Bioszféra
Tisza cipõ 
Kicsit nosztalgiázok - 1980 óta a mai napig megvan a száras bokavédõs Tisza-tornacipõm - nem foszlott szét nem lyukadt ki pedig vitorlázástól kezdve túrázás, bringázás, egyszóval minden nyári dologhoz használtam A talpáról rég eltûnt a bordázat tükörsima, vizes füvön veszélyesen csúszik már, de nem lett lukas. A hiánygazdaságban nem az volt a cél hogy forogjon a pénz. A mai változatban a pénzforgás mozgatja a gazdaságot, ezért vásárolj "BUY BABY BUY" mondá Telly Savalas, sûrûn cseréld kocsidat, tévédet összes cuccodat. A hiánygazdaság filozófiája szerint ha véletlen érkezik egy teherautónyi valami, keveset és ritkán gyártanak, gyorsan vegyél amíg el nem fogy, ki tudja lesz e következõ. Ronda, igénytelen, szinte primitív ugyan de ami lényeges - strapabíró. Józan emberi ésszel, ha megkíméljük, egy életben egyszer kellene venni egy cuccot. Kint porosodik egy 24 éves de mûködõképes színes Videoton tévém, egy még régebbi fekete-fehér Orionom, egy kõkorszaki csöves rádióm, többféle tranzisztoros cuccom, a Szokoltól a VEF 204-ig és még sok más, még 1960-as évjáratú is, de mûködik. Az 1980-as Videoton hifi-rádiódecket ma is használom kifogástalan hangátvitele miatt, a nagyszámítógépre kötve harci játékoknál szétesik a ház a dübörgéstõl és mély hangoktól illetve komolyzenét (fõleg orgonát) azon hallgatok mert a 2004-ben 86 ezer Ft-ért vett Sony hifim hangátvitele meg sem közelíti a VT hangátvitelét, CD-je, magnója akadozik, lassan csak a rádiója mûködik, meteorvadászatra talán még jó lesz mert ötösével léptethetõ a frekvencia és ki is jelzi a frekvenciát. De sokat dícsért hangja elbújhat az öreg 1980-as VT deck mellett. Egy kivétel van, a súlyos pénzen 2000-ben vett, azóta is napi használatban mûködõ Thomson rendszer fantasztikus hangzásával, de azt nemrégiben elhunyt Gyöngyi barátnõm fiánál hagytam, nem kérem el hiszen nem sokon múlt hogy fiammá fogadtam. Van egy tízéves 72 centis Thompson tévém, még mûködik de piros és sárga foltok jelentek meg rajta emiatt vettem újat tavaly elõtt, nagyméretû síkképcsöves de hülye voltam, mert minek hiszen a számítógépen tévézem jó ideje (emiatt a videók és DVD lejátszók is csak porosodnak). Van még egy Panasonic is a vendégszobában, no az mûködik tán mert ritkán is van használva. Ugyan nem sírom vissza a régi kort, de az alig kétéves szuper digitális (nem is kommersz) mérõmûszerem a minap halt meg - a közel harminc éves analóg igénytelen ruszki mûszer most is mûködik. Egy kivételt éltem meg eddig: a WS automata külsõ hõmérsékletszenzora 40.000 (fagyban-rekkenõ melegben napi 24 órás/8 sec adatközlés) üzemóra után adta meg magát, a központi egység még most is jó (meg talán a mercim, megy mint a Schaffhausen óra, de a Skodám is lecseréléséig 17 évet ment nagyobb baj nélkül). Elgondolkodtató, mi a jobb: egyszer vegyél de az tartson ki életed végéig vagy pár évenként cseréld mert a divat úgy diktálja illetve tönkremegy mert eleve úgy tervezik hogy úgyis lecseréled pár évenként. Az elõzõ a hiánygazdaságra jellemzõ, az utóbbi a fogyasztói szemléletre. Ámde