-fehér-szürke" kategorizálásra, bármirõl légyen szó. A férfi-nõi párbeszéd kissé olyan mint amikor egy fekete-fehér látású színvaknak próbálják elmagyarázni a világ tündöklõ színeit, ezt spártai egyszerûséggel nem lehet, innen eredhet a "nõi duma" fogalom Nomeg a nemek különbözõsége - a férfi általában az erõ szemszögébõl dönt, a nõ többnyire a gyengédség, megértés nézõpontjából. A férfi átsiklik egyes lényegtelennek vélt dolgokon, a nõ minden iránt érdeklõdõ, képes több dologra is figyelni egyidõben. Pillanatonként más köti le a figyelmét, emiatt a nõ "csapong" és szinesen elmeséli amit lát és érez, a férfi egy dologra koncentrál, de azt nagyon, emiatt a nõre sem figyel oda amikor kell. Emellett érzelmeket, szenvedélyeket nehéz pontosan kifejezni egyszerû szavakkal, pld. a "szeretlek - én is" frázis ismételgetése egy idõ után "idegesítõ" lesz mindkét félnek A férfiember tán mondana többet is, de többsége szégyenli "szóvirágokba" önteni érzelmeit, neveltetése vagy rosszul értelmezett "macsó" példaképek alapján Pedig, tisztelt kantársaim, a nõk igénylik ezt, ha eltitkolják is Egy mégoly durva, közönséges nõbõl is "kihozható" a vele született "nõies" gyengédség (nem a szexre gondoltam), melyre addigi életvitele "csak rákérgesítette" a durvaságot. A "fásult közöny" ugyanígy "feltörhetõ" ha nem korlátozzák véletlen genetikai adottságok. Jelszó: nincs kezelhetetlen nõ, csak ügyetlen férfi, de végül mindenki megtalálja párját Bocs a filóért, tán ez is Bioszféra Tisztelt hölgykollegák, kantársak, szerintem a "nõi duma" nem üres fecsegés, sok-sok információt hordoz, akár egy színes és "térbeli" hologram

DD Jogos

Bocs hogy beleszólok, semmi bajom senkivel, én mint "hivatásos" filózó, annyit teszek hozzá, a szövegértés mellett néha a türelem/szabadidõ/empátia is hiányzik. Ez jól érzékelhetõ a hsz-okon és a válaszokon. Egy-egy hosszabb filóm után is érkezik olyan hsz. melyre a válasz benne volt a filóban, példákkal megvilágítva(soxor attól lesznek hosszúak). Itt nem a szellemi szinvonallal van baj, ki-ki a maga szakterületén képzett, értelmes, jó felfogású kollega, mindenkitõl tanulni lehet. Úgy vélem, a kollegák javarésze pihenésként ül a gép elé és nincs türelme a vitatémák "mélyebb boncolgatására", a fáradtság miatt nem "finomkodik", nyomja ami a csövön kijön Nehezíti a dolgot, hogy a fáradtság miatt nem olvas el mindenki mindent. Ráadásul vannak nickek melyeket kedvelnek és nem kedvelnek, ez meglátszik a párbeszédeken, pedig ez egy kis közösség, közös érdeklõdéssel, olykor a vita mégis a személyiségre vagy ismeretekre élezõdik ki, néha már a sértés határát súrolva. Ha a közösség nem tolerálja, hanem ignorálja az illetõt, az illetõ pedig nem változtat, akkor jön a kölcsönös sértõdés Fura dolog, én úgy látom, az itt kialakult "arcnélküli" kapcsolat "túllépett" a kollegialitáson, kissé "családias" lett, "családi veszekedésekkel", ami lényegében nem baj. Ha lezajlottak, és nem lett belõle végletes sértõdés, még jobban kötõdnek egymáshoz a kollegák Jó reggelt Bioszféra Bocs a filóért, senkire, semmire nem irányult. Érdekes figyelni a fórumközösség életét, nem nagyon különbözik a hétköznapi életben tapasztalható, az egyén személyisége szerint alakuló "verbális kapcsolatoktól", dacára a fizikai személytelenségnek