Bioszféra

Õ énekes rigó.

Noli igazad vagyon, a múlt nyáron tettem fel ide ezt a képet, tán már akkor is "Õ" lehetett?

Bocs az ismétlésért

Jó reggelt, bocs megint a szeliditett rigó. Õseink érezhettek ilyesmit amikor magukhoz csalogatták és háziasították a vadon élõ állatokat Lassan városi vagy Szent-Márk téri galambokhoz hasonló a kapcsolatunk a rigóval, épp csak nem rebben rám, amint kilépek és letelepszem pipázni kávézni, rögtön megjelenik, köröttem ugrál és várakozik a finomabb falatkákra. Amíg kihozom neki, addig is a ciprus zöld bogyóit eszegeti, lecsippenti, egyben lenyeli. Megható ragaszkodását némileg beárnyékolja egy (egy? meglehetõsen sok) apró tény Mint minden madár õ is gondtalanul szemetel, a teraszon mindenfelé megjelent a felcsipegetett táplálék feldolgozott végterméke, szerencsére nem akkorák és tapadósak egy baromfiudvarban Szívmelengetõ látvány önfeledten bizalmas ugrálása köröttem, de azért a "külvilág" felé éber marad, figyeli a macskát és a kutyát, odébb ugrálva tartja a távolságot tõlük, olykor megáll és a felfelé is les ha nagyobb testû madár repül el. Vélhetõen jó a látása, gyorsan reagál a környezeti változásokra, egyes cselekvései mégis szinte a butaságig automatizáltan, finomabban szólva gépiesen/robotszerûen ismétlõdõek. Megfigyeltem ma reggel egy komikus jelenetet, úgy járt mint a követ használó tojástörõ keselyû, ha elgurul a köve (az se néz soha a háta mögé, inkább értetlenkedik). Felkapott a ciprus lombozatára szórt hamikeverékbõl egy nagyobb tojáshéjdarabot, leröppent vele a beton járólapra és lelkesen hozzácsapkodva tördelte apróbb, könnyen lenyelhetõ darabokra. Ez eddig tudatos és okosnak mondható cselekvés. Viszont egy hevesebb mozdulattól a tojáshéj messze repült csõrébõl, de õ még párszor odacsapta a csõrét mire észrevette hogy csak a betont kopogtatja. Ekkor megállt, kissé értetlennek tûnõ mondhatnám buta fejtartással nézett pár pillanatig maga elé. Annyira tanácstalannak tûnt, hogy a hasamat fogtam a nevetéstõl Némi tipródó nézelõdés után csak észrevette az elrepült falatot, odaugrált és újabb csapkodássorozat után boldogan bekebelezte Keresgélés helyett visszamehetett volna újabb falatért, de inkább az eltûntet kereste meg. Némi filozofálással mondhatom problémamegoldó képességének mélysége hasonlít egy egy amatõr sakkozóra, akinek vannak jó meglátásai, probléma-megoldó felvillanásai, de néhány lépésnél tovább nem képes tervezni. Emberi elvárással, megjegyzem hová esett a darab (más úgysem tudja) és visszarepülök az etetõhelyre mielõtt más hordja el a többi, esetleg még jobb falatot. Ha ezután még éhes maradok, akkor megyek az "elrejtett" falatért (pld. ha a kutya túlméretezett jutalomfalatját nem tudja lenyelni pár harapással, nem rágódik rajta, elszalad és elássa egy bokor alá) Az is igaz, a már megszerzett biztos falatért nem kell esetleg verekedésbe bonyolódni, nem kerül veszélybe és energiát is spórol vele.
No elég volt a filóból, jó napot jó kedvet Bioszféra/MetNet
Ui: persze mi emberek se nagyon lehetünk büszkék. Nem egy embertársunk hasonlóan automatikusan viselkedik. A rigóról eszembe jutott egy régebbi eset automata benzinkúton. Tankolás elõtt papírpénzt kellett betolni majd leakasztani a töltõcsövet egyértelmû ábrákkal jelzett módon és sorrendben. Rég megtankoltam, menni készültem, amikor odajött hozzám egy régóta ott vacakoló igen kétségbeesett belga rendszámú koma, segítsek neki megtankolni, mert jó ideje nem jött rá mit és hogyan tegyen, az ábrák mozdulatsorát rosszul utánozta és lebénult a sokadik, gondolkodás nélkül végzett automatikus kísérlet után. Értelmes embernek látszott, mégis makacsul azt hitte nem õ hibázott, a gép romlott el. Odamentem, segítettem neki, de a végén még nekem volt kínos amikor õ is rájött milyen primitív sorrendi hibát vétett próbálkozásaiban ....