Bioszféra
Noli csak némi ellentmondást véltem felfedezni soraidban 
Egyfelõl Misi mókusról kifejted "szabad állat, nem kell neki igazi név, biztos van sajátja" másfelõl Sámánról elhangzott "úgy vélem, most már muszáj róla úgy gondoskodni, mintha ember lenne. Megadni neki mindazt, amit érdemel" mintha kettõsség lenne. A szabadságvágyat említõ sorokat találtam érdekesnek. Bonyolult fogalom melyet könnyen félremagyarázhat ki-ki saját szájíze, neveltetése vagy pártállása szerint.
Ejtõernyõs édesapám (bár tanárember, matematikus volt) vasszigorral nevelt. Alapelve volt a római mondás "amelyik apa sajnálja fiát, az nem sajnálja fiát". Nem lettem tõle lelki sérült, ha nem is olyan keményen mint édesapám, de tovább adtam, én is mindig a fegyelem mellett voltam, mely szükséges rossz. Lényegében a szabadságjogok korlátozásával jár, de csak a féktelenséget és szélsõségeket visszafogva, kisgyermekkortól az emberbe kell nevelni fegyelmet, önfegyelmet, és empátiát hogy ne hatalmasodjon el rajta a mostanság divatos nyegle szabadosság, én- és pénzközpontú életfelfogás, a törtetõ, mást legázoló, könyörtelen cinikus szemlélet. Nem tudhatja senki hogy az aljamunkát végzõ ember (mert azt is el kell végezni valakinek) miért került oda ahová, válás, betegség, anyagi csõd vagy született igénytelenség és lustaság miatt, mégis egy kalap alá véve mindkét tipust, lenézõen "lúzernek" nevezik. Ugyanez vonatkozik a hajléktalanokra is. Úgy vélem nem mindegyik hajléktalan "szabadságvággyal" eltelt munkakerülõ lusta bitang, hiszen nemcsak nyugaton, már itthon is kerültek közéjük diplomások. De errõl mit sem tudunk mert az egész világból Patyomkin-falut csináltak, felületes átutazó csak csillogó díszleteket lát néhány boldogan tapsoló kihízott gazdag úrhatnám díszpolgárral, ám a színpadi kulisza eltakarja az éhezõk és szegények segítségre szoruló magatehetetlen sokaságát. Bármilyen társadalmi berendezkedés, bármilyen pártszínek szerint próbálja magyarázni bárki, ezek világszerte látható tények, csak mindenütt elfordulnak elõlük az emberek mint egy verekedés, rablás vagy akár rosszulléte okán összeesõ embertõl, nem érzi át, nem segít, viszont sommásan ítélkezik. Soha nem felejtem el egy kifinomult entellektüel kriptaszökevény megjegyzését. Leállt veséje miatt félig eszméletlen barátnõmet vittem sürgõsen kórházba (a kórházban exitálni kezdett, négy napig haldoklott, életben maradt, de már ötödik veseátültetésére készül) Ahogy próbáltam barátnõmet kocsiba tenni, erkölcsi magasságának piedesztáljáról megszólal a kettõnket bámuló idõs hölgy: "nem szégyelli magát, így berúgni" Felrobbant a világ köröttem hogy felrúgom, széttaposom, de (akkor még) elsöprõ testi fölényem és fellobbanó dühöm ellenére tiszteltem hajlott korát, nem ütöttem agyon, rá se ordítottam, halkan annyit mondtam "a hölgy súlyos beteg, most viszem kórházba". Volt benne annyi tartás, bocsánatot kért, "nem tudta". Ha nem tudja az okot, akkor miért ítél sõt megítél? Nos ez a gondom az emberekkel, sokak számára nem létezik semmilyen etikai, erkölcsi mérce, csak saját félrenevelt/eltorzult értékítéletük alapján döntenek ki a lúzer, ki a csavargó. Az odavezetõ utat sose nézik csak ítélnek. Ez a sors bárkit elérhet bármikor, onnan már nincs visszaút, csak lefelé a testi és szellemi degradálódásba majd pusztulásba, lehet hogy nem is a fagy öli meg mert esetleg még elõtte felgyújtja jobb esetben agyonveri valami jókedvû újgazdag kölökbanda kábszeres révületében, ahogy az már jó pár éve divatos. Nem tartozom semmilyen szervezethez, nem politizálok, de kimondom, a hajléktalanok és munkanélküliek legalább kétharmada nem lustasága miatt lett hajléktalan és/vagy munkanélküli. Az viszont egyértelmû hogy aki odakerül, többé nem tud felemelkedni, csak rendkívüli szerencsével.
