Bioszféra

De édesek :-)

Így igaz, a kutya nem bántja a macskát, ha úgy van nevelve, szoktatva. Link

A rigókat a kisebb, fiatalabb macska folyamatosan kergeti.

A macskák esetében is láttam már "házközösség-tudatot". Hihetetlen emlékem van errõl. Kölökkoromban volt egy "verhetetlen" kandúrom, minden riválist elüldözött, nagyobb testûeket is, rajtunk kívül senkivel nem barátkozott, idegen embereket megkarmolta, ráuszított német-juhász szemét kikarmolta (fel is akartak jelenteni érte). Otthon szelíd volt. Vele egy idõben volt egy kézhez szokott városi vadgalambom. Az ablakban etettem, hozzám szokott, idõvel kézbe is vehettem. Nemegyszer nálam éjszakázott a kályhacsövön anyám bosszuságára mert piszkolt (de szüleim hagyták bolondériámat). Egy este a galamb gondolt egyet, beröpült abba a szobába ahol együtt voltunk. Hihetetlen, egyenesen a fekvõ macskára telepedett A "vérengzõ" macska felnézett, majd ránk nézett, aztán aludt tovább. A galamb peckesen tipegett az oldalán, rám repült, visszarepült, a macska meg se rezzent, békésen feküdt. A hülye galamb elõbb a macska bundáját csipkedte, majd ki tudja miért váratlanul az orrába csípett. No ebbõl lett akkora kavarodás, életre szóló élmény A csúcs az benne,hogy a galamb az affér után még jópárszor rátelepedett a macskára és az békésen tûrte. Úgy vélem, a macska tudta hogy "összetartozunk", bizonyára a galamb is, azért vehette a bátorságot hogy a fekvõ macskára repüljön. Lehet nem elhinni, így volt Ui: fura dolog, fene tudja miért, erdõjáró koromban, de még családapaként is többször megtörtént hogy szabadban vadmadár a vállamra vagy fejemre szállt; kutyák, macskák hivatlanul odajönnek hozzám Itt is megesett, valamit irogattam a teraszon, váratlanul egy rigó toppant elém a füzetre, félrehajtott fejjel kíváncsian nézegetett, aztán elröppent

Noli, igazolom Tomi mellett öt macska is megfordult másfél év leforgása alatt - a félvad fiatal Kicsi kandúr, a 17 éves nõstény Micike, a 4 éves kényes Cira "hercegnõ", a hónapokra elcsavargó Micó II. és bátyja néhai Micó I. kandúrok. Soha nem avatkoztam közbe csak figyeltem viselkedésüket, ha véresre fordulna a dolog idejében leállítsam. A kutya alapvetõen felfogta hogy a cicák a "családhoz tartoznak", de "macskafüggõen" változott magatartása. Kapcsolatukat befolyásolhatta hogy amikor a kutya idekerült, Micó I. kifejlett erõs kandúr volt. Micó II. a kutya féléves korában került ide, utána fogadtam be a kóbor Kicsit. Utánuk jött Cira az "ittfelejtett vendégmacska", majd Micike az "öreglány". Leghosszabb ideig Micike, Cira és Kicsi volt együtt a kutyával. Micó I. "apaként" viselkedett a még kölyök kutyával, korábban írtam, együtt aludtak, sokat játszottak, szinte hihetetlen jeleneteket láttam, ahogy játékosan vadászni és harcolni tanította féléves koráig. Csak vélekedek hogy Tomi tõle tanulta a helybõl levegõbe pattanást és mancs-ütést, ma is olykor macskaszerû elemeket vélek felfedezni a kutya "cserkészõ-rohamozó" viselkedésében. Õt Tomi respektálta, soha nem nyúlt hozzá, viszont elzavarta a kertben kötekedõ idegen kandúrokat. Micó II. mellette nõtt fel, vele Tomi játszott sokat de soha nem gorombán. Általában ha elszalad a cica, azonnal kiváltja Tomiból az üldözési ösztönt. Példa rá Cira, akit elfogadott de nem szívelhet. A baj az hogy Cira tart tõle, csak futva közlekedik ha a kutya jelen van, az meg persze rohan utána. Nemegyszer utolérte, de csak fellöki, nem bántja. Cira ilyenkor meglapul, nem tesz semmit, megvárja amíg beengedem. Ha "passzív" marad, a kutya elengedi, ha sikerül elszaladnia, a kutya üldözi a kerítésig vagy az ajtóig. Kicsi szintén a kutya mellett nõtt fel, õt rángatta, nyaggatta, viszont ha sikerült elszaladnia, a kutya nem rohant utána. Micike 16 éves korában került ide, rá nagyon haragudott, de tisztelte. A harag a macska bátorságán és félreértésen alapult. Többször írtam, az öreglány nem félt a kutyáktól, bármelyikkel szembeszállt, halála (végelgyengülés) elõtt nem sokkal egy ráuszított huskie-t zavart el szemébe kapva, holott felfuthatott volna a mellette lévõ fára (néhai párjával gyönyörûen "együttmûködve" futamítottak meg egy kutyát) Tomi õt is "elfogadta a kedvemért", de egyszer hasonlóan meg akarta rángatni ahogy Kicsit szokta, csakhogy Micike jól belekapott az orrába, nyoma örökre megmaradt Link Ott voltam, a kutya vélhetõen ezért nem bántotta, vicsorogva elhátrált. A késõbbiekben Micike bármikor kiment vagy bejött, távollétemben is a kutya hörögve bár de kb. egy méter távolságot tartott, Micike pedig ügyet sem vetett rá. Végül is a kutya felfogja a helyzetet, "tudja, ki tartozik a házhoz" de viselkedését nagyban befolyásolja a macska "aktív/passzív" viselkedése. Ha a cica eltûri a játékos gorombaságot (mely gondolom az erõfölény érzékeltetése csupán a kutya részérõl), semmi baj. Ha a kutya cica mellett nõ fel, akármekkora testméretû is lesz, örökké tisztelni fogja. Apámék labrador/óriás schnauzer keverék kankutyája eleinte kisebb volt mint a nõstény házimacskájuk. Sokat játszottak, együtt ettek, aludtak. Közben a kutya kisebb borjú méretére növekedett. Szenvedélye lett a macskák üldözése, utánuk rohant és egyetlen fejcsapással eltörte gerincüket. A gyengédségig barátságos volt, de erõs és soha nem tért ki, négy ráuszított nagytestû kankutyát is megölt (hülye gazdáik miatt; akik aztán meg voltak sértõdve). Viszont a "nevelõcicát" élete végéig tisztelte. Nemegyszer láttam, a macska nekiugrott a kutyának, a torka táján megkapaszkodva harapdálta. A kutya bõszen morgott, de soha nem rázta le magáról Még egy apró érdekesség. Ha sétálni megyek, a Tomit nem viszem magammal, mert agresszív, autónak-embernek nekiugrik, alig tudom megfékezni. Viszont valamelyik macska mindig "elkísér" sétálni, kutyaként jönnek mellettem akármerre megyek oda-vissza. A középkorban tán máglyára küldtek volna ezért Tomi-Micó I. együtt pihen Link Cicagaléria Link (már csak Cira van meg)

