Bioszféra

A vadakác az udvarunkon széles sávban húzódik, tetszõleges mennyiséget tudok metszeni, az etetõ környékét annyira ellátom vele, hogy magam is nehezen tudom megközeliteni. A madárkák a szúrós növényzet magasabb, sûrûbben növõ gallyain át tudják vészelni a ragadozó madarak támadásait (utóbbiakat sem kell féltenem az éhhaláltól, hiszen mifelénk van egér bõven).

Lehet, hogy igazat írnak, de lehetnek kivételek, vagyis nem minden tollasra vonatkozik , ahogyan írtad , pl. veréb, tyúk, galamb. stb. Karvaly nálam is van már néhány napja és elég közel enged magához. Verebekre látom, hogy vadászik.

Egylábúnál érdemes a lábra legalább 120-140cm magasra kiálló, felmászást akadályozzó "tüskéket" rakni, hogy semmiképp ne mehessen fel rá cica. Ez lehet akár pár deszkalap, amellyel körbeveszed a gerendát, a deszkalapba belülrõl belevert 100-as szegekkel, vagy belefúrt lyukakba illesztett tiplipálca-darabokkal, ilyesmivel, ami akad a sufniban otthon. Ahogy a gyümölcsfa törzsére ragasztót kennek a felmászó hangyák ellen, ez is véd a felmászó macska ellen. :-)Mindenképp olyan helyre is kell állítani, ahol nem tud fáról, kerítésrõl, tetõrõl se ráugrani a cica. Ha nekem kéne csinálni, akkor körbeültetném alacsony, sûrû, tüskés cserjével (mondjuk vörös levelû díszborbolyával), az abszolút biztonságossá teszi. Az etetõ meg tölthetõ messzirõl is mondjuk egy félbevágott mûanyag csõ segítségével. Szotyit meg legolcsóbban takarményboltban lehet venni, míg mondjuk Fressnapfban 500/kg, a takarmányosoknál max 150/kg.

Régóta tervezgetem egy "klasszikus egylábú" madáretetõ összeütését, de idõ kellene hozzá a talán nem is olyan fontos egyéb hobbim között, melyek miatt minden évben halogattam elkészítését... maradt a kiszórás Pedig fotós szempontból valószínûleg ezer témát kínálhat egy nyüzsgõ etetõ. Netán még Noli-módra mókust is

Nem hinném, hogy a MME a pékek elleni összeesküvést tervezett volna ezzel a felhívással (nem csak az origón lehet vele találkozni):-)) Más lehet persze a gyakorlati tapasztalat. Lásd: a "dohányosok korábban halnak" és Churchill életkora közti ellentmondás. :-)
Az örvös nekem is kedves madaram, bár így télen innen a lakóteleprõl már elköltözik az a pár, aki itt szokott fészkelni.
A karvalyunk viszont egyre többet jár a házak közt, nemrég egy erkélykorlátról leskelõdött a szomszéd ház negyedik emeletén. Gondolom, elég éhes lehet szegénykém. Szép tojó, és már legalább 3 éve lakik erre. Szerdán, amikor Pestre mentem, a sztráda mellett egy szántó felett meg vörös vércsét láttam szitálni, nem túl magasan, talán pockászott.

Szerintem felesleges kiszórni a szotyit, ha benne van a tányérjában, könnyebb a tányért egy dróttal felaggatni, a madár simán kiszedi belõle, s így még biztonságosabb is neki, mint a földrõl szedegetve. Muterék a telken szoktak lábon hagyni pár napraforgót (ami dísznek van ültetve, illetve madáreledelnek késõbb), nincs annál helyesebb, mint amikor a kékcinke kapaszkoda lóg a tányéron és mûti ki a magot.

Az biztosan örvös galamb , amelyik nyakán láttad a csíkot , a kedvenc galambom. A kenyérrõl meg csak annyit, hogy a legtöbb galambtartó adja a galamboknak, fõleg amikor fiókák is vannak. Én már gyerekkorom óta tartok galambot és kenyeret is kapnak, de még sohasem volt problémám belõle.

Noli OK THX
Eddig elegendõnek találtam a szotyikiszórást (NEM pirított hanem nyers, még nyáron félretett napraforgótányérokról morzsolva) a madzagra kötött szalonnát, "vérfürdõ" soha nem volt.
Lám a kenyeret a madártanosok is kiemelik, de akkor miért nem döglenek a kenyérrel etetett "repülõ patkányok"? (városi galambok)
Említett rigó vendégem is visszajár a kenyérmorzsáért, mint írtam ha tartósabban kint vagyok, elõkerül valahonnan és les amíg nem kap Hozzászokott a "potyához"?

