Bioszféra
Sajnálatos, hogy Kiplinget itthon csak Balu meg Maugli kapcsán ismerik, már akik egyáltalán ismerik, holott zseniális író volt, s meg merem kockáztatni, filozófus is...
Noli THX kicsit olvasok, pipázom és kávézom a teraszon aztán hozom a Tetragnatha-násztánc szereplõit 
A múltkor már emlegettem egy könyvet, amit sokaknak fogok figyelmébe ajánlani. Ez Rudyard Kipling THE SECOND JUNGLE BOOK (A dzsungel második könyve) Több szép novellából áll, akár Fekete István írásai, bár spektruma más jellegû, Riki-Tiki-Tévi monguztól eszkimó történetig terjed. KVIKVERN verse
A keleti jégnek népe fogy, mint nyár elején a dér
Cukrot, kávét koldul valahány, ha fehér arc arra tér
A nyugati jégnek népe mind verekedni, lopni tanul
Jó prémjeiket kalmár viszi és lelküket idegen úr.
A déli jégnek embere mind jött-menttel alkuszik,
Az asszonyokon szalag fityeg s tépettek sátraik
De az örök jég népe között nem járnak új urak:
narvál-agyar a fegyverük, végsõ hõs-férfiak.
Rudyard Kipling The second jungle book (Eszkimó dal fordítása)
A másik szép történet a világtól való önkéntes félrevonulás gyakorlatáról
Ragyogott a világ, ahol õ honolt
Sok földje, cseléde, birtoka volt
Testére lepelt vett egy napon
S elment az örök bajragi-nyomon
Hazája mezõ és pusztai gyom,
Igazat keres õ a bajragi nyomon
Barangol, amíg megismeri
Mi a rögbeli, állati, isteni
Egy gazdag és hatalmas ember félrevonul a világtól, vagyonát hátrahagyva birtokáról egy távoli falu fölött magasodó hegy barlangjába költözik. Senkivel nem tart kapcsolatot, csak a Természettel törõdik, az állatok megszokják, bátran köré sereglenek ezért szent emberként tisztelik és bár nem kéri, a falusiak önként gondoskodnak róla. Az állatok viselkedését figyelve, saját halála árán megmenti a falu népét egy hegycsuszamlástól. Ekkor derül ki hogy India egykori fõminisztere, külföldi egyetemek díszdoktora, korábban elismert politikus és tudós Sir Purun Dász volt, aki lemondott állásáról, palotájáról, hatalmáról, földszínû ruhát öltött magára, kezébe vette az alamizsnagyûjtõ csészét. Ez akkoriban még megszokott volt A régi törvény szerint húsz esztendeig ifjú volt, húsz esztendeig harcos, húsz esztendeig családfõ. Értéke szerint használta vagyonát és hatalmát; a világot bejárta, elfogadta a megtiszteltetést amikor útjába került, emberek és városok hajoltak meg elõtte. Otthagyta mindezt, úgy ahogy az ember ledob egy fölöslegessé váló köpenyt. Az ügyek vezetését új fõminiszterre bízták, az alsóbb hivatalokban megkezdõdött az állásvadászat.
Rudyard Kipling The second jungle book (Purun Bagát csodája)
Elgondolkodtató nem?

A múltkor már emlegettem egy könyvet, amit sokaknak fogok figyelmébe ajánlani. Ez Rudyard Kipling THE SECOND JUNGLE BOOK (A dzsungel második könyve) Több szép novellából áll, akár Fekete István írásai, bár spektruma más jellegû, Riki-Tiki-Tévi monguztól eszkimó történetig terjed. KVIKVERN verse
A keleti jégnek népe fogy, mint nyár elején a dér
Cukrot, kávét koldul valahány, ha fehér arc arra tér
A nyugati jégnek népe mind verekedni, lopni tanul
Jó prémjeiket kalmár viszi és lelküket idegen úr.
A déli jégnek embere mind jött-menttel alkuszik,
Az asszonyokon szalag fityeg s tépettek sátraik
De az örök jég népe között nem járnak új urak:
narvál-agyar a fegyverük, végsõ hõs-férfiak.
Rudyard Kipling The second jungle book (Eszkimó dal fordítása)
A másik szép történet a világtól való önkéntes félrevonulás gyakorlatáról
Ragyogott a világ, ahol õ honolt
Sok földje, cseléde, birtoka volt
Testére lepelt vett egy napon
S elment az örök bajragi-nyomon
Hazája mezõ és pusztai gyom,
Igazat keres õ a bajragi nyomon
Barangol, amíg megismeri
Mi a rögbeli, állati, isteni
Egy gazdag és hatalmas ember félrevonul a világtól, vagyonát hátrahagyva birtokáról egy távoli falu fölött magasodó hegy barlangjába költözik. Senkivel nem tart kapcsolatot, csak a Természettel törõdik, az állatok megszokják, bátran köré sereglenek ezért szent emberként tisztelik és bár nem kéri, a falusiak önként gondoskodnak róla. Az állatok viselkedését figyelve, saját halála árán megmenti a falu népét egy hegycsuszamlástól. Ekkor derül ki hogy India egykori fõminisztere, külföldi egyetemek díszdoktora, korábban elismert politikus és tudós Sir Purun Dász volt, aki lemondott állásáról, palotájáról, hatalmáról, földszínû ruhát öltött magára, kezébe vette az alamizsnagyûjtõ csészét. Ez akkoriban még megszokott volt A régi törvény szerint húsz esztendeig ifjú volt, húsz esztendeig harcos, húsz esztendeig családfõ. Értéke szerint használta vagyonát és hatalmát; a világot bejárta, elfogadta a megtiszteltetést amikor útjába került, emberek és városok hajoltak meg elõtte. Otthagyta mindezt, úgy ahogy az ember ledob egy fölöslegessé váló köpenyt. Az ügyek vezetését új fõminiszterre bízták, az alsóbb hivatalokban megkezdõdött az állásvadászat.
Rudyard Kipling The second jungle book (Purun Bagát csodája)
Elgondolkodtató nem?