Repülés

Abban igazad van, hogy kiemelt eseteket általánosítva tévútra vándorolhat az emberfia.
Lehet rosszul fogalmaztam, a szándékom csupán annyi volt, hogy az általánosított iráni véleményt szembeállítsam egy általánosított izraelivel.

Iránnal kapcsolatban a feleségem tapasztalatai összességében igen pozitívak; leszámítva a reptéri atrocitást az emberek igen barátságosak, udvariasak, tisztelettudóak és vendégszeretõk vele szemben. Az elsõ benyomás ugyan néha meghatározó, de most csalóka volt, szerencsére. "Természetesen" komoly megszorítások vannak a nõkkel szemben (pl. a haj kötelezõ eltakarása, büntetés terhe mellett). Lehet, hogy a következõ útjára elkísérem

Hát, tévedsz Jóska, viszonylag nagyot. Én nemrég voltam (nem elõször) Izraelben és maximálisan korrekt, normális és professzionális hozzáállás volt a Ben Gurion reptéren. A biztonsági ellenõrzés fejlettebb mint bárhol a világon, nem kell kitenni sem a fémtárgyakat, sem a folyadékot, sem semmit, mert a berendezések intelligensek. Az emberi hozzáállással sincs gond, van egy elbeszélgetés, ami adott esetben szigorú is lehet, de korrekt és pláne kilépés esetén az utas érdekét is szolgálja. Ja, ha valaki mondjuk szíriai pecséttel érkezik az útlevelében, az néhány órás interjúra számítson, de az más kérdés. Ha valakit komolyabban vegzálnak, akkor arról az illetõ is tehet valamilyen szinten.

Amúgy, nagy általánosságban az irániak sem olyanok mint akit Nyuli felesége kifogott, de ez már messzire vezet, Irán egy fantasztikus kultúrájú ország, függetlenül a teokráciától.

Ja, nem kell félteni
Csütörtök hajnalban, 3:35-kor indul vissza, megint Törökországon keresztül.

Persze, "vigyáztam" rá a radaron keresztül, furcsállottam is a hirtelen magasságingadozásokat néha...

Nem volt sima a feleségem útja Teheránba... Már Isztambulig is rázós volt (tegnap a városban tornádó is volt), de onnan Teheránig a gép 10-12-szer több száz métert zuhant a turbulenciák miatt, az utasok már "Allahu akbar"-t kiabáltak... Teheránban elképesztõen barátságtalan a reptéri személyzet, a határõrök pedig kifejezetten primitívek és rosszindulatúak... Szegénykém 2 órát várakozott a kész vízumára, amit a fickónak csak be kellett volna ragasztania az útlevélbe, de az inkább kiélte a hatalmát. Aztán nagykegyesen beragasztotta, majd a feleségem lába elé dobta az útlevelet õt viszont nem kell félteni, közölte a fickóval, hogy biztos lehet benne, hogy igen jó hírét fogja kelteni az országnak, ha visszatér Európába... ezekután az õr kizavarta a feleségemet, de már megvolt a vízuma... Miután elmesélte jól leszidtam, egy ilyen országban a nõknek nincs szavuk, és jobb lenne, ha nem európaiaskodna, mert könnyen baj lehet belõle... Összegezve: egy "SOHA TÖBBÉ"-uticél... bocsánat