Bioszféra
OK, akkor is nagyon nehezen képzelhetõ el, hogy egy alapvetõen szõrös növény rokona ennyire csupasz legyen. Keresgélek még képet róla, amin jobban látni a levelét is, ami hosszú, hegyes, egyáltalán nem emlékeztet a szõrösek leveleire.
Nem is a hazai Origanum vulgare-ra gondoltam.
Lend délen akad a genusban még számos faj. De lehet, hogy valami közelrokon nemzetség.

NEEEEM! Nem szurokfû! A fûszereket még megismerem. :-))) Mondhatni pozsgás a szára - levele, szõrnek nyoma sincs rajra, a szaga is tök más. És sokkal magasabb (méteresre is képes megnõni). Kétféle árnyalatban van, egy kimondottan rózsaszínes, meg egy halvány pirosas, ez utóbbi van az én képemen.
Izgalmas kérdések.. Ószõlõparlag-e, õsgyep-e? A zalai kosbortermõ gyepek is minden bizonnyal az elõbbi kategória. Annak idején a filoxéra elõtti évtizedekben (XIX. sz. utolsó harmada) szinte nem volt olyan domb hazánkban, amit ne mûveltek volna. Az óriási termõterület miatt azt gondolnánk, szegényes volt a növényzet, pedig nem. A hagyományos, vegyszer- és gépierõ-mentes gazdálkodás szervesen illeszkedett a sokszínû, ember-formálta kultúrtájba, a széles mezsgyéken, obalákon ("pufferzónák") minden növény-állat megtalálta életfeltételét.
A filoxéravész, majd a vérzivataros évtizedek után ugyan újult erõvel lendült fel a gyümölcs- és szõlõtermesztés, ám a kíméletlen, gátlástalan peszticidhasználat és gépesítés véget vetett a sokszínûségnek.
A parlagok száma 1-2 évtizede ismét emelkedik, és ahol még van a közelben az eredeti vegetációhoz közeli növényzet, ott megindul a természetes szukcesszió (nálatok egyértelmûen a beerdõsödés felé), melynek korai haszonélvezõi a kosborok. Nekik ugyanis a szõlõtõkék között meginduló gyepzáródás átmeneti, még viszonylag pionír körülményeket kínáló fázisaiban ideális megtelepedési viszonyok adódnak, így könnyen elszaporodnak. Ez történik most az ország sok vidékén, fõleg dombvidékeken, ahol az utóbbi 10-15 évben ritka orchideafajok populációi bukkannak fel. Megtelepedésüket még a hazánkban súlyos term. védelmi károkat okozó özönnövények sem tudják gátolni, sõt, gyakran a magas aranyvesszõ vagy fehér akác állományaiban bukkannak fel új kosbor- és bangópopulációk.
Az eddigi beszámolóid alapján továbbra is érdemes lesz járni a környéket, 2-3 hét múlva ez a faj is szemed elé kerülhet: Link Bõ egy évtizede Zalaegerszeg környékén hasonló lelõhelyeken került elõ a méhbangó.
A filoxéravész, majd a vérzivataros évtizedek után ugyan újult erõvel lendült fel a gyümölcs- és szõlõtermesztés, ám a kíméletlen, gátlástalan peszticidhasználat és gépesítés véget vetett a sokszínûségnek.
A parlagok száma 1-2 évtizede ismét emelkedik, és ahol még van a közelben az eredeti vegetációhoz közeli növényzet, ott megindul a természetes szukcesszió (nálatok egyértelmûen a beerdõsödés felé), melynek korai haszonélvezõi a kosborok. Nekik ugyanis a szõlõtõkék között meginduló gyepzáródás átmeneti, még viszonylag pionír körülményeket kínáló fázisaiban ideális megtelepedési viszonyok adódnak, így könnyen elszaporodnak. Ez történik most az ország sok vidékén, fõleg dombvidékeken, ahol az utóbbi 10-15 évben ritka orchideafajok populációi bukkannak fel. Megtelepedésüket még a hazánkban súlyos term. védelmi károkat okozó özönnövények sem tudják gátolni, sõt, gyakran a magas aranyvesszõ vagy fehér akác állományaiban bukkannak fel új kosbor- és bangópopulációk.
Az eddigi beszámolóid alapján továbbra is érdemes lesz járni a környéket, 2-3 hét múlva ez a faj is szemed elé kerülhet: Link Bõ egy évtizede Zalaegerszeg környékén hasonló lelõhelyeken került elõ a méhbangó.
Igen, a muraszemenyei-aligvári szõlõhegyen, két akácos között, egy keleti oldalban lévõ réten!
Hogy régen, akár 100 évvel ezelõtt itt volt-e szõlõ, vagy mesterséges mûvelés, azt nem tudom, most természetesnek tûnik!
Biza, az Ivanscica-túrán talált sok kosbor tett érdeklõdõvé, most kicsit körbenéztem, hogy errefelé is vannak-e?!
Nem tudom, hogy idiótizmus-e, de ezt a vitézvirágot napokig tudnám nézni!
Hogy régen, akár 100 évvel ezelõtt itt volt-e szõlõ, vagy mesterséges mûvelés, azt nem tudom, most természetesnek tûnik!
Biza, az Ivanscica-túrán talált sok kosbor tett érdeklõdõvé, most kicsit körbenéztem, hogy errefelé is vannak-e?!
Nem tudom, hogy idiótizmus-e, de ezt a vitézvirágot napokig tudnám nézni!
Nem járok én sehol sem... A virág kb 40 éve a családunk somogyi ágának tulajdona, jelenleg Paloznakon, csak nem szeméylesen róla van képem, azt csak tudom, hogy mediterrán elterjedésû, mivel ezer ismerõsöm mondta, hogy kaszálni lehet, s igen, a Vezúvon is nõ. :-)
A levele kicsit pozsgás-szerû, hamvas-viaszos (ahgy egy meleg, napos helyen élõ növénytõl elvárható), folyamatosan virágzik õszig, imádják a lepkék.
A levele kicsit pozsgás-szerû, hamvas-viaszos (ahgy egy meleg, napos helyen élõ növénytõl elvárható), folyamatosan virágzik õszig, imádják a lepkék.
No, te meg a nyugati Mediterráneumban kalandozol? Nem is akármilyen helyeken, valami vulkáni hegy tetején.
Sajnos az elõtérben lévõ növényt elõbb felismerem (Rumex-faj), a fõtémát jelentõ bíbor csodára csak család-szinten van tippem: levélállás és -alak, valamint virágzati típus alapján ajakosvirágúra tippelnék. A család délen nagyon fajgazdag, rengeteg, nálunk nem honos nemzetséggel. Az Origanum-okhoz közel állhat.
Sajnos az elõtérben lévõ növényt elõbb felismerem (Rumex-faj), a fõtémát jelentõ bíbor csodára csak család-szinten van tippem: levélállás és -alak, valamint virágzati típus alapján ajakosvirágúra tippelnék. A család délen nagyon fajgazdag, rengeteg, nálunk nem honos nemzetséggel. Az Origanum-okhoz közel állhat.