Bioszféra

Morzsa is jó fej, ezen kívül fáradhatatlan, kábé kétszerannyit megy egy túrán mint mi, de mégsem látod soha fáradtnak. 35 kilométer után még simán végigrángat ugatva egy falun.

És amit utálok benne, hogy ha sétálunk, tõlünk hangos a környék, visítva ugatja a kerítés mögött lévõ kutyákat.
Jannesz levideózta valamelyik metnet-túrán: Link

De azt hozzá kell tenni, szófogadó kutya, tanulékony, okos, imádja az embereket.

Meg a pattogásban (métert biztos tud ugrani egy helyébõl). De a fûben is úgy pattog, mint a nikkelbolha.
Fél napokat is szabadon van õ (hétvége!), de fáradhatatlan az ugrálásban.

Hariék Fickója ész nélküli rohangálásban verhetetlen, igaz, szegény meg van kötve, ki kell használnia azt a napi egy-másfél órát, míg elengedik.
Túraszervezõ ismerõsöm hasonszõrû foxija (kreált fajtanév, Controll nem néz ide ) viszont hasonlatos lehet a te Morzsádhoz, igazi hû és jó fej túratárs.

Hát nálunk fegyelem van, de ez odakinn szükséges is. Ha elengedem Morzsát, két percet rohangál, aztán úgy megy, hogy folyamatosan szemmel tart, felváltva elõremegy és visszajön.

Jó reggelt MacGyver, Bioszféra Simogatnivalóan aranyos jószág, a Tiéd? No az enyémet kockázatos simogatni, "buksiját veregetni" mert rögtön kapkod bárki keze után, tûri tõlem is ritkán tûri. A "túrázás", sétáltatás többnyire musztángszelidítésbe torkollik A minap kiszökött (ami baj, megjelent valami rendelet hogy 30 pénzre büntetik a szökött és "hatóságilag" befogott kutya gazdáját), már a bokrok közötti hallótávolsága környékén (kb. 200 m) járt szaglászva, de meglepetésemre egyetlen közepes erejû hívó kurjantás után, rögvest hazaszaladt a kertbe Legutóbbi nyavalygásaim folytatásaképpen bejelenthetem, a kutya még nincs ivartatlanítva, de megváltozott, mondhatom megszûnt "rivalizálásunk" (remélem tartósan). Azóta is minden reggel öt percre beengedem a házba körülszaglászni, utána magától ki is megy A másik hogy rendszeresen "suttogok a fülébe", ami külsõ szemlélõnek komikus látvány lehet Ha kimegyek, odajön hozzám és rámnéz, a kutyások tudják, milyen feltétel nélküli hûség sugárzik szemükbõl. Ha ilyenkor szólok hozzá, szertelenül ugrálni kezd, végül "bekattan" és játékos harcba kezd, ami rendszerint elfajul, tekintetében is vad tûz lobban fel. Kísérletképp kezdtem akkoriban és hatásosnak tûnik, letérdelek hozzá, "vállát" veregetve, olykor egymás szemébe pillantva fülébe suttogom a szokásos verbális dícséreteket. Ilyenkor szinte "elolvad" mozdulatlan marad, "megkövül", szorosan nekem dõl és minden porcikája remeg, vibrál. Nincs szertelenség, rivalizálás és harc. Ki tudja mi zajlik le kutyalelkében, nyugodtan mondhatom, megváltozott. Tán mint az embernél, "velem te ne kiabálj" érzése van, mely könnyen veszekedésbe fordulhat A külvilág felé ugyanúgy "vad" és kiszámíthatatlan maradt, sõt mintha "rátett" volna, de mostanában "köztünk" már elég egy szótlan intés vagy fejbiccentés, elhagytam az utasításhoz kapcsolódó "verbális közleményt", lelkesen rohanva "végrehajtja". Emberi viszonyra vetítve, "kérek" és nem "utasítok" Eszembe is jutottak azok az esetek, melyek az engedetlen állatok "fülbe suttogással gyógyítását" írják le Controll mint hivatásos kutyás, bizonyára talákozott ilyen kutyával, "akinek" a fülbesuttogás és a testbeszéd-némajáték hatásosabb közvetlen parancsszó helyett Úgy tûnik, szinte korlátlan "szabadságát" magányként éli meg, ezért igényli a rendszeres "halk fülbesuttogást" Sokadik kutyám, egy se volt ilyen, rá a "szemkontaktus" és "fülbesuttogás" hat, nem a "drill" Bocs a "kutyapszichológiáért", jó reggelt jó napot jókedvet Bioszféra
Ui: a "macskalélek" teljesen más, szerkesztés közben a vénlány Micike(már 17 éves) lökdösésem, morgásom ellenére orrom elõtt tekeregve lenyomta a világ összes billentyûjét, lelökte az egeret, kezelhetetlen (asszem enni kér), a többi cicának elég egy mordulás, "megsértõdnek", elmennek Na végre itthagyott, kiült napozni A két fiatalabb cica tanulékonyabb, tudják mire nem szabad rálépni, ráülni, ha leülök a géphez, békén hagynak. Micike rendszeresen elindítja a nyomtatót és nézi a papír mozgását én meg puffogok Úgy vettem észre, õk is kedvelik a némaságot és a hirtelen mozgások nélküli "jelbeszédet", a macskáknak is soxor elég távolról inteni, megértik. (Micó kandúr vagy száz méterrõl a szemközti mezõrõl bejött egy csettintésre és "hívó" intésre ahogy meglátott az erkélyen) Lassan már bolond vénembernek néznek a környéken emiatt, lehet az is vagyok

Persze, mert a kutyákat simogatni kell, meg túrázni velük, nem pedig beszélni róluk :-)
De a kedvedért beteszek egy képet a "jószágról":

CCA OffLine (betühiba): Persze vannak "kutyások" is, csak ritkán szólnak kedvenceikrõl Bocs a hibáért

Gräfin Grafi, szivesen Szerencsére a MetNeten sokan szeretik a macskákat Nem egy fórumtársnak van a maga nemében gyönyörû cicája, be is mutatták már õket Persze vannak "kutyások" is, csak riktán szólnak róluk.

Grafinak montázs rovarkép helyett

Nagyobb: Link
Õ a "Kicsi" alias "Dzsepettó" (fiaim névszüleménye) Cira és Micike csavarog valahol