Bioszféra

Biolib.cz-t végignyálaztad már? Iszonyú jó képes adatbázisuk van...
szerk: Jaj, most nézem, hogy megtaláltad. Gratula!

Ínséges idõkben esetleg majd szóba jöhet, de csak óvatosan, mert a csészegombák nagyon hasonlóak, és vannak nem csak rossz ízûek, de mérgezõek is.

Közben megvan a kemény dió, Hymenoscyphus fructigenus nevû csészegomba.

No az kemény dió. Ezt Link egyébként használják saláták díszítésére, úgyhogy meg lehet kajolni.

Igen. Már nagyjából kikerestem ill. megkérdeztem õket, Geastrum fimbriatum, Aleuria aurantia - Narancsvörös csészegomba, de van még az az apró sárgásbarna csészécske (http://img6.tar.hu/jaurinum/img/39122009.jpg#3 ), aminek nem tudom a nevét.

Annak idején megkaptam Karácsonyra a szüleimtõl.

A szem szerepét agyunk reprezentációinak elindításában pedig te fogalmaztad meg kiválóan. Az érzékszervek afféle idegi lenyomatok formájában befolyásolják, építik fel az adott tárgyról, emberrõl, társaságról vagy éppen egy folyamatról agyban képzõdõ "véleményt", ideát. De miután a szem csak a képet továbbítja, ahhoz, hogy a válasz az emberi evolúció jelenlegi stádiumának megfelelõ legyen, szükség van további, másod- harmadlagos és még több szerteágazó "lenyomatok" elõhívására agyunk megfelelõ szegletébõl, és így áll össze a megfelelõ kép.
Nagyon érdekes és izgalmas világ ez, látom nem csak én kedvelem az ilyen és ehhez kapcsolódó könyveket, Csányitól, Bereczkeitõl, vagy Desmond Morristól, Jane Goodalltól.

Azokra a csésze-, szarvasagancs- meg csillaggombákra gondolsz?

Hú, ezt nagyon szépen leírtad!
Volt tizenvalahány éve egy Mikrokozmosz címû francia film (-> Link , itt meg lehet nézni részekre bontva: Link ), az megpróbált ízelítõt adni az aprócska lények életébõl is, persze egészen populáris nézõpontban bemutatva õket, de akkor is. Nem tudom, hányan látták, én anno 4-szer néztem meg a moziban. :-) Valami ilyen az, amit az emberek 99,8%-a sosem vesz észre, mert nem hajol le. Ugyanolyan, mint az églesés, sokan azért nem látnak halókat, mert fel se néznek az égre, eszükbe sem jut egyszerûen.
Az emberi szem pedig képes rá, hogy a legapróbb mocorgást, színbeli vagy formabeli eltérést észrevegye, aki intenzíven fotózik, az nagyon is jól tudja, hogy a fényképezés megtanít látni, s felfedezni rengeteg apró lényt pusztán egyetlen tizedmásodperces csillanásból is akár. Minderre az tesz képessé minket, hogy a látvány feldolgozása már a szemben elkezdõdik, már ott folyik egyfajta szelekció a képi élményt illetõen. A szem voltaképp nem is önálló szerv, hanem az agyunk kihelyezett "fióküzlete", pont azért, hogy kiszûrje azokat az infókat a látványból, ami fontos - vagyis ami elüt a környezet képi átlagától. Ilyen egy égen átfutó meteor, vagy egy sötét sarokból közelítõ szempár villanása, vagy egy nagy fa ágai közt az elsõ színes gyümölcs megjelenése, stb. Az ezekrõl begyûjtött infókat elsõbbséggel továbbítja az agyba a látóideg, ahol egy második elemzés történik, összehasonlítva a korábbi (pár -tized-másodperces) látványok képével, s ezt követi azonnal egy cselekvési parancs, mint a kapus mozdulata a feléje repülõ labda irányába, vagy a félreugrás egy felénk röppenõ bogár elõl, vagy az automatikus mozdulat, amivel a piros almát kiemeljük az ágak közül.

Igen én is szeretem. Szinte minden egyes apró lény (legyen az ízeltlábú, zuzmó, nyálkagomba, moha, stb-stb) körül egy külön világ zajlik, mert az adott mikrokörnyezethez való különleges adaptáció egészen speciális életformákat hoz létre. Ha picit elidõzik az ember pár centire a fûtõl, vagy félretol egy faágat, pár perc alatt tucatnyi különös teremtmény tûnik szembe, viselkedésük, forma- ás színi világuk tanulmányozható, némi tapasztalat után pedig magunk is meg tudjuk magyarázni, õt vajon miért így hozta létre az evolúció. Egy élõhely (erdõ, rét) mintázatát (az élõhelyek horizontális tagolódását) az embernek könnyebb észrevenni, de a függõleges szinteknek sok-sok olyan rejtett alsóbb foka van, amiknek megismerésével az élõvilág megszámlálhatatlanul sok arcával találkozhatunk - és döbbenhetünk rá, hol is áll a Homo sapiens ebben a szupraindividuális biológiai rendszerben..

Ezek viszont pont azért izgik, mert általában az ember észre se veszi õket. :-) Én legalábbis nagyon szeretem az ilyen képeidet, ahogy a korábbi nyálkagombásakat is imádom. :-)

Ne aggódj, csak mindenféle kalaptalan korhadéklakót fotóztam, ami nem hiszem, hogy felizgat, pláne ennyi elfogyasztott õzláb után.

Miféle gombahatározással?

Köszi, és blulinak is. Alkalmasint a gomba- és mohahatározásokkal még jövök.

Persze, elküldtem az adatot. Gyõrbõl, a Szigetközbõl és a Sokoróból is voltak már jelzések, legalábbis az aktualizált UTM-rasztertérkép szerint, ahogy korábban Peti80 is írta.

Ajánlani szeretném én is, most elsõsorban a Gyõr környéki fórumozóknak, hogy legalább itt jelezzék, ha harlekinkatica-népességet találnak.

Jól értelmezed, az elsõ katicás kép bal felsõ sarkában talán még az utcátok is látszik.
Köszi, jól bírja még az öreg masina.

Többször volt már róla szó, így inkább Noli írását idézem fel, ebben pontosan leírja a problémát. Link

Miért olyan veszélyesek a harlekinek?

Köszi! Jaj bizony, írtam is, hogy mellbe vágott az élmény. Nagyon rossz érzések fogtak el utána, a simogató õszi napfényben fürdõ lankák között megbújó toronyban mintha egy elsöprõ merénylet lázas elõkészületei zajlottak volna..

Akad azért gomba, ha nem is ennivaló méretekben és ízekben. Link Link Link Link
Horog Link Mohok a homokon Link Link Vízfej Link Alkot a Festõ Link Köki Link Õr Link
..és itt van hírhedtté váló rovarunk is.. Link Link