A szabadságról annyit, bármely társadalmi formációban a rend és ezzel járó korlátok szükségesek melyet vagy "kapitalista burzsoá elnyomó imperializmus" vagy "diktatorikus bolsevik terror" névvel illetnek, de egykutya, hiszen maga az állam az elnyomó szerv, mivel zökkenõmentes mûködéséhez szabályrendszer (mely eleve korlátozza az egyéni szabadságjogokat) szükséges, betartatásának irányítóeszközei és azok alkalmazása a mindenkor aktuális politikai berendezkedésnek felelnek meg. Van keleti kis állam ahol a fegyveres önvédelmi és rendfenntartó szervekbõl büntetlenül bohócot lehet csinálni és van olyan vezetõ nyugati mintaállam ahol négy rendõr lõ egyszerre 41 golyót az igazolványáért nyúló emberbe. A szabadság egy illúzió, mely államforma szerint vagy beléptidíj lefizetése után élénk színekkel festett cirkuszba vagy katonai terepszínre festett füves karámokba tereli az embereket, akik mindenképp korlátok közé kerülnek, bár ügyelnek a szabadság látszatára (egy szabad államban egy szabad ember azt teszi amit szabad) olykor a szabadosságot is szabadjára engedve.
Alapvetõen nem a szabadságvágyról szóltam Aesopus meséjének felemlítésével, csupán a két hsz. között bujkáló ellentmondásra figyeltem fel Bocs a hosszért
Egyfelõl Misi mókusról kifejted "szabad állat, nem kell neki igazi név, biztos van sajátja" másfelõl Sámánról elhangzott "úgy vélem, most már muszáj róla úgy gondoskodni, mintha ember lenne. Megadni neki mindazt, amit érdemel" mintha kettõsség lenne. A szabadságvágyat említõ sorokat találtam érdekesnek. Bonyolult fogalom melyet könnyen félremagyarázhat ki-ki saját szájíze, neveltetése vagy pártállása szerint.
Ejtõernyõs édesapám (bár tanárember, matematikus volt) vasszigorral nevelt. Alapelve volt a római mondás "amelyik apa sajnálja fiát, az nem sajnálja fiát". Nem lettem tõle lelki sérült, ha nem is olyan keményen mint édesapám, de tovább adtam, én is mindig a fegyelem mellett voltam, mely szükséges rossz. Lényegében a szabadságjogok korlátozásával jár, de csak a féktelenséget és szélsõségeket visszafogva, kisgyermekkortól az emberbe kell nevelni fegyelmet, önfegyelmet, és empátiát hogy ne hatalmasodjon el rajta a mostanság divatos nyegle szabadosság, én- és pénzközpontú életfelfogás, a törtetõ, mást legázoló, könyörtelen cinikus szemlélet. Nem tudhatja senki hogy az aljamunkát végzõ ember (mert azt is el kell végezni valakinek) miért került oda ahová, válás, betegség, anyagi csõd vagy született igénytelenség és lustaság miatt, mégis egy kalap alá véve mindkét tipust, lenézõen "lúzernek" nevezik. Ugyanez vonatkozik a hajléktalanokra is. Úgy vélem nem mindegyik hajléktalan "szabadságvággyal" eltelt munkakerülõ lusta bitang, hiszen nemcsak nyugaton, már itthon is kerültek közéjük diplomások. De errõl mit sem tudunk mert az egész világból Patyomkin-falut csináltak, felületes átutazó csak csillogó díszleteket lát néhány boldogan tapsoló kihízott gazdag úrhatnám díszpolgárral, ám a színpadi kulisza eltakarja az éhezõk és szegények segítségre szoruló magatehetetlen sokaságát. Bármilyen társadalmi berendezkedés, bármilyen pártszínek szerint próbálja magyarázni bárki, ezek világszerte látható tények, csak mindenütt elfordulnak elõlük az emberek mint egy verekedés, rablás vagy akár rosszulléte