Bioszféra

Nekem eddig is az õsz volt a kedvenc évszakom, nem hiszem, hogy ez változni fog valaha is. :-)

Örülök, hogy láttad magad elõtt. Már megérte leírni.
És máris többen várjuk az idei õszi silva-módit.

Szép színek ezek is nagyon. Fõleg a hozzám közel álló Johannisberget nézegetve, így fentrõl.Számomra ugyanúgy kedvesek, mint a föld vöröse, a levelek sárgás-barnája vagy a mohák zöldje.
Link
Ott baloldalon, az a kis pengeéles firnes hógerinc, a Kaindlgrat, szintén ismerõsen kellemes egy hely.
Ahogy Noli írta, most e dögletben fõleg nagy élmény ezekben a képekben gyönyörködni. Köszönjük!

Ilyen kánikulában ezek a színek örvendeztetnek meg igazán (meg a görögdinnyém pirosa. :-)!

Vörös-barna-sárga-zöld...milyen szép meleg színek. Föld-levélszõnyeg-moha...puhák, bársonyosak. Nem is tudom merjek-e belopni közéjük egy kis hideget. Kéket-szürkét-fehéret-feketét...
Grossglockner-Johannisberg-Wiesbachhorn: Link Link Link Link
Grossvenediger: Link Link

Nagyon vizualizálható a leírásod! Ejj, de várom már ezt a divatváltást! :-)

(Tudom,nem a bioszféra témához tartozik már)
Lassan én is õszi pompában díszelgek:iskolatáskával útban az iskola felé

Hamarosan a MetNet is "õszi pompájában díszeleg":

De szép megfogalmazás

A Börzsönyben már gondolkodóba estek a bükkösök. Tegnap alkonyi sétát tettem a Kemence-völgy feletti Gál-réteken.A kis kaszálókra nézõ hegyoldalak színei nagy távlatok mentén még töretlenül õrzik a nyár zöldjét, de ha a fagusok csarnokába lép az ember, itt-ott, csak finom rajzolatban, az ágvégeken elbújtatva, frissen vöröses-barnába forduló leveleket lehet rajta kapni, amint az egyre beljebb lopakodó mustillatú asszonysággal kokettálnak.Gondolkodnak a bükkösök a közelgõ színpompás ruhájuk idei divatjáról.Még maguk sem tudják vajon milyen árnyalatokba öltöztetik majd õket a beköszönõ õsz apródjai:az utónyár simogató száraz melegsége, a dirrel-durral átrobogó vehemens hidegfrontok, a több napos, kéregáztató esõk, a fejük búbjáig érõ lassan oszló ábrándos ködök és a fagyosan csípõssé váló hajnalok.Egy biztos, az idei ruhájuk is egyedi, soha nem látott pompás díszlete lesz az erdõben mindig újjászületõ csodáknak.

Hm igen, õket már érhette egy kicsit komolyabb fennsíki éjszakai lehûlés.. A Bakony bükkösei, szurdokainak hársas-kõrisesei még haragosan zöldellnek. De hosszan elnézve ezt a juharlevelet, indíttatást érez az ember, hogy képzeletben elrepüljön a Kõris-hegy eleven-förtési víznyelõinek keskeny platója felé, ahol a szélmentes derült éjszakok alatt szintén külön utakon jár a hõmérséklet..

A hazai erdõk aranya lassan már készülõdik..
Link

Tavaly október,Mátra:Link
A múltkor láttam egy kisfilmet,amiben azt mondták,hogy összel felgyülemlik a levelek cukortartalma és ez okozza (részben) a színpompát.

Örülök, hogy Te is így látod! Na de sebaj, biztos jó célra fordították a cikkért kapott összeget...

Egyébként a puszta idõjárási hatásra sinálhattam volna már ezer képet csak a lakótelepünk díszfa egyedeinek évente változó õszi lombszíneirõl... Ugyanaz a fa egyik évben sárga, másikban lángvörös, a harmadikban zöldbõl simán megbarnul és lehull.

Ha meg valaki szerint nem színesek az európai erõk, menjen egy hosszúra nyúló, langyos õszön bármely hazai erdõbe... Ez tavaly októberben Pénzesgyõr mellett készült: Link

Csatlakozom! Ez a riasztó levélszínre alapozott érvelés több sebbõl is vérzik. Ha maradunk ökológiai vonalon, mint ahogy a cikk is teszi, felmerül a kérdés, hogy miért is kell egy fának lombhulláskor megvédeni a leveleit, mondjuk épp vizuális eszközökkel. Az, hogy a vörös levélszín általánossá vált egy populációban, azt feltételezi, hogy az evolúció során erre szelektálódott, azaz lennie kellett olyan szituációnak, amikor a vörösek elõnyt élveztek a nem vörösekkel szemben, mégpedig annyira hogy változatuk egyeduralkodóvá vált. Ehhez pedig - mivel a szerzõk rovarokkal példálóznak - lenni kellett minimum egy olyan rovarfajnak, ami lombhulláskor rajzik, és csakugyan képes ilyen "vízválasztó" tényezõvé válni. Viszont a mérsékelt övben a rovarok (a többi levéllel táplálkozó fajjal egyetemben) véletlenül sem lombhulláskor rajzanak, vagy élik aktív táplálkozási periódusukat, hanem jóval korábban. Pl. ismert, hogy a levéltetvek is tavaszal-kora nyáron, de legkésõbb késõ nyárig gradálnak, annak ellenére, hogy kimondottan vonzza õket a sárga szín - lehet citromsárga pólóban kísérletezni... Lényeg, hogy én nem tudok olyan rovarfajról, ami ellen szükség lenne, vagy lett volna ilyen védekezési formára.

Átfutva az eredeti irományt( Link - 10.o.), az szubtrópusi hozományként írja le a nem stressz eredetû antociánosodást, ez meg épp az általad példaként felhozott nyárfajon bukik meg, amelyik, ha jól emlékszem, nálunk is inkább sárgán színezõdik, nem is beszélve pl. sokak kedvencérõl, az akácról, ami pedig amerikai létére szintén sárga itt is, ott is.

Egy érdekesség: Miért mások az õsz színei Amerikában, mint Európában? A válasz még nem tisztázott egyértelmûen. Link