Bioszféra

Noli talán félreérthetõen írtam valamit. Természetes hogy az életösztön ("élni akarás") az evoluciót segíti és az egyed fennmaradása érdekében idegrendszere elsõ reakciója a védekezés bármi módon,hogy életben maradjon. Írtam, azok a kellemetlen pillanatok amikor az életösztön még dolgozik. De van egy pont amikor "önerõbõl" már nem tud "visszatérni" a lény. Ekkor "adja fel a küzdelmet" és innen kezdve az agy "megkönnyíti" a "végsõ szenvedést". Ez is csak egy funkciója, ahogy "vészhelyzetben" a közvetlen életveszély elhárítása érdekében reakcióképességet növelõ hormonokat termel vagy sérülés esetén érzéketlenné teszi a "szenzorokat".
Ebben én nem látok semmi logikátlanságot és ugyan minek kitalálni? Hogy könnyebben haljon meg akinek "meg kell" halnia? Vélhetõen, aki haldoklik, nemigen van tiszta tudatánál az utolsó percekben, eszébe sem jut az "orvosi tanács". Sztem aki képes az orvosára gondolni (hacsak nem közeli hozzátartozója), az nincs halál-közelben. Gondolod emiatt kamu kutatási eredményeket közölnek évtizedek óta?

Lehet, hogy ezt olyasvalakik számára találták ki, akik félnek a haláltól.
Egyszerûen ellentétes az evolúció mûködésével egy ilyen célú mechanizmus kialakulása. Ha van is valamely agyi vegyi anyagunk, amivel úgymond megkönnyíthetõ az Út, az semmiképp nem azzal a céllal jött létre, hogy a halált megkönnyítse! Evolúciós szempontból az számít, ha valamely tulajdonság átadható a következõ generációknak. A halállal ez a lehetõség megszûnik, így nem is szelektálódhatott ki az évmilliók során olyan szer, ami könnyíti a halált. Tegyük fel, hogy van ilyen X anyag, vizsgáljuk meg, miként lehetséges: azt találjuk, hogy az X anyag felel mondjuk a látókéreg sejtjeinek összhangjáért, aminek következtben az élõlény valósidejû képeket lát. Egészen mellékesen ugyanez az anyag az agy egy másik részén is képes bekapcsolódni, ahol mondjuk a kortizoltermelést befolyásolja. Ez utóbbi tulajdonsága okán lehetséges, hogy mellékhatása a halálközeli békesség, holott eredetileg a jó képfeldolgozás volt a dolga. A jó képfeldolgozás már szelekciós tényezõ, így ennek okán átöröklõdik az X termelése s a rá való fogékonyság.
Mondom, ez egy gondolatkísérlet, de ilyenrõl lehet csak szó, ha valóban létezik az Általad leírt anyag. Természetes helyzetben a halálból nem jön vissza senki, a folyamatot csak mesterségesen tudjuk megfordítani. Ha mondjuk az ember aludna téli álmot, akkor szükség lehetne ilyen anyagra, hogy a hibernáció folyamata problémamentes legyen. De nem alszunk téli álmot, sõt, minden ízünkben az afrikai múltunkra emlékezünk... Másrészt a szorongás maga abszolút nem természetes folyamat, hisz gátolja a gyors reakciókat a kihívásokra, a szorongás modern korunk terméke, mondhatnánk, hogy stresszbetegség, régen (soktízezer éve) a stresszhormonok tartósan magas szintje nem volt összeegyeztethetõ az élettel és normális, egészséges testi mûködés esetén nem is alakulhatott ki ilyen szituáció, mert abba az alany belehalt.
Vegyük a balesetedet: a bekövetkezte pillanatában a testedet érõ hatás kivált egy azonnali agyi választ, amelynek során hirtelen sok stresszhormon jut a véráramba, fokozandó a test aktivitását, elkerülendõ a halált. Azonban ha olyan sérülés ért, amelynek okán nem voltál képes fizikailag kimászni a helyzetbõl, a stresszhormonoknak nem volt utánpótlásuk a kezdeti löket után. (pont a kortizol az, amelynek az elsõ "lökete" az agyból indul, a második - ennél kissé késõbb - a mellékvese-aktivitás fokozásával kerül a véráramba, fenntartva a menekülés lehetõségeit biológiailag. Egy súlyos baleseti sérülés esetén egyszerûen nem volt már idõ a második adag letermelésére és vérbe juttatására, így a kezdeti adag gyors lebomlása után elfoghatott a megnyugvás érzése. Egyszerûbb érthetõség végett: az elsõ, agyi adagtól vagy képes elugrani az oroszlán elõl, ahhoz, hogy el is szaladhass, már szükség van a második, mellékvesei adagra is, amely folyamatosan magas szinten marad a veszélyes helyzet végéig, s utána is csak igen lassan bomlik le. Ezért kezd el remegni az ember, ha túlél valami veszélyt.)