okán összeesõ embertõl, nem érzi át, nem segít, viszont sommásan ítélkezik. Soha nem felejtem el egy kifinomult entellektüel kriptaszökevény megjegyzését. Leállt veséje miatt félig eszméletlen barátnõmet vittem sürgõsen kórházba (a kórházban exitálni kezdett, négy napig haldoklott, életben maradt, de már ötödik veseátültetésére készül) Ahogy próbáltam barátnõmet kocsiba tenni, erkölcsi magasságának piedesztáljáról megszólal a kettõnket bámuló idõs hölgy: "nem szégyelli magát, így berúgni" Felrobbant a világ köröttem hogy felrúgom, széttaposom, de (akkor még) elsöprõ testi fölényem és fellobbanó dühöm ellenére tiszteltem hajlott korát, nem ütöttem agyon, rá se ordítottam, halkan annyit mondtam "a hölgy súlyos beteg, most viszem kórházba". Volt benne annyi tartás, bocsánatot kért, "nem tudta". Ha nem tudja az okot, akkor miért ítél sõt megítél? Nos ez a gondom az emberekkel, sokak számára nem létezik semmilyen etikai, erkölcsi mérce, csak saját félrenevelt/eltorzult értékítéletük alapján döntenek ki a lúzer, ki a csavargó. Az odavezetõ utat sose nézik csak ítélnek. Ez a sors bárkit elérhet bármikor, onnan már nincs visszaút, csak lefelé a testi és szellemi degradálódásba majd pusztulásba, lehet hogy nem is a fagy öli meg mert esetleg még elõtte felgyújtja jobb esetben agyonveri valami jókedvû újgazdag kölökbanda kábszeres révületében, ahogy az már jó pár éve divatos. Nem tartozom semmilyen szervezethez, nem politizálok, de kimondom, a hajléktalanok és munkanélküliek legalább kétharmada nem lustasága miatt lett hajléktalan és/vagy munkanélküli. Az viszont egyértelmû hogy aki odakerül, többé nem tud felemelkedni, csak rendkívüli szerencsével.
A szabadságról annyit, bármely társadalmi formációban a rend és ezzel járó korlátok szükségesek melyet vagy "kapitalista burzsoá elnyomó imperializmus" vagy "diktatorikus bolsevik terror" névvel illetnek, de egykutya, hiszen maga az állam az elnyomó szerv, mivel zökkenõmentes mûködéséhez szabályrendszer (mely eleve korlátozza az egyéni szabadságjogokat) szükséges, betartatásának irányítóeszközei és azok alkalmazása a mindenkor aktuális politikai berendezkedésnek felelnek meg. Van keleti kis állam ahol a fegyveres önvédelmi és rendfenntartó szervekbõl büntetlenül bohócot lehet csinálni és van olyan vezetõ nyugati mintaállam ahol négy rendõr lõ egyszerre 41 golyót az igazolványáért nyúló emberbe. A szabadság egy illúzió, mely államforma szerint vagy beléptidíj lefizetése után élénk színekkel festett cirkuszba vagy katonai terepszínre festett füves karámokba tereli az embereket, akik mindenképp korlátok közé kerülnek, bár ügyelnek a szabadság látszatára (egy szabad államban egy szabad ember azt teszi amit szabad) olykor a szabadosságot is szabadjára engedve.
Alapvetõen nem a szabadságvágyról szóltam Aesopus meséjének felemlítésével, csupán a két hsz. között bujkáló ellentmondásra figyeltem fel
Bocs a hosszért 
Angyalom, ugyanez a nagy szabadságvágy, ami megöli a hajléktalanokat a maihoz hasonló napokon.
Te talán hagyod, hogy Tomi kóboroljon a pusztában? Nem. Úgyhogy innentõl nem érdemes a szabadság mellett egy szót se szólnod.
Te talán hagyod, hogy Tomi kóboroljon a pusztában? Nem. Úgyhogy innentõl nem érdemes a szabadság mellett egy szót se szólnod.
