Bioszféra

Lassan nem lesz macskám, a "Kicsit" (cirmos) elütötte egy autó a "nagyúton"; a vendég kislánycica pár hét múlva távozik Gergõékkel, Micó öccse tízhónapos távollét után hazajött, darabig itthon volt de több hónapja megint elment, nem jön. Maradt a tizenhét éves töksüket Micike, már izületi problémái is lehetnek és "féloldalasan" rág. Pár napja kint sétált, kibújt a keritésen az utcára és rátámadt egy malamud-féle kutya. Micike abszolut nem fél a kutyáktól (Tomit többször pofánkapta már, tiszteli is a kutya, megugatja, de méteres távolságra húzódik elõle) ott állt felborzolt szõrrel a barackfa mellett, de nem futott fel rá, hanem orrbavágta a felékapó idegen kutyát, erre az nekitámadt de Micike ekkor a szemébe csapott és a kutya fejét rázva elszaladt hiába tüzelte gazdája; csak akkor oldalogtak el amikor megszólaltam a bokor mögül pár keresetlen szóval. Tudom hogy a macska már fára sem tud mászni, szaladni sem nagyon tud, a lakásban is ha fel akar ugorni valahova nyávog és rámnéz, tegyem fel; ha le akar jönni nem ugrik, addig nyávog míg végre leveszem. "Õ" már "nyugdíjas", kell keresnem cicát, méghozzá feketét, etalon a néhai Micó "szupermacska" (öccse nem lett hasonló hozzá sem termetben, sem intelligenciában és azt sem tudom hazajön e még)

Nagyon édesek!
Igazi házicicusok!

Pedig számomra csak a színük nagyon hasonló. A számomra igazán megdöbbentõ hasonlóság az õ néhai anyjában látom. Link A fejük alakja, az orra, a szája, mindene kiköpött mása!
Az elsõ képen az a csodálkozó pofa!

Egy-két kép máról:
Virág: Link
Macseb: Link
A község egy része sûrû füstben úszott: Link
A kõbánya itthonról: Link
Az idei diótermés: Link
Téli eledel a madaraknak: Link