Még annyit a kenyérhez: gyakorlatban szerzett rutinom szerint 2 kg liszt és 45 g élesztõvel három nagyobb kenyeret tudok sütni ami nekem 2-3 hétig kitart. Egyrészt nem eszem sok kenyeret, másrészt egyes kajákhoz (pld. tonhal) sajtot eszem kenyér helyett.
Viszont friss disznósajtot, kolbászt, jó kolozsvári szalonnát, töpörtyût csak friss kenyérrel és hagymával/hegyespaprikával lehet enni. Ilyenkor fogy rendesen a kenyér, de ritkán "csapok a lecsóba" mert szívem miatt nemigen lenne szabad ilyesmit ennem DE szeretem és egyszer élünk (nem mellesleg még egy évig az ötéves statisztikai mortalitási sávon belül vagyok) és imádom az ilyesmit nomeg a húst hússal, vegetáriánusoktól bocs, de ilyen vagyok kölökkorom óta.
A dokik mérsékletre intenek, nem eltiltanak, ha kívánom, lehet, de módjával. A legutolsó nyugdíjosztásnál egy hetvendekás friss disznósajtot ettem meg ebédre, majd uzsonnára 2-2 fej lilahagymával. "Odaát" vajon létezik ilyesmi?
Hálisten az étvágyam mindig is jó volt, ma is jó A szívmûtét után három héttel kiszöktem a szívkórházból és egy közeli házias kajáldában együltõ helyemben megettem három tál húsételt zöldkörettel persze. Az osztályos fõorvos és a vezetõ prof. valahogy megtudta, de csak annyi kommentjük volt, ha ennyire hiányzott a hús, hát rendben és ha nem érzem magam rosszul tõle, egészségemre Sõt a kávétól sem tiltottak csak mérsékletre intettek napi 3 csészéig. Sajna 6 személyes a kávékiöntõ, szinte észrevétlen lecsúszik naponta, persze pipa mellett (amit szintén nem helyeselnek, de ezt is belátásomra bízták) Az is lehet hogy "kísérletibõl" hagyják (benne vagyok egy tízéves amerikai-magyar kísérletben, rendszeres állapotellenõrzéssel) Kedves emlékem, amikor életre pofoztak mûtét után, megkérdezték hogy vagyok. Azt feleltem jól, de jobban lennék ha ihatnék egy kávét Lehet nem elhinni (tanuk vannak rá) pillanatokon belül megjelent látóteremben egy kis pohár feketekávé, amit úgy csepegtettek a számba a képembõl kilógó sok csõ miatt. Több mint negyven éve kávézom, szeretem A fizikai terhelés korlátozásait betartom, de az étkezési korlátokat nehezen... ki tudja mennyi van még hátra, addig legyek aszkéta? Anyósom többdiplomás telekszomszédja 47 évesen esett át bypass mûtéten, maximálisan ügyelt minden elõírásra, mégis elhunyt a negyedik év nyarán.

Kedves Noli, a tanácsaidat köszönöm, igyekszem betartani.

Az etetés alapszabályai

Fontos leszögezni, Magyarország környezeti állapota még alkalmas arra, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet.

Ha mégis belevágunk, a madarak érdekében fontos figyelembe venni néhány alapvetõ szabályt.

* Csak télen etessünk - Nyugat-Európa egyes országainak környezetállapot-romlása miatt az énekesmadarak állománya drámaian csökkent, ezért az ottani állatvédelmi szemlélet a madarak egész éves etetését támogatja. Hazánkban továbbra sincs szükség az egész éves etetésre, ami veszélyeket is rejthet: több megfigyelés is szól arról, hogy a széncinege-fiókák az etetõbõl vett napraforgót nem tudják megemészteni, a gyomortól a nyelõcsõig felgyülemlõ magoktól megfulladnak.
* Rendszeresen töltsük föl az etetõt - Az etetést az elsõ tartós fagyok, a hó vagy ónos esõ megérkezésekor kezdjük el, és a tartós fagyok megszûntéig folytassuk. A madarak könnyen megtanulják, hogy etetõnk megbízható táplálékforrást jelent, ezért ha megbízhatatlanul pótoljuk az eleséget, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. A kis testû madarak tartalékai a -10 Celsius-fok alatti hidegben csak arra elegendõek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát
* Tegyük az etetõt macskabiztos helyre - Igazán sokkoló látvány, amikor a madarak segítésére kitett etetõ egyik pillanatról a másikra vérfürdõ színterévé változik. Mint minden állat, evés közben a madarak ébersége is csökken, az etetõt ezért csak olyan helyre - ablakpárkányra, ágra, állványra - tegyük, ahol nem éri el a környék macskája
* Ne adjunk sózott, pirított csávázott, kémiai és adalék anyagokkal kezelt eleséget - A legfontosabb téli madáreleség a magas olajtartalmú fekete napraforgó (olcsóbb és magasabb olajtartalmú, mint a csíkos fajták), amibe érdemes apró szemû magvakat: kölest, muhart stb. keverni. Az állatkereskedésekben, barkácsáruházakban kapható pintyeknek és hullámos papagájoknak szánt magkeverék is megfelelõ. A lényeg: nem sózott, nem pirított mag legyen, és ugyanez igaz az állati zsiradékra, szalonnára is. A faggyú, illetve a cinkegolyó vagy a lágy sajt és az alma is jó megoldás
* Kenyeret, morzsát soha - Soha ne adjunk a madaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják

