Bioszféra
Lordom, ezt mi a nyüves taplóért kellett OFFként írnod?? Merõ bioszféra!
Kertész
köszönöm lakonikusan rövid de mégis pontos és megérzésem szerint komoly szakértelemrõl/tapasztalatról tanuskodó korrekt választ, megértettem. Idõhiányban most ennyi, este többet írok, mégegyszer köszönöm az infokat 
Ui: bocs most néztem az adatlapod, látom végzett kertészmérnök vagy
remélem nem vetted sértésnek köszönetemet
ismerem a régi mondást szakember számára a laikus dicsérete sértés, bírálata röhejes...


Ui: bocs most néztem az adatlapod, látom végzett kertészmérnök vagy



Noli "nem nõ rá árcédula"
THX, úgy vélem megvárom a tavaszt az átültetéssel. Az É-i szomszéddal megbeszéltem, a kerítése mentén (K-NY irányban) fogom elültetni õket természetesen a várható körméret figyelembe vételével. Valamikor lefotózom õket meghatározásra.
A kúszókat egyenlõre békén hagyom. Érdekesen reagáltak a yuccák, amikor ott is megjelent a vadkomló, mely szõnyegként borult rájuk (a yucca-virágokról lefejtettem) Az addig gömbformát mutató bokrok levelei a komlószõnyeget tõrként átlyuggatva felegyenesedtek egyúttal jóval hosszabbak és vastagabbak lettek. Mondhatnám szinte hasznos volt a "vadkomló-támadás" mert az évek óta csak lassan nagyobbodó, lekonyuló levelû yucca-kupacok ily módon "feldúsultak" most impozáns látványt nyújtanak eddig szokatlan magasságig felnyúló leveleikkel. (Lehetséges hogy valamilyen kertész-trükkre jöttem rá ezzel?) Érdekes, a vadkomló indái melyek mindenre ráfonódnak, nem mentek az éles levelek után. A fáklyaliliomoknak segíteni kellett, ki kellett takaritanom, elég gyengusz növények, önerõbõl nem bírnak a vadkomlóval az majdnem megfojtotta õket. A rovarvilághoz hasonlóan érdekes elnézni a növények lassú "gladiátorharcát", bár a változások több nap után vehetõk észre. Van amelyik megerõsödik, van amelyik vélhetõen kémiai védekezést választ melytõl a rákúszó növény megsárgul, elfonnyad. Vannak növények melynek közelébe se mennek a kúszó-fojtó gyomok. Érdekes megfigyelni a kúszónövények "taktikáját". Minden irányba "magányos felderítõket" küld elõbb. Ameddig képes vízszintesen és "szélállóan" megtartani önmagát (növény szerint változó, átlagban 0,5-1m). Ha ezen a távon belül nem lel támaszt, küld még pár szálat melyek rátekerednek az "elõreküldött" magányos szálra, ily módon "többsodratú" rugalmasabb vastagabb "kutatószálat" képez mely kb. 1-2m távolságig képes önmagában vízszintesen megállni. Ha ez sem talál támaszt, visszafordul/irányt változtat vagy elszárad. Ha támaszt lel, azonnal további szálakat küld oda, melyek vagy újabb többfelé induló kutatószálakat képeznek vagy a növény által meghatározott pontokon "megállnak" és megvastagodva sajátságos struktúrájú, némelykor meglepõen nagy teherbírású "önhordó" vázszerkezet tartóelemeként viselkednek Bocs, csak a "szokásos" KV+pipa filó volt, köszi a türelmet, jó napot, jó kedvet Bioszféra/MetNet

A kúszókat egyenlõre békén hagyom. Érdekesen reagáltak a yuccák, amikor ott is megjelent a vadkomló, mely szõnyegként borult rájuk (a yucca-virágokról lefejtettem) Az addig gömbformát mutató bokrok levelei a komlószõnyeget tõrként átlyuggatva felegyenesedtek egyúttal jóval hosszabbak és vastagabbak lettek. Mondhatnám szinte hasznos volt a "vadkomló-támadás" mert az évek óta csak lassan nagyobbodó, lekonyuló levelû yucca-kupacok ily módon "feldúsultak" most impozáns látványt nyújtanak eddig szokatlan magasságig felnyúló leveleikkel. (Lehetséges hogy valamilyen kertész-trükkre jöttem rá ezzel?) Érdekes, a vadkomló indái melyek mindenre ráfonódnak, nem mentek az éles levelek után. A fáklyaliliomoknak segíteni kellett, ki kellett takaritanom, elég gyengusz növények, önerõbõl nem bírnak a vadkomlóval az majdnem megfojtotta õket. A rovarvilághoz hasonlóan érdekes elnézni a növények lassú "gladiátorharcát", bár a változások több nap után vehetõk észre. Van amelyik megerõsödik, van amelyik vélhetõen kémiai védekezést választ melytõl a rákúszó növény megsárgul, elfonnyad. Vannak növények melynek közelébe se mennek a kúszó-fojtó gyomok. Érdekes megfigyelni a kúszónövények "taktikáját". Minden irányba "magányos felderítõket" küld elõbb. Ameddig képes vízszintesen és "szélállóan" megtartani önmagát (növény szerint változó, átlagban 0,5-1m). Ha ezen a távon belül nem lel támaszt, küld még pár szálat melyek rátekerednek az "elõreküldött" magányos szálra, ily módon "többsodratú" rugalmasabb vastagabb "kutatószálat" képez mely kb. 1-2m távolságig képes önmagában vízszintesen megállni. Ha ez sem talál támaszt, visszafordul/irányt változtat vagy elszárad. Ha támaszt lel, azonnal további szálakat küld oda, melyek vagy újabb többfelé induló kutatószálakat képeznek vagy a növény által meghatározott pontokon "megállnak" és megvastagodva sajátságos struktúrájú, némelykor meglepõen nagy teherbírású "önhordó" vázszerkezet tartóelemeként viselkednek Bocs, csak a "szokásos" KV+pipa filó volt, köszi a türelmet, jó napot, jó kedvet Bioszféra/MetNet

