Bioszféra

Én errõl a Tekeres-kútról nem hallottam még, szóval mindketten tanultunk most. :-)) Bakonybél környékére egy élet is kevés volna, ott mindig lehet gyönyörûségeket látni, így sokszor érdemes visszatérni is! A Som-hegy tudtommal le van zárva a kirándulók elõl, legalábbis én ezt olvastam róla. Persze Te nem sima kiránduló vagy. :-)

Bakonyos gyökerek (igaz a nyugatabbi, bár nem oly messzi Ajkarendekre vonatkozik) és régi nagy bakonyi barangolások ellenére, nem ismerem a helyet.Bár ez nem jelent semmit, hisz nem ismert helyekbõl még a Börzsönyben is sok van. Így köszönöm az infót!
Az emlegetett Tekeres-kút a Magas-Bakonyban van, Bakonybéltõl északkeletre a Kõris-hegytõl délre fekszik és egy erdõtag is e nevet viseli.Kis rétek és nagy bükkerdõk váltakozásából álló hangulatos tájék, a Százhalom nevezetû avar(illír)sírhalmok szomszédságában.Hajaj a nem oly messzi som-hegyi erdõrezervátum bükk matuzsálemei között is milyen rég kóboroltam, pedig ott ám nem kehesek a fagusok egy cseppet sem! És a hegy oldalából,átvágva a Podmaniczkyek útja nevû illír(?) erõd sáncvonulatokon, jó kis muflonoknak való helyen, remek mészkõ sziklákról nyílik fel panoráma, a Pénzesgyõri-medencére.Érdemes arra is elnéznetek, ha még nem voltatok.Másnak is természetesen!

Tekeres-völgy, az itt van a város mellett pár km-re. Tavaly ott szedtünk annyi gyûrûs tuskógombát (gombás rizsnek ez a legjobb, csak ugye min. 20 percig hõkezelni kell), hogy ihaj! :-)
Egykoron (száz éve még megvolt) a Tekeres nevû pataké volt a völgy, most csak akkor van benne víz, ha tavaszi olvadás után gyûlik, vagy ha iszonyat felhõszakadás van.

Ma Bakonynána - Jásd - Tés útvonalon kirándultunk az urammal:
Link
Meglátogattuk a Római fürdõ néven ismert sziklaszurdokot, amelyben a Gaja patak vízesése zubog alá (Szerintem a Fátyol kutyafüle ehhez...), aztán az országos kék útvonalán mentünk Jásd felé - egy olyan részig, ahol át kellett volna menni a Gaján, de kissé nagy volt a víz, mi meg nem hoztunk magunkkal tutajt... :-) Innen egy erdészeti úton jutottunk el Jásdra, kicsit hosszabb volt a kéknél, de nem volt ronda. :-) Innen busszal mentünk át Tésre, mivel olyan irgalmatlan meredek hegy választott el tõle, amelyet a fájós lábammal inkább nem vállaltam be. A busz nagy nehezen megbirkózott vele a szerpentinen... Tésen a szélmalmokat néztük meg, amelyek mûemlékek, egyikben belül is voltunk. Meg az a bácsika, aki a malmokhoz beengedi a népet, egy kis kovácsmúzeumot is fenntart, ami voltaképp két kis szoba, de teli gyönyörû szerszámokkal, eszközökkel, termékekkel, amelyeket száz éve egy kovács elõállított.
Hogy bioszféra is legyen: a bakonyi bükkök tényleg elég kehesek... Sok sérült, beteg, kiszáradóban lévõ fát láttunk, egy csomó ki is volt vágva, a kivágottakban látni a rovarjáratok sokaságát, illetve sok kidõlt magától. Ahol megnyílik az erdõ, azonnal benõnek a gyomok, mint a kanadai aranyvesszõ, vagy benövik a szederindák (ez számunkra most nem volt baj, mert sok finom gyümölcsöt faltunk róluk). Rengeteg madár van, sok csuszka, cinegék, ölyvek az erdõ felett, sok civakodó szajkó, meg a mindenhol kopogtató fakopáncsok. Õz- és vaddisznó nyomokat is láttunk, meg valami kisebb kutyaféléét, ami vagy kiránduló eb volt, vagy róka. Ember rajtunk kívül nem volt, csak a nyomai... Üdítõs doboz, nejlonzacskó, ásványvizes üveg... Nem is kellene felfesteni a kék jelzést, elég lenne a szemetet követni. Ennyi tahót... :-((