Bioszféra

Grafi Szó sincs "felhúzásról". Egyszerû bár hosszasra sikeredett bejelentés volt. Tapintatlan voltam, úgy véltem, ami engem lelkesít, mást is ugyanúgy; a példának felhozott boncmester, aki vélhetõen valami belsõ késztetés vagy sorsforduló révén lett azzá, közömbösen nézi az enyészet jelenségeit; ha jól tudom (tán akad köztünk medikus kollega is; vagy megerõsít vagy cáfol) a hallgatóknak kötelezõ a boncolási gyakorlat emberi holttesten. Nyilván elvégzi, mégha borzong is tõle, majd megszokja a látványt és kísérõ jelenségeit, gyakorló orvos korában a kórházban és otthon elhunytak révén a halál lehet hogy megrázza, idõvel teljesen hétköznapi dologgá válik számára; kórházi orvos gyakorta megy "elhunyt beteg szekcióra" (boncolásra) percekkel utána hétköznapi módon elbeszélget kávé és pipa mellett. Ahogy hallom, annyira meg lehet szokni a riasztó látványt (harcoló katona is "megszokja" a holttestek tömegét) hogy néha már cinizmusba is átcsap. Csak dícsérhetem a mentõszolgálatot, amikor mûtét után Balatonfüredre vittek, anyám se "csomagolhatott" volna jobban be, kedvesek, figyelmesek és nagyon gondoskodóak voltak, dühöngõ januári (pont elsején) hóviharban jégben, lefagyott latyakban biztonságban elvitt, köszönöm neki. De (jóval korábban) mentõ-sofõrtõl hallottam, "öreg" mentõorvosok (sztem teljesen reális) véleménye, "rosszulléteshez" nem kell rohanni, a beteg ha akar, életben marad, ha nem, hát hiába rohannak, legfeljebb az agónia szemtanúi lesznek, segíteni már nem tudnak. A másik példa, buszra felzúduló medikusok hada jó hangosan "kitárgyalta" a boncolási gyakorlatot, annak minden naturalisztikus jelenségével. Legenyhébb közlemény "egy félig telt vödörbõl szemek néztek vissza rám". Valami hasonló hibába estem én is, természetessé vált a mikro-makrózott csápok-szemek-karmok-rágók látványa; elfeledtem, másban esetleg viszolygást, undort kelthet. No ezért nem "felhúztam magam", hanem "a fejemhez kaptam", jó lesz ha visszafogom magam, ezt hsz-ben is közöltem Egy volt LHTA kollegának (ha rosszul tévedek tán nem veszed sértésnek) azért hadd dícsérjem a "szakmánkat" is: emlékezetes marad számomra amikor útban B.füred felé, Sz.fehérvár elõtt a pesti indulás óta szûnni nem akaró hózivatarban (cca. 50 m-es látás) haladva, ránk telefonált az ügyeletes (fiatal, de máris nagy tudású, jó érzékû kollega) fõszinoptikus, készüljünk fel hogy Siófok elõtt erõs hóátfúvás várható több km-es sávban viharos széllel; úgy is lett, ott és szinte percre pontosan "bele is szaladtunk", alig 20 km/h tempóban tudtunk továbbhaladni ("nulla" csökkent látás, a mikrobusz csúszkált, a szél is vadul rángatta)
Véleményed a képekrõl köszönöm, megtisztelsz vele, annak szívbõl örülök hogy oktatásra is felhasználható némelyik Megismétlem, "nem állok le", DE jobban fogok ügyelni "a megrázó-felzaklató" képek közlési módjára Macskaszem: sajnos macskáim ki nem állhatják (a kutya szintúgy) ha "bele akarok fotózni" a szemükbe, fejüket elkapják, elszaladnak, nem erõltetem. Várom, egyszer csak sikerül
Ha némelyik képem (van köztük sok gyenge is) használhatónak "találtatik", örülök neki; megismétlem, ezeket aki fel tudja használni, szabadon "elviheti" LINUX szoftver módjára, kivétel a kereskedelmi forgalmazás Bocs a hosszért, köszönöm a türelmet

Zappo köszönöm a véleményt (és másokét is) megtiszteltek vele. Nem a makrózást hagyom abba, "csak profilt váltok" szelídebb, de lehetõség szerint látványos témára Nem szeretném ha akadna kollega aki a "borzalmak miatt" kerülné a fórumot A természet szeretete hozott bennünket össze, cél a kollegák "összetartása", a fórum "gyarapítása" nem "lemorzsolása"; ha a rágók, karmok, pókszemek visszataszítóak, keresek más témát (ámbár sztem minden érdekes ami a természet mûhelyébõl került ki; az ember sokra képes, utánozza is, de csak silány epigon mellette) Szinte minden elborzasztó karmos tüskés rovarlábon ott van egy finom szálakból álló "papucs, könyökvédõ" is, mely a Van der Waals erõt hasznosítja (már az ember is igyekszik utánozni) Errõl nekem nem gazdája gyilkos hajlama, visszataszító külseje jut eszembe, hanem az hogy a bölcs, öreg Természet mellett még mindíg - Newton véleményét idézve "a Tudás végtelen óceánjának partján szines kavicsokkal játszó