Bioszféra

Noli

A vadpulykák fákon alszanak:
Link
Link

De akad tyúk is:
Link
Link
:-)))

Hát én is murisnak találtam a látványt, el is nevettem magam, rögvest kaptam is egy kõkemény barackot a fejemre
Még ma is elfog a röhöghetnék ha felidézem az eperfa ágain kuksoló nyakát nyújtogató fejét forgató megriadt tyúkhadat, sokan voltak, tele lett a fa velük A háziak megrázták, megcsapkodták de a tyúkok annál inkább ragaszkodtak a fához, ott maradtak reggelig. Büntetésbõl másnap reggel a tyúkokat megelõzve kellett felkelnem és megszámolni õket, megvan e mind (elvégre nem voltak zárt biztonságos helyen, ha a róka nem is, de menyét/görény hozzájuk férhetett volna)

Jah,az a tipikus "csak még öt percet"

Aranyosak lehettek a fán :-)) Azért az ösztön az ösztön.

Áki talán kicsit még "visszaaludt"
Tegnap a reggeli félsötétben a korábban már említett, örökké perlekedõ, gerlét is megkergetõ kötekedõ rigó csinált valamiért hangos ribilliót "lakófáján". Lármázása közben négy madár is kiröppent a lombok közül és a közeli drótokra telepedtek, felfújták magukat, szemlátomást tovább aludtak. A teraszon pipáztam kávéztam közben néztem õket, nem mozdultak amíg világosabb nem lett. Lehet hogy õk is csak lazítottak, nem aludtak
Ui: persze nehéz eldönteni alszanak vagy éberen szunyókálnak. Kölökkoromban vidéken nyaraltam, ahol tyúkokat is tartottak szabadon. Álló nap szanaszét kószáltak, de minden este sötétedéskor szépen hazajöttek és felballagtak a tyúklétrán az ólba (rókaveszély miatt lábakon állt). Ekkor rájuk csukták az ajtót reggelig. Én kíváncsi voltam, milyen az amikor alszanak, rájuk nyitottam az ólajtót. Csendben ültek a rudakon, nem is mozgolódtak, szemlátomást aludtak, de hirtelen az egész társaság élén a kakassal nagy robajjal kirebbent hogy a létrával együtt feldõltem, õk pedig egytõl egyig "felgallyaztak" a tyúkól mellett álló eperfára. A háziak sokáig próbálták lecsalogatni õket, de a tyúkok makacs tyúkeszükkel csak ottmaradtak, hajnalig ott aludtak az eperfa lombjai között

Reggeli történetke: hét óra tájt éppen friss kávét fõztem, közben kipillantottam a konyha ablakán. A vakondtúrások megint szaporodtak és egyre nagyobbak, némelyik már felfordított vékányi méretû. Az egyik tetején megpillantottam egy fekete tömeget. A borult idõ és reggeli félhomály miatt az ablakon át nem láttam jól szabad szemmel mi az, vakondra gondoltam. Ha kimegyek megnézni, elriasztom hát a 7x50-es, fényereje miatt terepre éjjel is jól használható binoklival lestem meg. Egy sárga csõrû fekete tollcsomó gubbasztott a túrás tetején. Teniszlabdává felfújt tollazattal ült és mozdulatlanul nézett maga elé, emberi beleérzéssel teljes apátiában mint aki semmivel sem törõdik. Olykor megmozdult körbelesett ami nem árt, mert a Cira cica nagyon jó vadász. Emiatt már azon gondolkodtam, lehet hogy talán beteg rigó, kimegyek mielõtt a macska felfigyel rá, behozom, bár nem tudtam hová teszem, kalitkám nincs, mindegy, majdcsak eszembe jut valami megoldom. Percekig lestem õ percekig gubbasztott mozdulatlanul, behúzott fejjel, tollazatában szinte elbújva. Amikor elszántam magam hogy behozom (átmeneti szállásnak a rácsos, kalitkaszerû macskahurcolóra gondoltam, aztán szerzek rendes kalitkát vagy elviszem állatorvoshoz nála hagyom) A betegnek látszó mozdulatlan rigó hirtelen feléledt, teljes testhosszában "kinyúlt rigóméretre" és jellegzetes gyors futásával elszaladt vagy két méterre, felkapott egy kétségbeesetten tekergõzõ földigilisztát és elrepült vele. Nagy kaland
Ui: féltettem a rigót mert valahány macskám volt, több madarat is sikeresen megfogtak szemem láttára, nem egyet "röptében csapva le mint a magaslabdát" ha a bolond madár elég alacsonyan repült. Nem gyönyörködöm benne, tán kegyetlen dolognak tartják a "széplelkek" hogy hagyom (a Természet rendje nem?) de a zsákmányára lecsapó macska látványa ugyanolyan lenyûgözõ mint bármely más ragadozásból élõ állat zsákmányszerzése, jóllehet az ember sajnálja a préda halálos vergõdését, de ez van, nem alattomos csapda, nem biztonságos távolról gyilkoló lõfegyver, az erõ és ügyesség dönt szemtõl szembe. Pár éve kedvencem, néhai Micó Kandúr elkésve felreppenõ nagytestû galambot is képes volt mancsával leütni a levegõbõl, verebet pedig rendszeresen fogott. Egy ilyen alkalommal egyet épségben, tollát sem felborzolva élve odahozott szájában és "átadta" nekem - leülve "várta" hagyta hogy kivegyem szájából a madarat. A pimasz veréb viszont azonnal belecsípett ujjamba, bátorsága jutalmául elengedtem, a bolond ahelyett hogy világgá menekült volna, egy közeli bokor sûrûjébe röppent, ahonnan Micó gond nélkül pillanatok alatt kipiszkálta de már nem hozta oda nekem, helyben megette. A mostani Cira cica nõstény de õ is kitûnõ vadász, minden mozgót elcsíp, legyen az rágcsáló vagy madár. Pár napja történt, a legnagyobb hízelgés/dorombolás/törleszkedés közepette hirtelen elrohant a közeli bokor sûrûjébe és kihozott onnan egy élõ verebet, de ott helyben megette, volt okom félteni ma reggel a sérültnek vélt rigót
Jó reggelt, jó napot, jó kedvet Bioszféra/MetNet