míg az elõbbinél egyszer költöttél és szinte soha többet, az utóbbinál örökké arra kereshetsz hogy lecseréld mert döglõdik vagy lett még újabb csili-vili. Ez utóbbi viszont kifejezett anyag és energiapazarlás, nem mellesleg környezetszennyezéssel jár, eldobod a régit, veszel egy újat, aztán azt is eldobod. Elõbb-utóbb, ha más nem, a Föld lassacskán kimerülõ véges készletei miatt jelentkezõ anyag- és energiahiány úgyis rákényszeríti a gyártókat hogy tartós cikkeket gyártsanak - vagy áttérnek a gyorsan lebomló mûanyagcuccokra, mert akkor a fogyasztói társadalmat éltetõ gazdasági struktúra és azt mûködtetõ pénzkörforgás is megmarad. Sokan elámulnak a krómozott mûanyag látványán mely komoly külsõt kölcsönös a mûanyag bóvliknak de pár év és lekopik. A komoly, megbízható cuccokért viszont ma már milliókat kell adni. Bocs a délutáni kávé+pipa filóért, nem "nosztalgiázom" de csodaszép idõ lett, a felhõk elmentek, a szél elcsendesülõben hát nyakló nélkül kopogok mindenfélét a teraszon ülve, ne haragudjatok 
Kicsit nosztalgiázok - 1980 óta a mai napig megvan a száras bokavédõs Tisza-tornacipõm - nem foszlott szét nem lyukadt ki pedig vitorlázástól kezdve túrázás, bringázás, egyszóval minden nyári dologhoz használtam A talpáról rég eltûnt a bordázat tükörsima, vizes füvön veszélyesen csúszik már, de nem lett lukas. A hiánygazdaságban nem az volt a cél hogy forogjon a pénz. A mai változatban a pénzforgás mozgatja a gazdaságot, ezért vásárolj "BUY BABY BUY" mondá Telly Savalas, sûrûn cseréld kocsidat, tévédet összes cuccodat. A hiánygazdaság filozófiája szerint ha véletlen érkezik egy teherautónyi valami, keveset és ritkán gyártanak, gyorsan vegyél amíg el nem fogy, ki tudja lesz e következõ. Ronda, igénytelen, szinte primitív ugyan de ami lényeges - strapabíró. Józan emberi ésszel, ha megkíméljük, egy életben egyszer kellene venni egy cuccot. Kint porosodik egy 24 éves de mûködõképes színes Videoton tévém, egy még régebbi fekete-fehér Orionom, egy kõkorszaki csöves rádióm, többféle tranzisztoros cuccom, a Szokoltól a VEF 204-ig és még sok más, még 1960-as évjáratú is, de mûködik. Az 1980-as Videoton hifi-rádiódecket ma is használom kifogástalan hangátvitele miatt, a nagyszámítógépre kötve harci játékoknál szétesik a ház a dübörgéstõl és mély hangoktól illetve komolyzenét (fõleg orgonát) azon hallgatok mert a 2004-ben 86 ezer Ft-ért vett Sony hifim hangátvitele meg sem közelíti a VT hangátvitelét, CD-je, magnója akadozik, lassan csak a rádiója mûködik, meteorvadászatra talán még jó lesz mert ötösével léptethetõ a frekvencia és ki is jelzi a frekvenciát. De sokat dícsért hangja elbújhat az öreg 1980-as VT deck mellett. Egy kivétel van, a súlyos pénzen 2000-ben vett, azóta is napi használatban mûködõ Thomson rendszer fantasztikus hangzásával, de azt nemrégiben elhunyt Gyöngyi barátnõm fiánál hagytam, nem kérem el hiszen nem sokon múlt hogy fiammá fogadtam. Van egy tízéves 72 centis Thompson tévém, még mûködik de piros és sárga foltok jelentek meg rajta emiatt vettem újat tavaly elõtt, nagyméretû