Bioszféra

Hari, örülök "városi gyerek" voltam, kicsi koromtól a sci-fit, a népszerûsítõ csillagászatot és tecnikai leírásokat "habzsoltam", de apámnak köszönhetõen a korán (kb. 8 éves koromtól) kezdett természetjárás nyomán, elolvastam Fekete István összes hozzáférhetõ írását és kézbe került egyéb útleírásokat, vadásznaplókat. Késõbb a leírások "életre keltek" bennem a téli-nyári természetjárás felidézett emlékképeivel összekapcsolva, akár Nansen híres grönlandi síléces expediciója is Egy "szerencsés könyvtár-öröklés" révén Fekete István szinte összes írását elolvashattam, melyekbe néha ma is "belenézek" olykor. Nem elég a "Tüskevár és Téli berek", én a kötelezõ olvasmányok közé sorolnám a természetleírások közül az egyéb szépirodalmi alkotásokat is, egybekötve a hazai tájak (legalább a a közeli zöldkörnyezet) téli-nyári bejárásával is, akár testnevelési óraként besorolva Azt gondolom, erre szolgálnának az osztálykirándulások, de asszem mindnyájan tudjuk mennyit érnek ezek, megfelelõ irányítás nélkül persze többnyire gyerekes ivászatba, cigizésbe és hülyéskedésbe torkollnak

Egyetértek, jól fogalmaztál.
Egy vers jutott most eszembe, majd idézek belõle..

Az írásomat szándékosan tömörre szabtam, nem akartam, hogy túl hosszúra kerekedjen..

Fekete István kedvenc íróm volt, azt lehet mondani, az õ regényein nõttem fel..

OffLine utóirat: aki tyúkot, tehenet sem látott (legfeljebb tévében vagy csokipapíron), ugyan mit várhatunk el tõle a Természet védelmében ?

Valóban, Jaurinum, "szövegértés" kell hozzá, Fekete István regényei is ettõl szépek, az ember bele tudja élni magát. Persze ehhez sokat kell olvasni és a természetben járni. Aki tévé elõtt nõtt fel, képeskönyveket, magazinokat, bulvárlapokat nézeget csak, néha leugrik a Balcsira vagy "horvátba", sosem érzi át. Hari tömör de igen érzékletes szavakkal írta le, amit érzett és átélt, írásának megalkotása hasonló egy impresszionista festõ munkájához, szineket, foltokat vet a képre, mely végül a szemlélõ fejében áll össze egységes egésszé, minden egyéb részletet, ki-ki saját élményei alapján "hozzáképzeli". Ez nagyon jó, nem "sugalmazza" szavai szuggesztív erejével "ránk kényszerítve" hogy pontosan azt lássuk amit õ látott, ránk bízza, magunk idézzük fel nyárvégi alkonyon átélt természetjáró emlékeinket Hozzátenném, ehhez a szépséghez és hangulathoz nem kell "horvátba" vagy Hawai-ra menni, itthon is átélhetjük, akár a kertbe kilépve is megtaláljuk a naplemente rõt fényeiben, békák és tücskök kórusában, szellõ símításában, lombjaik suhogásával õsi titkokat lehellõ fák összehajló bólogatásában. Sajnos az emberek java része csak "Patyomkin-faluként" érzékeli a világot, nem oldódik fel benne, mesterséges, érdekvezérelt sugalmazásokból épített illuzorikus álomvilágban él, mely nemegyszer meg sem közelíti a valóságot. Jó reggelt, jó napot, jó kedvet Bioszféra

Hiába no, terepgyakorlat szürkületben...

Nemrég érkeztem haza a kertbõl (ami 3km-re van a házunktól, lakott területen kívül). Kis hangulatkép.
Nyugodt szélcsendes este, ciripelés, finom, õszbe hajló nyár esti illatok. Éjjeli lepke-had röpköd a levegõben. Az õszi kikericsek kibontakozó halványlila lágy szirmait félig rejti a fû. Leereszkedve a dombról, a karám felett madár repked, odaérve látom, bagolyforma, majd elsuhan a fejem felett, látni gömbölyû fejét, kuvik az. Köröz majd tovarepül. Távolban kuvik-párbeszéd.. A kanca kenyeret majszol, majd odadugja fejét: sok a szúnyog, dörgölõzik. Majd jön utánam, fut egyet.
Elindulok a sûrû sötétben az úton, minden homályba burkolózik. A fák titokzatosan hajlanak össze. Madár röppen fel az út mellõl, vajon mi lehetett? Fent egy kis csillag ég csak, a felhõk közt..