Bioszféra

Jön az, péntek délután terepszemle a nyárfásban

Link

Ma a Tekeres-völgyben voltunk, elsõdlegesen gombalesen, persze nem volt. Viszont voltak füsti fecskék, akikkel nagyon közeli viszonyba kerültünk.
Egy nagy birkalegelõn kell átvágni a völgy lejárata felé, s úgy a legelõ közepén jártunk, amikor egy kis csapat füsti fecskét vettünk észre. Nagyon alacsonyan röpültek, ami nem csoda, hisz csak pár kába rovar merészkedett a gyöp fölé a hideg, szeles idõben. Nos, ez nem volt fura, az azonban igen, hogy a madarak odajöttek hozzánk, körülöttünk köröztek, nyolcasokat írtak le, 20-30 centikre repültek el tõlünk, és közben minket néztek. Nem valami hitchcocki horror volt, hanem egy hihetetlen jó élmény, csak épp elképzelésünk sincs, mi a csudát lestek rajtunk a madarak, látható kíváncsisággal és bátorsággal. Mintha csak szórakoztak volna azzal, hogy kerülgetnek minket. Nagyon sokáig jöttek velünk, legalább egy kilométeren át elkísértek, csak akkor mentek el, amikor a sûrû erdõbe értünk (ahol ritkás, ligetes volt az erdõ, ugyanúgy jöttek). Nem nagyon röpültek nálunk magasabbra, inkább úgy térdmagasságban jöttek, közben végig rajtunk a kis gombszemük. Amikor pár óra múlva visszafelé jöttünk ugyanerre, a csapat már eltûnt természetesen, de egy magányos madár ugyanúgy kerülgetett, követett minket. Varázslatos érzés volt, annyira, hogy azon sem csodálkoztam volna el, ha egy unikornis kigaloppozik a tölgyek közül...