Hmmm... eszembe jut Aesopus meséje melyben az éhezve, soványan de szabadon élõ "maga ura" farkas beszélget a jóllakott, kövér de láncra vert házõrzõvel... ki-ki a maga életformáját dicséri, ki-ki önigazolás miatt "hazabeszél"... ahogy az emberek között is sokan... ez utóbbi igen alattomos dolog, emiatt nem lehetsz semleges, mert ha önálló véleményed van, nem üvöltesz kórusban valamelyik falkával, vagy nem tolongsz a legnagyobb csordával hát vagy hülyének néznek vagy folyvást útjában állsz valakinek, ezért zaklatnak, félrelöknek, megtaposnak 
Persze még mindig jobb így Sámánnak, nem kell éheznie, gondolkodnia, vadásznia, készen megkap meleg szállást, meleg ételt, ahogy illik gondoskodni egy magatehetetlen élõlényrõl (legyen az állat vagy ember)
Persze még mindig jobb így Sámánnak, nem kell éheznie, gondolkodnia, vadásznia, készen megkap meleg szállást, meleg ételt, ahogy illik gondoskodni egy magatehetetlen élõlényrõl (legyen az állat vagy ember)
No és ha már háziasítottuk... Úgy tízezer éve kellett volna azon gondolkodni, hogy jó lesz-e annak az állatnak, ha háziállattá tesszük.
Úgy vélem, most már muszáj róla úgy gondoskodni, mintha ember lenne. Megadni neki mindazt, amit érdemel azzal, hogy háziállattá tettük.
Úgy vélem, most már muszáj róla úgy gondoskodni, mintha ember lenne. Megadni neki mindazt, amit érdemel azzal, hogy háziállattá tettük.
Amit leírtál az szinte minden állatra igaz, hogy tovább él rabságban, nincs számukra se ellenség, se éhínség , se magasfeszültségû vezeték, lehetne még sorolni.
Csak annyira fogoly, amennyire Te fogoly vagy ezen a bolygón. Sõt, még annyira sem.
A "szabad" macsekok élete 2-3 év (gyanítom, az átlag ennél is kisebb szám), a "fogoly" macseké 12-15 év. Eközben nem kapnak el mindenféle parazitát, betegséget, nem ütik el autók, nem verik meg a szomszédok, nem mérgezik meg, nem tépik meg egymást vagy kutyák õket, nem szaporodnak milliószám termelve a szerencsétlen, rövid életû és kóbor állatokat, nem fojtják vízbe születésük után pár órával, nem éheznek, nem fáznak, nem szenvednek szükséget cirógatásban...
Asszem, sok pasas cserélne az én fogoly Sámánommal s aludna a kezét a nyakamba fonva mellettem minden éjjel (talán még dorombolni is megtanulnának), s enné a legdrágább minõségi gépsonkát a kezembõl...
A "szabad" macsekok élete 2-3 év (gyanítom, az átlag ennél is kisebb szám), a "fogoly" macseké 12-15 év. Eközben nem kapnak el mindenféle parazitát, betegséget, nem ütik el autók, nem verik meg a szomszédok, nem mérgezik meg, nem tépik meg egymást vagy kutyák õket, nem szaporodnak milliószám termelve a szerencsétlen, rövid életû és kóbor állatokat, nem fojtják vízbe születésük után pár órával, nem éheznek, nem fáznak, nem szenvednek szükséget cirógatásban...
Asszem, sok pasas cserélne az én fogoly Sámánommal s aludna a kezét a nyakamba fonva mellettem minden éjjel (talán még dorombolni is megtanulnának), s enné a legdrágább minõségi gépsonkát a kezembõl...
köhöm... ez rendjén is van de Sámán? igaz, õ nem szabad, háziállatként fogoly aranykalitkában...
Az a Havas Mihály csak ideiglenes név. Szabad állat, nem kell neki igazi név, biztos van sajátja, amin a többi mókus hívja, én meg úgyis dióval hívom. :-)
Jaurinum valamelyik korábbi hsz-ben Noli Havas Mihály névvel illette õkelmét, indoklásul megjegyezve hogy nemcsak a mancsai között látott mogyorót 
Neked nem nagy mókuszpókusz ilyent összevágni. Misi lett végül a neve?
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat