Bioszféra

A vizslák szerfelett aktív jószágok, így az öregség náluk sokkal látványosabb, mint egy lusta fajtánál. Én ismertem majdnem 20 éves vizslát is, angyalom már nagyon õsz volt, csak cammogni tudott, alig látott már, õ a gazdija (80 éves volt) után pár héttel halt meg. :-(
De ismerek 21 éves macsekot is, a maga módján õ is igazi aggastyán már, neki az a szerencse adatott, hogy egész életét egy panellakásban élte le, mindenféle fertõzéstõl, veszélytõl védett helyen. Viszont az ablakpárkányra még fel tud ugrani. Az én régi, öreg cicám 13 évesen már nem tudott...
Nagyon sok függ az állatainknál is az egyéni adottságoktól meg a körülményektõl, amelyben élnek. Szerintem ha szervi baja nincs a vizsládnak, biztos bánsz vele olyan kiválóan, hogy évekig élvezhessétek még egymás társaságát!

Boszikám azért a tenyésztõnek sok olyan dolgot is meg kell tenni amire szerintem te nem lennel képes, igaz én sem:-) Tudod jól mire gondolok, nem szeretném részletezni. Igaz erre van az állatorvosok de akkor is...

Viszont "nyugdíjas" vizslám lassan 15 éves, szegénykém már mindennap gyógyszerre van szüksége az ízületei miatt, már e nélkül igen nehézkes a járás neki. Teljesen úgy épülnek le mint az emberek, sõt szellemileg is. Szerencsére étvágya az még tökéletes és semmi szervi baja sincs, és ha van egy-egy jó napja még néhány métert kocogni is tud:-) Ha még egy-két évet el teng-leng az udvaron akkor nincs gond, remélem nem kell elaltatni:-( Hallottam 18 éves vizsláról is, most erre gyúrunk:-)

Pedig elvileg a biológiai lehetõségeink által hosszabb életre is számíthatnánk. Azért érdekes, hogy egyre több idõs emberre számíthat a világ, de mégse látok sehol olyan stratégiát, ami általánosan emberivé tenné az öregkort világszerte. Régen volt becsülete az öreg, tapasztalt, bölcs embernek, ma nincs, hiszen könyvekbõl, netrõl, tanfolyamokból stb. jön a kívánt tudás, nem az elõzõ generáció tapasztalatából. Nem tudom, figyeltél-e meg ilyesmit, de egyre több fiatal (nem kamaszok, hanem 20-30 évesek) tartja feleslegesnek az öregeket, sõt, utálja õket, a tisztelet legkisebb jelét se mutatva irántuk, ugye a társadalmi átrendezõdés, a család kiiktatása egyenes utat jelöl ki afelé, hogy valaki majd jól kitalálja, hogy csak addig van joga élni valakinek, amíg dolgozik is. Vagy ilyesmi. Közben másik oldalon meg százmilliárdokat költenek az életet meghosszabbító gyógyszerekre, de az én eléggé negatív utópiámban a jövõben nem lesznek öregek, mert nem lesz rájuk szüksége a világnak, puszta szeretetbõl meg, attól félek, nem tartják meg majd õket... :-((
Emellett meg az életkor további meghosszabbítása során elõjön még egy csomó olyan betegség, ami simán a szervezet elhasználódásából fakad, ez megint plusz terhet jelent majd a társadalomnak, s megint ellentéteket szül majd, szóval jó kis ördögi kör...

No igen, ez szintén kérdéses, sajnos..

Hááát, biztos, hogy az, aki szívvel-lélekkel csinálja, az nem szívesen adja el a gyerekeket... Meg persze alaposan megnézi, hogy kinek, milyen helyre. :-)
Szerinted lesz még nyugdíj, mire mi megöregszünk??? Én nem hiszek benne....

Sok-sok kiállításon voltam már én is, a baráti körömben is van tenyésztõ. Tudom jól, hogy nem könnyû és rengeteg munkával, lemondással jár. Én mindig azt mondom a páromnak, ha egyszer nyugdíjas leszek és marad még rá elég erõm cicatenyésztõ leszek. Azt még nem tudom, hogy hogyan tudnék bárkinek is odaadni egy kiscicát.

A rendes tenyésztõ garancia a szakértelemre. Én az állat fejével gondolkodva inkább egy csomag gépsonkát szeretnék, mint szakértõi dicséretet. :-))
Elõbb menjen el a gazdi, nézzen VÉGIG egy kiállítást bírálatokkal, aztán a közönség özönével együtt és döntsön, hogy ezért érdemes-e. (Ismerek tenyésztõket, tudom, hogy nem könnyû még az embernek sem.)

Ez így igaz, ahogyan mondod. Viszont szerintem egyszer mindenképpen érdemes elvinni kiállításra, hogy "szakértõ" szem is lássa. Természetesen egy kíváló minõsítés a gazdinak mindig nagyobb örömöt nyújt mint a cicájának.

Nyuli,
"Polgári" neve lett végül a cicusnak?

Ó, köszönöm szépen a micó nevében Boszi, egyelõre nem visszük kiállításra, mert még növésben van, meg még nem is gondoltunk rá. De késõbb lehet...