síkképcsöves de hülye voltam, mert minek hiszen a számítógépen tévézem jó ideje (emiatt a videók és DVD lejátszók is csak porosodnak). Van még egy Panasonic is a vendégszobában, no az mûködik tán mert ritkán is van használva. Ugyan nem sírom vissza a régi kort, de az alig kétéves szuper digitális (nem is kommersz) mérõmûszerem a minap halt meg - a közel harminc éves analóg igénytelen ruszki mûszer most is mûködik. Egy kivételt éltem meg eddig: a WS automata külsõ hõmérsékletszenzora 40.000 (fagyban-rekkenõ melegben napi 24 órás/8 sec adatközlés) üzemóra után adta meg magát, a központi egység még most is jó (meg talán a mercim, megy mint a Schaffhausen óra, de a Skodám is lecseréléséig 17 évet ment nagyobb baj nélkül). Elgondolkodtató, mi a jobb: egyszer vegyél de az tartson ki életed végéig vagy pár évenként cseréld mert a divat úgy diktálja illetve tönkremegy mert eleve úgy tervezik hogy úgyis lecseréled pár évenként. Az elõzõ a hiánygazdaságra jellemzõ, az utóbbi a fogyasztói szemléletre. Ámde míg az elõbbinél egyszer költöttél és szinte soha többet, az utóbbinál örökké arra kereshetsz hogy lecseréld mert döglõdik vagy lett még újabb csili-vili. Ez utóbbi viszont kifejezett anyag és energiapazarlás, nem mellesleg környezetszennyezéssel jár, eldobod a régit, veszel egy újat, aztán azt is eldobod. Elõbb-utóbb, ha más nem, a Föld lassacskán kimerülõ véges készletei miatt jelentkezõ anyag- és energiahiány úgyis rákényszeríti a gyártókat hogy tartós cikkeket gyártsanak - vagy áttérnek a gyorsan lebomló mûanyagcuccokra, mert akkor a fogyasztói társadalmat éltetõ gazdasági struktúra és azt mûködtetõ pénzkörforgás is megmarad. Sokan elámulnak a krómozott mûanyag látványán mely komoly külsõt kölcsönös a mûanyag bóvliknak de pár év és lekopik. A komoly, megbízható cuccokért viszont ma már milliókat kell adni. Bocs a délutáni kávé+pipa filóért, nem "nosztalgiázom" de csodaszép idõ lett, a felhõk elmentek, a szél elcsendesülõben hát nyakló nélkül kopogok mindenfélét a teraszon ülve, ne haragudjatok
Noli nem rivalizálás akar lenni, az én most lecserélt telefonom több mint 6 azaz HAT éves volt már, 2003 óta semmi baja nem volt, bár a billentyûzet lekopott, jól is mûködött. Megszoktam, megszerettem, hasonló "elméleti" meggondolások miatt nem is cseréltem volna le amíg teljesen el nem kopik billentyûzete - HA nem adódik az "ingyencsere" lehetõsége, melynél még tetszésem szerint választhattam is... Hagytam volna ki rosszul értelmezett következetesség miatt? Valamit csak kaphatok a 16 éves folyamatos elõfizetõi hûségért, hiszen több milliót fizettem nekik ennyi idõ alatt... vagy felemelt fejjel vissza kellett volna utasítanom a szolgáltató ajánlatát?
Ui: a több mint tízéves õsrégi mobilom is kifogástalanul mûködik, akksija is jó ezért szinte rituálé módjára rendszeresen feltöltöm mert kártyafüggetlen, ki tudja szükség lehet rá...
Ui: a több mint tízéves õsrégi mobilom is kifogástalanul mûködik, akksija is jó ezért szinte rituálé módjára rendszeresen feltöltöm mert kártyafüggetlen, ki tudja szükség lehet rá...
