Bioszféra

Sztem az evolúció is termel "felesleget" melyet adott körülmények hívnak életre, majd megváltozott körülmények között válnak felesleggé. Itt helytálló az emberi egybevetés is

"Szinház az egész világ" szállóige szerzõjének szerzõségét is egyre inkább firtatják, hogy csak nevét írta le, nem szindarabjait A becsapás az egyik legnagyobb üzlet a természetben, elhitetni valamirõl, az aminek látszik vagy nem az aminek látszik. Emberi viszonylatban is fizikai túlélés vagy éppen kifinomult praktikák eszköze.
Egy korábban említett ugrópók pattant az obinak (nem találom meglepõnek, anno az orrszarvúbogár is nekiugrott az obinak, alig tudtam lefejteni lábait róla) A tegnapi ugrópók békésen poroszkált a falon. A pókálcával "egy magasságba kerülve" (attól kb. 2 cm távolságban) hirtelen oldalt vetette magát, rá az álcára (a fejtor környékére "csapott le"), visszahúzódott, percekig várakozott, azután folytatta útját. Mivel majdnem elhaladt a levedlett pókruha elõtt, a "szórakozottság" benyomását keltette. El is filóztam, ilyen megfigyeléseknél milyen könnyen hajlamos az ember emberi vonásokat vinni ilyen jelenetekbe, pedig több mint félrevezetõ becsapós dolog Az is elgondolkodtató, milyen automatizmus révén ugrik az obinak vagy választja inkább a menekülést ugyanaz a faj.

Bármilyen állatot lehet kondicionálni, kihasználva annak valamely létezõ érzékelési tarományát.
Lehet, hogy valamilyen keskeny tartományban érzékelnek hangot a pókok, de nem hiszem, hogy ez a tartomány pont egy fuvola hangjáéra hajazna. Sokkal inkább a természetes körülményeikbõl merített lehet (mint a csettintésed). Az evolúció nem termel felesleget.
A hálószövõ pókok iszonyú rosszul látnak - mivel nincs szükségük jó látásra, hisz a háló "lát" helyettük. A vadászó pókok (mint pl. az obira magát rávetõ ugrópókod) viszont kiválóan lát.
A hallásuk - hát, mi is csak érzõszõrökkel hallunk, bár ez a fejünkön belül van. A pók is érzõszõrökkel hall, nyilvánvalóan egy zajos környezetben (test külsõ borítása) lévõ szõrök nehezebben különböztetik meg a fontos hangokat a zajtól, mint mi odabenn a fejünkben. A csettintésed viszont valamiért valóban lehet fontos nekik, nem rossz elmélet az a madárcsõr dolog. Bár gyanítom, a pókok legfõbb ellenségei maguk a pókok. Feltételezem, hogy a hangok (klasszikusan hangként való) felismerése, érzékelése mindenképp összefügghet azzal, hogy az illetõ állat maga tud-e kibocsátani valamely hangot. Ez nem idegen a rovaroktól egyáltalán. A molyok érzékelik a denevér ultrahang-nyalábjait, s igyekeznek elkerülni a hangforrást, sõt, olyan moly is van, amely megtévesztésre dolgozik. (bagolylepkék, mint fõ táplálékok képesek a néhány neuront tartalmazó hallószervüket ráhangolni egy közeledõ denevér ultrahangjának frekijére, ugye a denevérek se egyforma frekivel vadásznak, szóval így el tudják kerülni a támadást, kellõen messzirõl meghallják a hangot, s ellenkezõ irányba repülnek. Amikor viszont a pille már túl közel van a denevérhez, s meghallja annak a hangját, sok esetben egyszerûen zuhanórepülésbe vált összecsukott szárnyakkal, s valahol a földön landolva biztonságban van már. Vannak a denevér számára rossz ízû molyok, amelyek viszont maguk is adnak ki csettintésszerû ultrahangot - természetesen olyan moly is akad, amely nem rossz ízû, de megtanult csettinteni, így nem eszik õt meg.) A becsapás az egyik legnagyobb üzlet a természetben! Hasonlóvá lenni egy ismert tulajdonságú lényhez elõnyt jelent, pl. a nektárt nem termelõ, de bõ nektárú virágra hasonlító növények ugyanúgy vonzanak beporzókat befektetés nélkül; a mérges kígyóra hasonlító ártalmatlan siklók, a méhek illatát és döngését utánozni képes mézre éhes halálfejes lepkék, stb. Egyúttal ez az egyik legizgalmasabb területe is a biológiának szerintem.

Hm.Érdekes ez az illatanyag dolog,nem elképzelhetetlen.Hangyáknál bevált.Tudom,köszönõ viszonyban sincsenek.
Visszatérve a csettintõs kisérletedre,én tutira azt gondolom,hogy mivel kifinomult rezgés érzékelésük van,érezték magukon a csettintésed hullámait.Kb.olyan lehet,mint amikor a basszust érzed a mellkasodban. Volt egyszer hasonló élményem:félre nyúlt a hangmérnök és a színpadon olyan hangos volt mellettem a control,hogy teljesen beszédültem,majdnem kidobtam a taccsot! Ellentmondva magamnak,láttam már mélyládában pókot,ügyet sem vetve a 600W-os zenei teljesítményre!