Botanikusok, kertészek, szakértõk tanácsot kérek fenyõügyben 
A kutyakennelben a sövényre felkapaszkodott kétféle kúszónövény. Az egyik a "szokásos" vadkomló vagy mi, a másikon ribizliszerû és illatú gyümölcsök sokasága csüng. Lefejtettem õket a sövényrõl mert kezdték lehajlítani a sövénybokor ágait.
Viszont kellemes meglepetés ért: öt fenyõre emlékeztetõ tûlevelû cserjét találtam a sövény alatt. Hogy kerültek oda, fogalmam sincs (tán szél hozta, madár pottyintotta, mókus majszolta a magokat) de már 15-20 cm magasak, kis termetük ellenére sudárak, egyenesek, szépek és egészségesek.
Ki lehet õket ásni, van esély áttelepítésükre hogy életben maradjanak és megnõjenek?
Mellesleg a tavaly még csak két kis kósza félméteres borostyánszál látványos szõnyeggé terebélyesedett a kennelben, a kutya se tudja kitaposni. Távolabb a vadkomló teljesen benõtte a garázs oldalát a tetejéig. A lakóház D-i oldalán kapaszkodik, burjánzik továbbra is a vadkomló és a lila akác. Bár irtom õket, makacsul újra és újra feltörnek a "mocsári ciprus" alól. Érdekes módon nem tekerednek rá, az ágai közül bújnak elõ, talán a hatalmas bokorrá terebélyesedett(a kennel negyedét elfoglalja már) növény kineveti õket (vagy vegyianyaggal védekezik) ezért a ház felé indultak.. Kiirtsam vagy vezessem damillal õket (a házfaltól kb. 20-30 cm-re) hogy nyáron árnyékoljanak? (A borostyánt békén hagyom, mert exnejem nemrég mondta, a tatai ház falán felkúszó borostyán már megbontotta a tetõcserepet)
Ui: lehet hogy könnyelmûség, de megkóstoltam a vadul burjánozva magasba kúszó növény gyümölcsét - nem hittem volna, RIBIZLI; eddig "gyalogbokornak" ismertem
Juteszembe a madárberkenye gyönyörû narancssárga bogyókkal pompázik, de már több mint 3 m magas (két éves) Ki mit gondol, kivágjam vagy hagyjam? Végül, fügekedvelõknek: nem tudom milyen okból levélhajtások sokasága kezd kibomlani rajta, ugyan mitõl lehet így õsz felé haladva (globális felmelegedés?)
Ui.II.: október elsõ napjaitól már nem unokázok, Gergõ fiamék elköltöznek; több idõm jut a MetNetre és Rátok

A kutyakennelben a sövényre felkapaszkodott kétféle kúszónövény. Az egyik a "szokásos" vadkomló vagy mi, a másikon ribizliszerû és illatú gyümölcsök sokasága csüng. Lefejtettem õket a sövényrõl mert kezdték lehajlítani a sövénybokor ágait.
Viszont kellemes meglepetés ért: öt fenyõre emlékeztetõ tûlevelû cserjét találtam a sövény alatt. Hogy kerültek oda, fogalmam sincs (tán szél hozta, madár pottyintotta, mókus majszolta a magokat) de már 15-20 cm magasak, kis termetük ellenére sudárak, egyenesek, szépek és egészségesek.
Ki lehet õket ásni, van esély áttelepítésükre hogy életben maradjanak és megnõjenek?
Mellesleg a tavaly még csak két kis kósza félméteres borostyánszál látványos szõnyeggé terebélyesedett a kennelben, a kutya se tudja kitaposni. Távolabb a vadkomló teljesen benõtte a garázs oldalát a tetejéig. A lakóház D-i oldalán kapaszkodik, burjánzik továbbra is a vadkomló és a lila akác. Bár irtom õket, makacsul újra és újra feltörnek a "mocsári ciprus" alól. Érdekes módon nem tekerednek rá, az ágai közül bújnak elõ, talán a hatalmas bokorrá terebélyesedett(a kennel negyedét elfoglalja már) növény kineveti õket (vagy vegyianyaggal védekezik) ezért a ház felé indultak.. Kiirtsam vagy vezessem damillal õket (a házfaltól kb. 20-30 cm-re) hogy nyáron árnyékoljanak? (A borostyánt békén hagyom, mert exnejem nemrég mondta, a tatai ház falán felkúszó borostyán már megbontotta a tetõcserepet)
Ui: lehet hogy könnyelmûség, de megkóstoltam a vadul burjánozva magasba kúszó növény gyümölcsét - nem hittem volna, RIBIZLI; eddig "gyalogbokornak" ismertem

Ui.II.: október elsõ napjaitól már nem unokázok, Gergõ fiamék elköltöznek; több idõm jut a MetNetre és Rátok