(A Magyar Madártani Egyesület ajánlásai alapján)
forrás: [origo]

Noli nem vitatom, eddig galamboknál volt tudomásom errõl (bár sok városban kenyérrel etetett galamb látszólag megússza, de sokan vannak fene tudja melyik éli túl).
Kenyereimhez magyar 45 g-os kockaélesztõt használok. Kilós kenyérhez eleinte recept szerint 25 g-ot adtam de a tészta rendre "túlkelt" kidagadt a formából és lefolyt, odaégett az oldalán, ezért már jó ideje a 45 g cca. 1/3-át kb. 15 g-ot teszek 65 dkg liszthez (2,5 dl ml vízben) ehhez három csipet sót, öntök hozzá teáskanálnyi citromsavat (állítólag ez is segít a kelésben) és izesítõnek egy kisebb diónyi sertészsírdarabkát. Nagyon finom, tisztességesen megkelt, zsírban sült lángos illatú kenyér keletkezik a 3,5 órás sütõprogramon és mint írtam sokáig eláll, megszikkad, de nem szárad keményre és nem penészedik.
A morzsákat illetõen eddig nem vettem észre hogy ártott volna eddig a rigónak melyrõl felismerni vélem hogy ugyanaz járogat vissza morzsát lesni

Ha van élesztõ a kenyeredben, akkor sajnos az nem jó a tollasoknak. :-( Ha élesztõ nélküli kenyeret sütsz, akkor OK.

Hasonló jókat kivánok, Akela! A verebek, mezei verebek évek óta elfogyasztják a piritott morzsát, a cinke inkább csak a napraforgómagot szemezgeti, akárcsak az ökörszem.

Kosakiss üdvözöllek, jó napot, jó kedvet Morzsa: saját sütésû kenyér morzsájával szerzett eddigi tapasztalatom alapján írtam az elõzõeket, pirított kenyér héjával nincs tapasztalatom.
Józan eszem azt súgja, nem árt ez se a madaraknak, de csak lelkes laikus vagyok, úgy vélem madarász/galambász fórumkollegák ismeretei/tapasztalatai/ajánlásai a mérvadóak

A piritott kenyér (fõleg a héj) apróra tört morzsája kevésbé ártalmas?

Noli házigalamboknál hallottam errõl a "kenyérmorzsa-felfúvódásról". Morzsáról jut eszembe továbbá, hogy kicsi koromban egy sorsára várakozó karácsonyi ponty döglött meg vödrében mert morzsával etettem és felfúvódott tõle. A saját kenyerembõl keletkezett morzsát a fûbe szórtam rovaroknak, ahonnan a rigó "magától" csipegette fel, eddig nem lett baja még a külön neki szórt morzsáktól sem (feltéve hogy nem újabb és újabb rigó jön elpusztulni, bár lentebb említettem egyes jegyeirõl felismerni vélem õkelmét, sztem ugyanaz a rigó) Úgy vélem azért mert nem "bolti" kenyér. Te is sütsz kenyeret, bizonyára tudod, a csak élesztõ/só hozzáadásával sütött házikenyér "kenyérebb kenyér" mint a bolti Kevés kenyeret eszem, gyakorlati tapasztalatom hogy saját sütésû kenyerem akár egy hétig eláll, nem erjed, nem penészedik, levegõn hagyva szárad és nem kiszárad, de nem keményedik ehetetlenné. A "gyári" technológiával készült kenyér csak frissen finom, egy napig még "normális", de nejlonzacskóban, kenyérdobozban tartva két nap után nyúlósan pimpósodik, fehér penész jelenik meg belül felvágatlan területen is (persze családban hamarabb elfogy minthogy ezeket a "tüneteket" észrevennék) kintfelejtve pedig órák alatt ehetetlenül csontszáraz lesz. "Boltit" nem is kap egy madár sem, bekeverem Tomi kutya ételébe. Mivel azt vélem, ugyanaz a rigó jár vissza, úgy néz ki eddig nem lett baja tõle.
Úgyis jön a madáretetõs korszak, valszeg akkor a szotyira, szalonnára, madárkalácsra megy rá
Kenyérhez: "rámszáradt" kenyérrel történt próbálkozások során úgy vettem észre, a bolti kenyér sokkal lassabban puhul fel vízbe téve, a saját kenyér szinte azonnal. Ha pedig mikróba (vagy lefedett fazék alján vízbe tett tányéron) téve "puhítjuk", a bolti kenyér megpuhul de csak pár percig ehetõ, kihûlve szívós lesz mint a derékszíj. Tapasztalatom szerint az ily módon felfrissített házikenyér jó ideig ehetõ marad lehûlés után is.

