Bioszféra

Ez pontosan így van. A legnagyobb területû gyakorlóterek szinte kivétel nélkül olyan szárazgyepi területeken (fátlan dolomitkopárokon, homok- és löszpusztákon) létesültek, amelyek vagy egyáltalán nem voltak alkalmasak mûvelésre, vagy a hadügyek prioritása következtében elõnyt élveztek a mezõgazdasági termeléssel szemben. Akkoriban, a XVIII. század 2. felében még senki sem gondolta, hogy ez döntõ jelentõségû lesz a hazai természetvédelem szempontjából: fenti élõhelyeken találjuk ugyanis legnagyobb számban a Kárpát-medence természetvédelmi szempontból legjelentõsebb élõközösségeit és fajait: bennszülött társulások és fokozottan védett pusztai fajok hazánkban itt fordulnak elõ a legnagyobb számban.
Az idõszakos katonai jelenlét pedig - mindenféle elõírás és szabály nélkül - az esetek többségében kiváló védelmi és fenntartási feladatot is ellátott, hiszen amellett, hogy tilos volt a belépés a területre, a gyakorlatozásokkal együtt járó spontán tüzek a cserjésedés visszaszorítását, a gyep regenerációját is segítették. Itt jegyezném meg, hogy a köztudatban lévõ tévhittel ellentétben az idõszakonkénti pusztai tüzek egyáltalán nem károsak, ez az erdõs-sztyepp klímában az önfenntartó állapot részei, az adott zonális társulás legtöbb tagjának igénye. Elég csak egy elõzõleg kb. 15 éve éve érintetlen homokpusztagyepet leégése utáni elsõ vagy második tavaszon megnézni: a hagymás-gumós növények szinte berobbannak, csodálatos virágözön fogadja a látogatót, majd nyár derekára a kétszikûek veszik át az uralmat. Néhány év múlva pedig ismét uralomra törnek a füvek, a színpompát felváltja a szalmasárgán hullámzó fûtenger, míg nem ismét öngyulladás következik be. Késõbb erre rájöttek, és a szovjet katonai jelenlét megszûnése után egyre több gyakorlótér nyert el védettséget. A spontán tüzeket ezek után természetvédelmi felügyelet alatt alkalmazzák tovább -> a "gyógyító hatás" továbbra is szembetûnõ (pl. a gönyûi Vérvirágos-réten). Remélhetõleg sokáig megmaradnak még jelenlegi állapotukban ezek az összefüggõ õs-puszták, noha a veszélyt az ember ha akaratlanul is rájuk zúdította már: az élõközösségek dinamikáját megsemmisítõ özönnövények képében..

Nem vagyok humán beállítottságú, de ezt a verset kívülrõl fújtam, van benne valami, valami megfoghatatlanul szép...

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent. Nekem szülõhazám, e lángoktól ölelt kis ország, messze ringó gyerekkorom világa. Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága, s remélem testem is e földbe süpped el.."
Remélem jól idéztem.

OffLine emlék: egy régi gyakorlaton, "diverzáns" módjára besettenkedõ már akkor is létezõ szinesfém-tolvajok kezdték felszedni a "tyúkbeleket" (több eres, könnyû, szilánkvédett telefonvezeték). Tán az "uborkás" eset után nem jó emlegetni ilyesmit, csupán egyszer kellett ráadni a feszültséget (egyáltalán nem életveszélyes, de igen kellemetlen és nemigen tudja elengedni) újabb próbálkozás többé nem volt. A tolvaj persze életben maradt, meg is csípték.

Viszont egyszerre járt a pozitív mellett negatív, olykor környezetromboló hatásokkal Talán ma már ezt is figyelembe vennék, ámde lényegesen többet ért, mint a "Tájvédelmi körzet" tábla és néhány erdész.

Arról nem beszélve, hogy sok olyan terület tudott a civilizációtól viszonylag védetten megmaradni, amelyet katonai területként kezeltek évtizedekig.

"Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntrõl pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg"
(Radnóti)