Tudod, talán pont azért, mert halálosan egyszerû, kis tudású a telefonom, épp ezért hosszú ideig bírja, nem kell cserélni se. Az elsõ telefonom is vagy 5 évig húzta, most is jó, csak az akksi ment tönkre benne, s az új akksi hozzá többe került, mint a mostani telefonom... A mostani is már 4. évében van, ez még most is 6 napot bír egy töltéssel (jó, tényleg nagyon keveset használom, leginkább arra szoktam, hogy beleírom magamnak, hogy pl. mikor jön pontosan egy iridium), kicsit kopott, de nem számít. Én ruhát, cipõt is akkor veszek újat, ha a régi már teljesen tönkrement. Még általánosba jártam, amikor kaptam egy Alföldi cipõt, nagyon nagyon kényelmes volt, na azt 8 évig folyamatosan hordtam, csak akkor vettem fel mást, amikor hó volt (merthogy ez ilyen félig szandál izé volt és az hóban nem az igazi). Hol kapsz ma olyan cipõt, ami 8 évig cipõ? Nem kéne nekem se új évente, ha bírná tovább... A baj az, hogy nincs különbség a 2000- ft-os kínai, meg a 20000 ft-os digó cipõ közt, mindegyik ugyanolyan eldobandó darab... Igazából elég rettenet belegondolni, hogy azzal, amit ma termelés és világgazdaság címén mûvelünk, mennyi iszonyatos szennyezést, szemetet, mérget termel. Az ember is eldobható példány a legtöbb helyen, elég a munkahelyeket megnézni... Remélem, lesz még olyan világ az életemben, amikor nem errõl fog szólni minden, hanem a valódi értékekrõl, a ténylegesen mûködõ és hasznos dolgokról.
A példádból még az jutott eszembe, hogy a barátnõm férjének pár cimborájával közösen volt egy telefonszervize, ami sok éven át jól mûködött, sok melójuk volt, sok kliens, stb. Aztán a gyártók olyan mértékben elkezdték emelni a piti alkatrészek árait, hogy senkinek ne érje meg javíttatni. Csõdbe is ment a kis cégük... Régen, ha valaki cipész volt, az életre szóló szakma volt, amibõl mindig meg lehetett élni.
A példádból még az jutott eszembe, hogy a barátnõm férjének pár cimborájával közösen volt egy telefonszervize, ami sok éven át jól mûködött, sok melójuk volt, sok kliens, stb. Aztán a gyártók olyan mértékben elkezdték emelni a piti alkatrészek árait, hogy senkinek ne érje meg javíttatni. Csõdbe is ment a kis cégük... Régen, ha valaki cipész volt, az életre szóló szakma volt, amibõl mindig meg lehetett élni.
Noli hát nekem is alapelvem hogy a telefon az telefon nem kell rá mindenféle kütyü - mert ami mindenre jó, semmi komolyra nem jó. DE - ha már INGYEN kicserélték tetszésem szerint választható új típusra, miért ne a legjobbat válasszam? (van benne térképes helyzet-meghatározó is) Viszont gyakorlatból tudom, ha tenyereddel "védõernyõt" formálsz köré sok felesleges zaj kiszûrhetõ.
