Bioszféra
Az ember nem tudja hogy sírjon vagy nevessen
A nagymama is egyem a lelkit, hova tette a szemét?
persze a gyerekek csodákra képesek méghozzá varázslatosan gyorsan és kivédhetetlenül
Csínyed mementójára az emlékmû az emlékmû hiánya volt
Kedves történet és bennem évtizedes emlékeket ébresztesz, amit mi négy vásott fiukölökkel megéltünk... a csupa aggodalom ellenére megtalálták helyüket az életben, értékes felnõtt emberek lettek
Jó sztori, persze bizonyára volt nagy felhajtás, ilyenkor egyszerre sajnálják és szidják a gyereket




Jó sztori, persze bizonyára volt nagy felhajtás, ilyenkor egyszerre sajnálják és szidják a gyereket

Ha nem untatlak Benneteket és belefér a fórum témakörébe megosztanám veletek a kedvenc családi sztorit (amit minden közös családi ünnepléskor elmesélünk egymásnak immár századik alkalommal).
Nagymamám a rendõrségen dolgozott és egy közös "aparátusi" kirándulás során úgy döntött elviszi 6 éves unokáját (engem) a rendõr kirándulásra, a cél Kalocsa volt. Természetesen az összes fiatal rendõr engem (az édes 6 éves kislányt) "pátyolgatott" de egy pillanatra a Kalocsai hídon szem elõl tévesztettek. Én kihasználva a lehetõséget béka-béka felkiáltással betoltam a híd két korlátja közé a karomat és a felsõtestemet azt gondolván, hogy leérek a békákig (nem sikerült
). Eddig nem is lett volna gond de visszafele már nem ment a dolog elfordítva a testemet beszorultam a két korlát közé, kegyetlen bömbölésbe kezdtem. A fiatal rendõrfiúk kitartóan küzdöttek, hogy kiszabadítsanak, sikertelenül.
Tûzoltók jöttek, korlát szétfûrészelés, huhh kiszabadultam a fogságból. Évekig nem volt pótolva a hiányzó elem a hídon.
Nagymamám a rendõrségen dolgozott és egy közös "aparátusi" kirándulás során úgy döntött elviszi 6 éves unokáját (engem) a rendõr kirándulásra, a cél Kalocsa volt. Természetesen az összes fiatal rendõr engem (az édes 6 éves kislányt) "pátyolgatott" de egy pillanatra a Kalocsai hídon szem elõl tévesztettek. Én kihasználva a lehetõséget béka-béka felkiáltással betoltam a híd két korlátja közé a karomat és a felsõtestemet azt gondolván, hogy leérek a békákig (nem sikerült

Tûzoltók jöttek, korlát szétfûrészelés, huhh kiszabadultam a fogságból. Évekig nem volt pótolva a hiányzó elem a hídon.

Húha, ismerõs.. Csak én pókokat, ászkákat, csigákat gyûjtöttem fõleg.

Huu, errõl gyermek korom jut eszembe. Amikor kicsi voltam az utca összes "kölke" kint játszott a Duna parton, köztük természetesen én is. Hazaérve édesanyám elõbb szó szerint kerti slaggal mosott le minket mielõtt a fürdõkádba mehettünk volna. Mindig volt egy "meglepi" kisbéka a zsebemben
, szuper volt.
Sajnos igaz, a mai Duna part nem emlékeztet már egykori önmagára bár a mostani "partlakók" kezdik felismerni, hogy csak Õk maguk tudják megóvni a parti ökoszisztémát és sokan valóban igyekeznek megõrizni azt amit még lehet. Azért meg kell hogy mondjam még most is gyönyörû a Soroksári-Duna-ág, a közelben lakóknak (meg persze a távolabb levõknek is) bátran javaslom a sétát.

Sajnos igaz, a mai Duna part nem emlékeztet már egykori önmagára bár a mostani "partlakók" kezdik felismerni, hogy csak Õk maguk tudják megóvni a parti ökoszisztémát és sokan valóban igyekeznek megõrizni azt amit még lehet. Azért meg kell hogy mondjam még most is gyönyörû a Soroksári-Duna-ág, a közelben lakóknak (meg persze a távolabb levõknek is) bátran javaslom a sétát.


Jaurinum köszöm
van valahol egy pár éves videóm, oszt csinálok egy GIF animot róla, no azon még jóval sûrûbb mint a csatolt dokumentum fényképei. A nádas elhagyatott, sûrûn benõtt ösvényein tekergünk, az illendõség kedvéért kivágom róla a két csajt, akik emiatt félmeztelenül napoztak a csónakban
Amúgy négy éve még "Tüskevárszerû" vadparadicsom volt, manapság nem tudom milyen lehet, de tudom, egyre többen épülnek a víz közelébe
Ui: azért szóban elmondom, szép látvány egy félmeztelenül evezõ amazon-hölgy



Ui: azért szóban elmondom, szép látvány egy félmeztelenül evezõ amazon-hölgy

Egy 6 évvel ezelõtti írás a Soroksári-Duna-ág "vadvízországáról", megboldogult Seregélyes Tibor tollából: Link
Fõvárosi ember számára talán alig hihetõ, milyen gazdag vízi élõvilág otthona voltak azok az úszólápok. Úgy tudom, sajnos, hogy az élõhelyek java része megsemisült, de legalábbis tönkrement azóta..
Fõvárosi ember számára talán alig hihetõ, milyen gazdag vízi élõvilág otthona voltak azok az úszólápok. Úgy tudom, sajnos, hogy az élõhelyek java része megsemisült, de legalábbis tönkrement azóta..
Szívesen. Örülök, hogy nem bántotta a fõnököd. 
Itt van még egy klassz leírás róla: Link
Érdekes, hogy ilyen távol merészkedett a víztõl, bár gondolom nem lehet messze a ház a Dunától.

Itt van még egy klassz leírás róla: Link
Érdekes, hogy ilyen távol merészkedett a víztõl, bár gondolom nem lehet messze a ház a Dunától.
El tudom hinni, Dunaharaszti és Sziget-akármi faluk között szûkebb a víz, helyenként két-három csónak szélességre szûkül a sok nádascsoport alkotta mellékágak szövevényes hálózata, sûrû a növényzet, elképzelhetõ, õszintén irigylem is. Itt már kiszélesedik a Duna (régebben még vizibusz is járt), a vízparti nádast, növényzetet irtják (nem ritkítják) és iszonyú nagy az "emberforgalom" a vizen, amit viszont a siklók utálnak
A Dunának ez a szakasza lassan a balatoni "betonteknõre" emlékeztet
viszont van Aquapark...


Nagyon köszönöm a gyors segítséget Mindenkinek!
Szaladok is hozzá és megnyugtatom.
Lord Akela,
Õ biztosan nagyon szerencsés helyen lakik mert mindig emlegeti, hogy a hégvégén megint kis siklót, különleges békát vagy más vizi állatot látott de ilyen fajtával ezek szerint még nem volt szerencséje találkozni.


Szaladok is hozzá és megnyugtatom.
Lord Akela,
Õ biztosan nagyon szerencsés helyen lakik mert mindig emlegeti, hogy a hégvégén megint kis siklót, különleges békát vagy más vizi állatot látott de ilyen fajtával ezek szerint még nem volt szerencséje találkozni.