Bioszféra

Így van!

Teljesen így van!
Amikor én egy tájat nézek, nem csak a maga fizikai valóságában szemlélem, hanem elképzelem, hogy mi volt ott 100-200-500-1000 éve, eljátszok a gondolattal, ha ott egy domb lenne a sík helyett, hogyan festene, illetve mivel országunknak vannak csodaszép tájai, gyakran csak maga a fénykép is ámulatba ejt.
Vezetés közben veszélyes ez, de imádom nézni a tájakat útközben, annyi minden elárulnak az ott élõkrõl, ott lakókról, a klímáról, a vegetációról, mindenrõl.

Igaz. A táj akkor képes lenyûgözni az embert, ha saját maga és a táj kapcsolatában az õsi harmónia megvan. Egy szántók közötti magasfüvû mezsgye, vándorló bugaci homokbucka, vakszík mellett delelõ gulya, vagy egy bácskai kunhalom, stb. üzenetét csak a korok, kultúrák, és a vegetáció ismeretével együtt érthetjük meg.
Szándékosan nem említettem föl nevezetesebb, látványosabbnak hitt középhegységeinket vagy tavainkat, hiszen a Kárpát-medencei tájban mindenhol jelen vannak a rejtett kincsek - csak nyitott szemmel és lélekkel kell járni-kelni..

Jaurinum!
Várom õket, nagyon szeretem a tájképeket, ahogy a dombok lankái beleborulnak a síkba, ahogy a folyó kanyarog a dombok között, ahogy sorakoznak egymás mellett a szõlõbirtokok, és így tovább.
Csak sajna nagyon kevesen fényképezik saját tájukat, vidéküket, vagy épp ahol járnak-kelnek.
Ha nem így lenne, sok olyan vidéket is megismerhetnénk, ahol esetleg még nem, vagy majd csak több 10 év múlva járunk....vagy akkor sem!

A marhajó fõként a mélabúra igaz :-)))

Néhány fotó az elmúlt hétrõl.
Kerekólban száradó paprika Link Eleink otthona Link
Decs Link Mohács Link A dunaszekcsõi löszfal és a Duna Link
Ártéri mélabú Link Õrszem Link Bédai hajnal Link Õszi rituálé Link Anyaföld Link
Elefántcsorda Link
A hétfejû Link
Pécsvidéki aszat Link