Így van, a mostani kutyám kb. két éves lehetett, amikor régi gazdái kitették a kocsiból, itt az utcasarkon. Nagyon buta egy állat -vagy tán szerencsésebb az, hogy oktondi-, de azt rögtön tudta, hogy a háznál lévõ macskákat bántani nem szabad. Ellenben a hõs udvarlókat, haverokat egytõl-egyig elzavarja a kertbõl.

A kutya csak akkor bántja a macskát, ha arra nevelték. Normális esetben ugyanõgy családtagnak tekinti, akit õrizni kell csak, mint bárki mást a ház körül. Sok embert ismerek, aki kutyát és macskát is tart együtt, a legtöbbnél a macska a kutyán alszik, viszont az idegen, kertbe tévedõ macsekokat elzavarja a kuty, mint minden más betolakodót.

A rozsdafarkú nem csap olyan nótázást, mint a rigók, messze nem olyan hangos és dallamos, inkább csak rövid szirregõ, kissé erõlködés-szerû füttyentésekbõl álló sorozat. Mivel az éneklés nála is a territoriális viselkedés része, nyilvánvaló, hogy magasabb pontokról teszi, s mivel gyakran költ eresz alatt, ilyen helyeken, azt a területet is kell védenie, így logikus, hogy a háztetõrõl énekeljen.

Bubu, az, hogy "egyenlõre" azt jelenti, egyforma vacak bor. Amit írni akartál, az EGYELÕRE.

Bubu, bocs, kicsit ellentmondok Volt idõ, amikor nálam három macska is téblábolt a kertben. A madarak létszáma ettõl nem változott, van eszük, olyan helyre fészkelnek hogy macska semmiképp ne érhesse el. Nagyobb veszélyt jelentenek a gallyvagdosó figyelmetlen kertészek; az isten mentse tõle õket, ld. a rigófiókát a minap; vagy akár egy szélvihar ami leveri a fészket... A kisrigót végül csak eltemettem, ill. elástam

Köszönöm a választ, én is úgy gondoltam, hogy nem "illik" õket fotózni most! A madárka meg biztos rozsdafarkú, az elõbb is láttam. Csudaszép jószág, kicsiket még nem láttam! Hagyom is õket, ablakon keresztül nézem. Egyébként érdekes, a locsoló egyik vízcsóvája kb 20-30 centire közelíti meg a fészket, egyáltalán nem zavarja õket!

Pár hete kérdeztem, hogy vajon mit szólnának a kutyáim, ha macsek kerülne melléjük a kertbe. Nos, úgy döntöttem, hogy nem lesz macska, mégpedig azért, mert minden jel arra mutat, hogy a madáretetõben rakott fészket egy rozsdafarkú család.
Illetve csak gondolom, hogy rozsdafarkú...
Érdekes, hogy a madáretetõt télen nemigen használták madarak, most viszont - bár csak 4-5 méterre van a háztól - mégis lettek lakói. Igyekszem képet készíteni a fészekrõl, illetve kérdezem a madarászokat, illik-e zavarni õket fényképezéssel? Nem okozok-e kárt?