Bioszféra

Én pl. egész kicsi koromban se bántottam már semmit..

A távcsõ se érzékszerv, a Bunsen-égõ lángja se az, a tudomány fejlõdését évszázadok-ezredek óta szolgáló eszközök, vegyszerek, stb., stb. se azok....

Ne beszéljünk el egymás mellett, Te is pontosan tudod, hogy nem errõl szól a dolog.

Pontosan arról, hogy azért utálni a gyerekeket, mert jó részük -sajnos- rosszul nevelt, ráadásul ezekbõl általánosítani: ez egy természetkedvelõ és ismerõ (és Te nagyon ilyen vagy!) EMBERTÕL egyszerûen elfogadhatatlan!

Ha ezt Te nem így gondolod, az a Te magánügyed, az viszont az én dolgom, hogy ha ilyet tapasztalok (bármikor, bárhol!) akkor azt szóvá teszem. (Különösen itt, a MetNet-en, különösen a Bioszféra fórumban és különösen egy közös hobbitól vezérelt, barátinak mondott közösségen belül!)

A bot nem érzékszerve az embernek tudtommal... Se a kõ, se a víz, se a benzin meg a gyufa, se a bogarak lábára kötött spárga, se az ilyesmik. Pedig még egy kétéves gyereknek is meg lehet tanítani, hogy ne piszkálja azt, ami a világban van körülötte. Persze sokkal könnyebb kicsapni a kertbe, játszótérre, utcára, meg könnyebb rábízni az iskolára, hogy majd ott megtanulja... Ha meg piszkál valamit és az megcsípi, akkor könnyû agyoncsapni az eredeti áldozatot, ahelyett, hogy a kölöknek tanította volna meg a szülõ, hogy hova ne nyúlkáljon... Ahelyett, hogy tiszteletet tanulnának, maximum félelmet tanulnak. Aztán csodálkozunk, amikor elfogy a Föld alólunk... Persze nekem már mindegy, én valószínû nem fogom megélni, de pont azok, akik ma nem tudják, mit csinálnak, azok majd megszívják. Exponenciálisan csökken a Természetre figyelemmel és tisztelettel lévõ emberek száma, ahogy megyünk lefelé a korfán...
Nekem is volt gyerekem, de soha semmit nem cseszegetett, hanem megkérdezte, hogy mi az, mit eszik, hogy él, stb. Négy évesen több vadon élõ virágot meg állatot ismert, mint 10 mai diplomás felnõtt összesen. És nem vertem korbáccsal, hogy megtanulja - egyszerûen csak nem bíztam a tévére meg a túlterhelt és sokszor nem túl tájékozott pedagógusokra a nevelését. Marhára munkaigényes dolog, de rendkívül hatékony és eredményes. De ha kinézek az ablakon, akkor azt látom, hogy a földbõl ki se látszó kölykök méteres alumíniumrudakkal verik a faágakat, bokrokat, böködik a csigákat, ugrálnak a bogarakon, kövekkel dobálják a kutyákat, stb. Valami olyan elemi gonoszságot mutatnak be, aminek nem szabadna létezni a Földön! Normális nevelés nélkül mind ilyenek, ezt hidd el. Normális nevelés alatt pedig nem azt kell érteni, hogy apuka lekever egy fülest neki, hanem azt, hogy a kedves szülõ veszi a fáradságot és elmutatja, elmagyarázza, hogy milyen a világ. És ez lehetséges úgy is, ha az a szülõ több mûszakban dolgozik, ha nagyvárosban lakik, stb. Csupán akarat kérdése...

..Pokoli cselõpók.......

Link

Györ közelébõl......

Szongáriai cselõpók :

Link

bár azthiszem nem igen kell "ö kegyelmét " nektek bemutatni...

gyermekkoromban olyan jó 45 évvel ezelött azzal szórakoztunk,
hogy megkerestük a "lyukat" amiben tanyáztak, és egy jó erõs
cérna / kesztyüvarró/ végére szurokból kis /kb 1 cm/ golyót
készittetünk, majd azt lógattuk a lyukba......a pók "ráharapott"
és ki lehetett huzni......
az nyert akinek a legnagyobb pókja volt.....utána természetesen
vissza lettek eresztve a lyukhoz.....

Nyilván nevelés kérdése, ebben egyetértünk. Azonban - és itt Télember mellé kell állnom - szülõként én is kikérem magamnak azt a nem túl szerencsés "utálom a gyerekeket" szófordulatot.
Nem vagyunk egyformák, eltérõek a vélemények az emberek között, de könyörgöm: ilyet nem lehet írni, ilyet nem ....!!
Sajnálom Noli, ... nagyon ... , nem így ismertelek meg...

Nem vitaként, de nem tudom megállni: hogyan lehet az, hogy utálod az embertársaidat, hogyan lehet utálni gyerekeket? Akár tetszik, akár nem: a gyerekek piszkálnak mindent, az érzékszerveik segítségével ismerik meg a világot! A szülõkre nevelésileg tehetsz megjegyzést, de ezért (meg egyáltalán) utálni egy gyereket....?

Ilyen szélsõséges megnyilvánulást nagyon nem szívesen olvasok, emellett szerintem nemcsak a MetNet szabályzatát, hanem minden józanul gondolkodó embert sért! (Többek között nekem is van gyerekem....)