Noli kicsit még "ragozom" Az "egészséges" haldokló öregek hallomásom szerint általában "halott rokonaikkal beszélgetnek", a súlyos betegek többnyire eszméletüket vesztik, már nem tudnak "beszámolni"

Noli nem huzakodom, de vagy húsz éve olvastam elõször és azóta többször is, hogy az agy megkönnyíti, enyhíti a "halál élményét" kábítószer-hatású anyagok termelésével. Amennyire tudom, eleve képes ilyesmire amikor egészséges emberben "örömérzetet kelt", utánanézhetünk Sztem haszna van, szorongást csökkentõ "önvédelem". "Elsõ visszatérésem" (baleset) még huszonnégy évesen ért, hát akkor, bár mindent megtettem érte, még nem voltam annyira "elhasznált" "Észnél voltam" de "szép lassan rám borult az éjszaka" (nem "közönséges" ájulás volt "vissza kellett hozni") Utólag belegondolva, kissé hasonló élmény volt ahogy a Terminátor filmekben igyekeznek érzékeltetni a robot tudatának kihunyását
Közrejátszhat, hogy mindenki álmodik, bizonyára én is, de soha nem emlékszem álmaimra, egy ideig úgy véltem, nem is álmodok. (illetve egy ritkán visszatérõ álmom van, sok emberrel küzdök és golyózáporban halok meg. Exnejem szerint ilyenkor borzasztóan csikorgattam fogaimat és felébresztett, az álom frissen megmaradt)

Kollegák Köszi a véleményeket, pusztán egy hirtelen támadt "laza skicc volt" Most futottam át, elég sok benne a sematikus szóismétlés. Alaptéma: elképzeltem mit érezhet egy pók abban a helyzetben, kicsit sci-fi szerûen fogalmazva, némileg UFO élmény "áthallással". Túlmenõen filozofálva, sok ember élete a kádba pottyant pókéhoz hasonlít. Kimászni nem képesek, ülnek és várnak, valami csak történik. Nem vonom ki magamat sem, mûtétem óta én is csak lapulok és várok sorsom beteljesülésére Bocs hogy az elmúlás érzetét is megpendítettem, én már egyszer "meghaltam" egyszer "csak a közelébe" kerültem. Bioszféra, talán nem ízléstelenség, nem olyan borzasztó élmény. Azt nem merem mondani hogy "sõt", nehogy depis rohamában felbátorodjon aki ilyesmit forgat fejében. Röviden annyit, nekem nem volt semmilyen élményem, se fény, se alagút, se angyalok, se halott rokonok, csupán sötét és jólesõ békességérzet. Persze az elsõ percek félelmében küzd még az életösztön, azok nehéz pillanatok. Aztán feladja, akkor mint az alkonyattal beszivárgó éjszaka, jön a puha sötét és majdnem örömérzettel határos ellazulás, megnyugvás, észrevétlen kikapcs Szerintem az emberi tudattal nem bíró állatok, rovarok halnak meg ilyen érzéssel, no meg én
Említett barátnõm haldoklása során álmodott. Szereti a delfineket, vélhetõen ezért az óceán mélyére vitte képzelete. Csendesen süllyedt a kékes derengésben, felnézve a kerek fényfoltot látott, hasonlót melyet víz alá merülve látni. Aztán talajt ért és székeket látott maga elõtt. Minden széken ült valaki, csak egy szék volt szabad. Le akart ülni, de hangot hallott, "a szék már foglalt". A hang felé nézett (nem látott semmit) mire visszanézett a szék felé, már ült rajta egy ember. Szerette volna alaposabban megnézni, nem tudta, mert valamierõ emelni kezdte a fényfolt felé. Orvosai akkor "hozták vissza". A dolog érdekessége, hogy haldoklásával perce pontosan egy idõben hunyt el édesapja egy másik kórházban. kórházi adatlap szerint barátnõm 19 órakor került klinikai halálba, idõs édesapja ugyanakkor, 19 órakor távozott örökre. Értékelje, ki hogy gondolja. Nem mélyedek bele, én éltem át semmit, csendes békét és szinte tapinthatóan puha meleg, szürkébõl feketébe olvadó sötétséget érzékeltem Annyit kiderítettek, ilyenkor az emberi agy kábitószerféle vegyületek termelésével könnyíti meg a folyamatot, ettõl jelentkezhetnek "halálközeli élmények" melyek a józan tényeket nézve egyénenként változó, álomszerû viziók lehetnek.
Bocs, nem egy vidám téma szombat este, de ez is a Bioszféra része vagy tévedek? "Az Élet szép, élj magad és mások számára hasznos életet", tartalmat és értelmet Te magad adsz neki