Bioszféra

Sommás vélemény Noli, de protestálok

Strucc: a gondozó nem ellenezte a kiflis etetést, fénykép is van róla, (mivel "örökbe fogadták" vagy hogy is van ez) az akkor pár éves kisunokája "felajánlotta kiflijét" strucc komának. A gondozó hagyta, a kollega tolta, a strucc ette

Egyébként nagyon aranyos jószág pisla tekintetével és nem nyelte le a kamerát, mint a "Sicc mesékben" az ébresztõórát

Az hogy a buta madár a kollega ujját a kifli folytatásának nézte, nem meglepõ, csak elmeséltem

Állat bizalma: most jön a hóbortos öregember meséje

Ritka kivétellel kölökkorom óta kedvel valamiért mindenféle állat, repült már madár is a vállamra. Ha "nagyon akarom", bevárnak vagy oda is jönnek hozzám és nemcsak macska vagy kutya. Ha "szeretetet sugárzok" egy állat felé valahogy "megérzi", többnyire nem menekül el vagy támad rám Persze ehhez egy megmagyarázhatatlan és pontosan meg nem határozható "belsõ érzésnek" kell "kialakulni" bennem, amikor "tudom, érzem" hogy egy "hullámhosszon vagyunk". Ez tán feromonok kibocsátása vagy akaratlan "testbeszéd" eredménye. Az ellenkezõje is megtörtént, egy németjuhász szûkölve menekült elõlem, mert szemébe nézve erõsen arra a képre "gondoltam" hogy széttépett torokkal vérében fetreng elõttem a földön. Persze attól is megeshetett hogy a kutyák utálják és támadásnak veszik a szemkontaktust, magabiztos ellenfél elõl megpucolnak. Talán hóbortos öndicséretnek ható kijelentés, hogy emberek között is kevesen állják a tekintetem. Exnejem régi megállapítása szerint "mintha valami sugár csapna ki a szemembõl" egyúttal mintha "tapintható erõtér" lenne köröttem; néhai egyetemi tanár pszichológus fõorvos rokonom megállapítása szerint "érdekes, figyelemfelkeltõ rezzenéstelen nézésem valami belsõ nyugalmat és erõt sugároz, egyben szinte félelmet is kelt, amiért a középkorban bizonyára megégettek volna" Mindenesetre kicsi koromtól kezdve könnyen "pozitív kontaktust" vettem fel állatokkal, emberekkel NEM vagyok "agykontrollos" de kölökkorom óta hiszek a telepátiában és a "távhipnózisban". Sztem elég eredményes is volt (szignifikáns, több mint véletlen találat arányban) ha ilyesmivel "játszottam" Remélem nem valami kezdõdõdõ szklerózis jelének tekintitek mesémet. "Öröklött terheltség": néhai édesapám ha ránézett valakire szúrós nézésével, az elõször megijedt. Lebénulása miatt kirendelt gyógytornásza amikor elõször látta, megijedt tõle "fanatikus nézése" miatt Ez megint a mese birodalma tán: apám rendszeresen beszélt növényeihez és a növények ezt szemlátomást meg is "hálálták" bõ terméssel, sudár növekedéssel. Józan, logikus gondolkodású matematikus volt aki addig "fantazmagóriának" vélte az ilyesmit, mégis "kipróbálta, amit gyerekkorában az öregektõl hallott" és sikeresen. Saját tapasztalatom szerint bármilyen élõlényt "meg lehet venni" kaja nélkül is a "szeretet kisugárzásával" vagy esetleg ezzel járó "önkéntelen" testbeszéddel és ilyenkor keletkezõ feromonokkal. Némely rovar is mintha "megérezné" hogy nem támadó szándékkal közelítek a kamerával makrózni, persze józan ésszel ez lassú óvatos közelítésem eredménye lehet, bár mindíg ott van bennem a "nyugi nem bántalak" érzés, ami bizonyára kihat "testbeszédemre" is és a rovar fõleg ezt értékeli. Több ilyen történetem is van, melyeket "józan ésszel" simán a fantáziálás körébe lehet utalni, de "valami van"

Paci, láma szépen sorjában

Ló: francos, rakoncátlan és kiszámíthatatlan csõdörrel kedveskedve megsimogattam az orrát (nem volt beteg vagy sebes, elõtte "nyitott tenyérrel" kapott, igen, kockacukrot) erre felkapta a fejét és egy pillanat alatt ráharapott az ujjaimra, mert nem kaptam el idõben a kezemet. Nem vitte túlzásba, csak fogta és közben "szemezett" velem, határozottan figyelte milyen képet vágok (tán meg akart ijeszteni) majd fél perc után kiengedte fogai közül ujjaimat
Láma: tudtam hogy a láma köp, DE elsõnek nem az a láma köpött le "akit" etettem, hanem a mellette álló küldött képembe vagy félvödörnyi "csulát" tán mert õ akart enni; ezen "felbuzdulva" "standa pityere" a másik is azonnal leköpött amelyiket etettem

Hogy rátódítsak, évekkel ezelõtt egy volt kollegám hüvelykujját egy veszprémi strucc amputálta kis híján, amikor elfogyott a kifli és a strucc még akart volna (napokig fekete volt a kollega ujja utána)