Madárnak kenyérmorzsát ne adj, megerjed a begyükben és belepusztulhatnak. :-( Rigónak almával lehet kedveskedni legjobban, illetve levesben fõtt zöldségekkel.

B.hópihe a legutóbbi napokban többfélét is láttam
- "tarka tucatgalamb" nagy csoportokban bár lehet hogy valahová tartoznak mert egy csapatba összeállva távoztak
- a nyakán fehér gyûrût (távcsõvel nézve fej-begy irányú hosszanti fehér csíkokból áll össze a gyûrû) viselõ fajtából
- lilásan irizáló tollazattal de majdnem monokróm acélosan kékesszürke színben néhányat
- "bandákba verõdött" fiatal gerléket melyek általában elkülönülnek, de most laza 6-8 fõs csoportokban ültek egymás közelében többnyire a drótokon, ha egy elindult valahová, a többi követte
Viszont ma reggel "házirigóm" kivételével nem láttam se galambot se más madarat, talán mert T lement 1°C közelébe
"Házirigóm" egy élelmes feketerigó, "aki" felfedezte és vélhetõen megtanulta hogy az abrosz morzsáit a fûbe rázom. Ha kilépek a házból szinte háziállat módjára valahonnan elõkerül, a közelembe reppen egy cserjére, mozdulatlanul ül, csak mozdulataimat lesi. A rigók többsége nem fél, de ez feltûnõen "kiszúrt magának", amit én még "jutalometetéssel" erõsítek is Felismerem, mert "szorossá vált" kapcsolatunk alapján bátran állítom egy madáron is felismerhetõk egyedi külsõ- és személyi/viselkedési jegyek, melyek a többi fajtársától megkülönböztethetõvé teszik. Annyira nem fél, néha azt várom mikor repül rám (említettem, idén nyáron a kerti asztalra toppant elém egy rigó, fejét forgatva néhány pillanatig kíváncsian nézegetett és elröppent)

Bizony, nagy esély van az országos fehér Karácsonyra.

Hát nem tudom mi lesz. Csodaszép tiszta ég van, melegen süt a Nap, szél nincs, kifejezett "kirándulóidõ", jártam egyet a Duna-parton. Mindenfelé vízimadarak, fõleg kacsák úszkálnak búvárkodva szorgalmasan, mintha tavasz lenne. Dögkeselyûnek beillõ méretû legyek sokasága sütkérezik sokfelé, de egyébb szárnyas rovarok is szép számmal. Több fekete katicafélét láttam két narancsszínû pettyel. A macska kutyamód végig elkísért (fura macskaszokás, eddig minden macskám velem jött sétálni olykor igen messze ha a Duna partján mentem végig) elkísért. Megfigyeltem ahogy "rámozdul" egy pocokfélére. Hirtelen méterekre elrohant mellõlem, csodáltam is fülét mindaddig, amíg rá nem jöttem hogy nem zajra figyelhetett fel a zajtompító sûrû aljnövényzetben, hanem a fû mozgására. Nem rohanta le, lelapult egy mozgó fûcsomó elõtt és amikor láthatóvá vált a fû mozgatója akkor ugrott neki, de sötétes kis rágcsálóféle idejében visszabújt járatába. A környék minden kertjében hatalmas vakondtúrások sorjáznak mindenfelé, nagyon dolgoznak a "kis kertészek", tán nem is csoda, sok giliszta szambázik szerteszét. Megjavítgattam a kerítést (a cserjék lefeszítettek pár díszlécet) egyúttal végignéztem fáimat. A gyümölcsfákon mintha friss zöld rügyek jelentek volna meg (eddig nem láttam rajtuk) ha ezek hirtelen hidegtõl lefagynak...

Azonkívül hogy hihetetlen szép idõ van, szabad levegõn ruházatot átmelegítõ, ablak mögött majdnem égetõ napsütéssel (odakint csak árnyékban érezhetõ a hûvös) zöldell minden, a talajon friss, újnak látszó fûcsomók keltenek feltûnést. A "Hari-féle" gombák jól érzik magukat, nagy csoportokban láthatók mindenfelé, gyönyörûen gyarapodnak, szinte kedvet érzek leszedni õket, ha szeretném a gombát, meg is tenném, így csak hagyom kõket, de valahogy nem fogynak, a meglévõk egyre nagyobbak, és újabb csoportok jelentek meg A gerlék különösen bandáznak, de megjelentek az "eltûnt" nagytestû galambok is