OKÉ, maradjon is így! Többek közt azért utálom a gyerekeket, mert minden állatot (és növényt) állandóan piszkálnak, kínoznak, megölnek... Pedig egy jól nevelt, nyitott gondolkodásra ösztönzött gyerek NEM bánt semmit. Elvétve ilyen is akad... Pusztán szülõk kérdése az egész...Ez nem ellened szól, hanem általában a neveletlen és természetszeretetre egyáltalán nem tanított gyerekek ellen, akik a nagy többséget képviselik.

Szó sincs arról, hogy ijesztegetem!
Itt is laza, homokos a talaj, gyakran látni még a kertben is lyukakat.Ez így van, nem ijesztegetés.
A bottal kapcsolatosan pedig:
Nyugi, nem ezzel töltöm minden szabadidõmet, hogy a pók lyukait turkálom, próbálom kiszedni, még kisebb koromban foglalkoztatott jobban a téma.
A másik, ha a bejáratnál körülnézel, nem is bottal, akár egy gyomnövény lágy szárával, akkor a póknak illetve a lakhelyének semmi baja nem esik.
Elnézést kérek...!

Azért azt a bot dolgot nagyon sürgõsen hagyd abba.....

MEg szerintem ne ijesztgesd Paluit, hogy a lakhelyén van szongáriai, bár valóban van Gyõr környékén, messze nem annyira elterjedt, mint az Alföld egyes részein. A kimondottan laza (homokos) talajt szereti, amelybe könnyen tud járatot mélyíteni.
Mind a szongáriai, mind a hozzá némikép hasonló pokoli cselõpók védett. Ráadásnak nagyon hasznosak is, szóval tessék csak NAGYON békén hagyni, Te sem örülnél, ha egy marslakó gerendákat dugdosna a nappalitokba, hogy megnézze, elég puha-e a szõnyegetek...

Ez így van :-)))
De teli volt segítséggel a szöveg is és a kép is, ez kimondottan tüsöklyuk kinézetû lyuk, s a benne lakó szörny is csak tücsi lehet. De legalább innentõl fogva valóban jól szórakoztam a szövegen, elképzelve Palui képét és adrenalinszintjét. :-)

Jó, de te nem teljesen normális mértékben "ûzöd a bioszférát"

És amikor nyugodt, langyos nyári éjszakán a szekrényed mögött nekiáll hegedülni, s nem tudtok tõle aludni, akkor is eszedbe jut, ugye, amikor locsoltátok, piszkáltátok õket... A tücsök bosszúja :-))

Az hát. :-) Lótetü, lótücsök, vagyis Gryllotalpa gryllotalpa.
Ez volt az elsõ duplanevû állat, akit megtanultam :-)))

Az elsõ képen láttam, hogy tücsi lesz :-)

Kinek mi a nagy szörny...
Nagybátyám kiskoromban több ilyet is fogott Link (lótetü ha minden igaz)

Leírom egy újabb adrenalinszintnövelõ esetemet, a rovarvilág ismerkeedésével...
Talán emlékeztek még egy múltkori leírásomra, amikor is egy 2,5-3cm-es csodáspókkal volt szerencsém közelebbrõl megismerkedni... Akkor Noli is megdícsért, Pókiszonyom leküzdéséért, ill Flurries tolta nekem poénszinten oda, hogy nincs már messze egy Szongáriai cselõpókkal készített képinterjú... Na persze... Gondoltam én... Aztán utánajártam kíváncsiságból a faj tulajdonságainak, és megragadt bennem a jó futó és ugróképessége, ill. hogy földbe fúrt, vájt vagy "mittomén" milyen lyukakban él, ahonnét nagyon nehezen csalogatható elõ.
Bocs a hosszú bevezetõért, de ez kell a történethez.
Ma Balatonra kellett mennem, a család telkére, és ha már ott voltam, gondoltam fényképezgetek kicsit. Tán 5 perce lehettem kint, amikor is találtam egy mélynek tûnõ, 1-1,5cm átmérõjû lyukat. Tán a bevezetésben leírtak miatt is, de adrenalinszintem századmásodpercek alatt ismét az egekben volt , szívem a torkomban dobogott... Kicsit közeledve, jobban szemügyre véve a dolgot, láttam, hogy valami kikandikál belõle, fényképelõ elõ, gyors katt, és amikor visszanéztem kinagyítva, akkor kezdõdött az igazi izgalom, és "hajtóvadászat" ... Link Vissza gyorsan a lyukhoz, de amint odaértem, az árnyékom rögtön az "odu" mélyére küldte vissza a vélt, fõ célomat No de... találtam nem messze még egy hasonló lyukat Link , meg mégegyet. Ekkor, mivel szemem már szuperérzékenyre volt állítva, megláttam úra kedves barátomat a mélyben Link . Fûszál a kézbe, és elkezdtem elõcsalogatni. Link Az már látszott az elején, hogy mértete úgy 3cm körül lesz (csak a test). Jött egyre kintebb és kintebb Link , a szivem közben már a Richter-skálán is érzékelhetõ rezgéseket adott át a talajnak, amikor végre megmutatta magát teljes valójában. Link Link (itt hátulról) Kicsit csalódtam, kicsit megnyugodtam, kicsit örültem Csalódtam, mert tovább várhatom az "én" szongáriaimat, megnyugodtam, mert tovább várhatom az "én" szongáriaimat, és örültem, mert már gyerekkorom óta vártam arra, hogy végre testet ölthessen elõttem a tücsökciripelés-hegedülés elkövetelõje. Link
Íme egy Mezei tücsök portré tõlem, Nektek!
Egy kis plusz a végére. A zsákmány elejtve: Link