kisfiú az emberiség" A Természet tudja mit tesz, ha mégoly elborzasztó is némely kreaturája; az emberiség felelõtlen, (különösen extrém génkisérleteivel, melyek "kimérái" iránt inkább érdeklõdés, semmint elborzadás tapasztalható) egy-egy sikeres, de természetellenes kísérletén lelkendezik, némelyik olyan, mint a kisfiú aki még nem vagy rosszul méri fel tettének lehetséges következményeit, gyufával játszik és sikerül meggyújtania végül, de ezzel akár a házat is porrá égetheti. Nem a Természet helyett, vele együttmûködve kellene fejleszteni, különben "polgárháború" tör ki az Ember és a Természet között, a végén úgyis az ember veszít, ez bizonyos. Ennek tükrében meg kell ismerni a Természet mûködését és "állampolgárait" az embernél alacsonyabb rendû élõlényeket. Ha valamitõl félünk, rendszerint az ismeret hiánya okozza. Ha megismerjük az "ellenfelet". megtaláljuk a mindkét fél számára hasznos együttmûködés módját is. Az a gond, eddig az emberiség atavisztikus ösztönei révén "erõbõl" oldott meg mindent, ami nem tetszett vagy gátolta a fejlõdést, elsöpörte, növényt-állatot-embert "lebunkózva" egyre finomodó "tömegpusztító eszközökkel". Ideje lenne ezeket félretenni és megismerni végre "egymást". A makrók is ennek szellemében születnek A hangyákat,legyeket, pókokat nem Chemotox-szal lefújva; testfelépítésüket, ebbõl eredõ szokásaikat, viselkedésüket megismerve tehetünk ellenük. Ez kicsit olyan mint az emberölés, nemcsak emberéletet, semmilyen életet nincs jogunk kioltani (a háziállatokra gondolva, enni azért kell). Erre csak saját életünk védelme (akár evés formájában), a közvetlen életveszély adhat alapot (inkább õ mint én), de megvizsgálva az odavezetõ utat, ki is lehet kerülni. Egyszerûbb megtenni és "megmagyarázni". Ha így megy tovább, végül nem lesz kinek
Tudom, ez "kenetteljes duma", amíg emberek tömege éhezik, hajléktalan és pusztul az élõvilág, de mindkettõ az emberiség problémája, a gondolkodó embereknek az emberiesség nevében kötelessége megoldást találni.
Én a megismerést igyekszem "szolgálni" makróképeimmel. Van ráérõ idõm, lényegében tökmindegy hogy ezt közpénzbõl eltartott "ingyenélõ" nyugdíjasként, vagy fizetett (lényegében közpénzbõl "eltartott") kutatók végzik; a tudományos kutatás "favágó munkáját" is el kell végezni valakinek; ezt teszi sok-sok amatõr a világban Egy "társadalmi észlelõnek" tekinthetõ nyugdíjas ingyen, érdeklõdés hajtotta lelkesedésbõl elvégzi. A nyugdíjáért évtizeken át megdolgozott, más kérdés a társadalom hogyan használta fel annak idején a nyugdíjra elõre befizetett vagy levont összeget. Megint más kérdés hogy "ráérõ idejében" ingyen elvégez olyan adatgyûjtõ és megmaradt képességei szerint egyéb, a közösség számára hasznos munkákat is, melyért másoknak "fõállásban" fizetnek. Vagy dolgozzon "fõállásban" haláláig vagy adja át magát a "csendes szétesésnek", szellemi leépülésnek? Sztem, ha fizikai képességei elkoptak is, de szelleme "ép maradt", szinte kötelessége azon a területen közremûködni amelyen még tud valamit nyújtani, a "munkaképesek" és fiatalok jól teszik ha elfogadják a munkából már "kiesett" öregek alapvetõ tapasztalatait. (Régi mondás: hallgass meg mindenkit, olyan új tapasztalatot, esetleg új ismeretet szerzel, melyet nem kell neked is átélned - a suliban tanulva is ezt tettük) A nyugdíjas "állapot" teszi lehetõvé hogy azzal foglalkozzon mélyrehatóbban az ember, melyre "fõállású korában" nem jutott ideje Én ezt teszem sok mindenben, többek között a makrózással is. A makró-képek nem a kollegák elborzasztását szolgálják, hanem olyan szemszögekbõl mutatják meg a világot, melyet (talán) mások sohasem láttak, esetleg nem is fognak, mert nincs rá idejük. "Helyettük" is makrózom Nem hagyom abba, csak jobban szelektálok majd, bár a természetben kevés "plüssmaci" szaladgál, a mikrovilágban különösen Sci-Fi-be illõ karmos, tüskés "alienek" nyüzsögnek a lábunk alatt (szerencsére milliméteres méretben), azt fotózom "ami jön" Aki ezt megérti és elfogadja, köszönöm neki. Bocs a filóért, köszönöm a türelmet. Szükségesnek tartom kiemelni, a "nyugdíjas" szövegrészben nincs semmilyen politikai él, csak "tényközlés miheztartás végett" Tán jogom sincs rá, mûtét révén lettem nyugdíjas és 58 évesen "még nem elég öreg".
Zappo, köszönöm hogy "kiálltál" mellettem

Érintve érzem magam a 8szemûek kapcsán. Én se "imádom" õket, de megragad testfelépítésük célszerûsége, nem a rovart látom bennük hanem a mikronos méretû alkatrészekbõl "felépített finommechanikai remeket", fizikai törvényeket jól kihasználó "segészközeiket". Mindezt nem anyagpazarlással, mûködésük energiafelhasználás/hatásfok szintjén is megközelíti az ideálist. Amelyik nem, az elpusztul. Létrejönnek Fõkonstruktõr nélkül, spontán szervezõdéssel és környezethez alkalmazkodó folyamatos fejlõdéssel, az "elektronok táncából" (remélem nem sértek senkit, de a Teremtõ Isten létét nehezebb bizonyítani; különösen ha éhezõ pár éves kisgyermekek százai pusztulnak el naponta - persze lehet mondani "az apák vétkeit gyermekeiken bosszulja meg az Úr"; tágabb analógiával, valaki vétkezik ellenem, ezért agyonütöm ártatlan gyermekét? Ugyanakkor "kétféle mércével mérni", a megtért bûnös kedves az Úr szívének; elfogyott a pénze, emiatt megtért "tékozló fiú" elõbbre való a kötelességét híven teljesítõnél. Persze ez többféleképp értelmezhetõ allegória, pld. ha kipusztítjuk a környezetet, az majd gyermekeinkre "üt vissza") Elnézést, nem akarok teológiai vitát nyitni, csak leírom véleményem, nem kötelezõ elfogadni, ide vezet, ha ránézek egy 8szemûre Úgy véltem, akad akit érdekel a mikrovilág, de nincs "ráérõ ideje" Van élet fák, virágok, pillék, báránykák világán túl is. Persze, van akit a megismerés vágya hajt, van aki "csak a szépre emlékezik", ösztönösen irtózik az élet "sötét" oldalától. Sztem, aki így tesz, "Álomország tengerpartján, játékok közt él". Ezek csak "tájanatómiai" képek, nem szükséges képzettársítás hozzájuk pld. soha nem lennék boncmester vagy sebész, de érdekel az emberi test felépítése, mégsem társítom hozzá a realitás olykor borzalmas kísérõjelenségeit. Ezért nem értem egy kétdimenziós képtõl való viszolygás okát DE ez egy közösségi fórum, ahová pihenés, nyugodt eszmecsere miatt jönnek a kollegák, épp ezért feszültségkeltésnek, személyeskedõ vitának helye nincs. Ennek érdekében személy szerint én "moratóriumot hirdetek" a viszolygást és félelmet keltõ rovarok vagy testrészeik makró-képeire, többé nem teszek fel ilyesmit. A fórumtagság csendes többsége amúgy is "megállt" az idilli tájképeknél, virágoknál, aranyos állatkáknál. Azért plüssmacit itt még nem láttam, csak avatarom plüssbékáját Nem akarok elüldözni senkit hátborzongató makróképekkel, megmaradok a jégkristályoknál, pillék, virágok távoli képénél (közelrõl egy pillekarom is borzongást kelthet) fizikai jelenségek észlelésénél Megjegyzem, az õszi-téli táj képei "mögé nézve" nagyon is félelmetessé válhat, ha társítjuk hozzá a növények, élõlények, mikrovilág létkörülményeinek drasztikus változásával szükségszerûen velejáró pusztulás, ezzel a halál és szenvedés gondolatát. Aki idejében nem pusztul el vagy merül téli álomba, az fagyoskodik, didereg, jeges hó alól kaparja ki napi élelmét. Azt vélem, ez empátia kérdése, ne csak "messzirõl" gyönyörködjünk üde színfoltokban, kedves jelenségekben, hamis képzetekhez vezet Bocs a filóért, lényeg: "kellemesebb" témákat keresek a jövõben, rovarmakró "tabu" Véleményem leírásával megbántani, érzéseiben megsérteni nem akartam senkit, ha véletlen megtettem, megkövetem, bocsánatot kérek.