Segítség- mentõ, rendõr... hát népes területen talán mindig akad, de errefelé "a madarak is hátizsákkal repülnek" hat év alatt - nem akarom bántani a rendvédelmet, csak kétszer láttam rendõrautót, abból is az egyik csónaklopás miatt jött a partra három éve. A másik csak eltévedt vélhetõen. A bekötött riasztós vagyonvédelmisek hivatalból járõröznek olykor a környék lakatlan hétvégi házai között, de õk se túl sûrûn. No ezért célszerû a mobil segélykérésre, tekintve hogy az utóbbi idõkben sokfelé elszaporodtak a magányos öregek elleni rablógyilkosságok. Mire kiérnek, többnyire csak helyszínelni tudnak... Tavalyelõtt öreg szomszédomékhoz akartak betörni hajnali fél háromkor a vécéablakon behatolva de a rabló nem fért be, az öreg pedig véletlen pont akkor ment ki a mellékesbe, a tettes elmenekült, nem is lett meg. Csak halkan írom, emiatt a helyi rendõrségen elõre bejelentettem, ha éjjel bárki rámtöri az ajtót, nem vagyok harcias, hiába erõs a fizikumom látszólag, tartós fizikai önvédelemre szívmûtétem és korom miatt nem vagyok már képes, ha idegen jelenik meg a lakásban, nem bánom ha tíz évig is faggatnak majd, töltött fegyverrel alszom, különösen ha álmomból riasztanak fel én rálövök mindenkire akit látok, aztán kérdem mit akart. Gyerekeim tudják, mielõtt bejönnek, felcsörgetnek telefonon. Tomi kutya is nagyon harapós és nem tudta eddig senki komolyan megijeszteni kutyariasztóval se, próbáltak rá folyadékot is locsolni, elugrott hátrébb. Max. agyonlõni lehetne de ha fegyverfélét lát kézben elbújik egy bokorba és onnan tör elõ amikor jónak látja (szegény vízórás nem szólt, egyszer bemászott leolvasni de leolvasás és kimászás helyett mint a szöcske helybõl átugrotta a kerítést mert a kutya bevárta és rossz szokása szerint csendben hátulról támadt rá a nyakszirtjét támadva - azóta közlöm e-mail-ben az óraállást) de jobb a békesség, inkább a vészhívó mûködjön, arra jó a mobil.
Controllt mint "kutyást" tájékoztatom: a kutya bot- vagy egyéb szembetámadásra látszólag elmenekül, de pár méter után hirtelen visszafordul és szinte "tigrisként" nyakra- forgókra ugrik vicsorogva. Többszöri támadásra elbújik a bokrok között és ott bújkálva a legváratlanabb pillanatban csendben tör elõ, fejmagasságban nyaktájékra ugorva. A környékbeliek tartanak tõle, mert látszólag nagyon barátságos kajla kutya de képes a legnagyobb barátkozás közben hirtelen "bekattani" és olyankor habzó pofával tombolni kezd. Szerencsére a kezdeti rivalizálások letörése óta engem respektál, ma már elég egy szótlan intés vagy biccentés, de azért ügyelek hogy ne kerüljön mögém és figyelem a szemét. Viszont, ha szótlanul megállok elõtte mozdulatlanul, azonnal leül és vár. Fegyelmezettsége javult: kevés "edzés" után megtanulta, ha leteszek elé egy falatot legyen az bármily kívánatos nem nyúl hozzá, elmehetek akármilyen messzire, kivárja hogy engedélyt adjak rá. Idegentõl sem fogad el semmit; amíg rá nem mutatok és azt nem mondom "edd meg, tied" ül és nézi (a szomszédok áttett ennivalóját is). Érdekes hogy a rámutatás és szóbeli engedély együttese nélkül se teszi meg, csak a biztatás vagy a rámutatás nem elég, ilyenkor kérdõen néz rám. Aki azt véli megkedvelte a kutya, többször csalódott már, pld. öreg szomszédaimat szereti mert etetik, de említettem, az öreg bõrkesztyûje a minap szájában maradt mert a kerítésen átnyúlva meg akarta veregetni a fejét. Egy másik erre sétálóval a kutya eleinte barátkozott amit "jószomszédi viszony" miatt hagytam is de váratlanul nekirobbant a kerítésnek, az illetõ ijedtében hanyattesett majd felugorva az út közepéig meg se állt El is terjedt a híre, azóta mindenki az út túloldalán sétál és kutyáikat is távol tartják, a kisgyerekeseket intem hogy vigyázzanak a gyerekre ne engedjék az "aranyos kutyus" közelébe, mert láttátok a képét, kedves pofájú vizslaszerû blöki de "hamis kutya", kiszámíthatatlan félvad volt és az is maradt. Ugyanez okból sétálni se viszem, mert volt pár kellemetlen eset, válogatás nélkül, szájkosárral is minden élõnek és mozgó tárgynak nekitámad, ilyenkor én is csak nehezen fékezem meg. Hihetetlen ereje van a látszólag szikár blökinek, nemrég az ujjvastag láncból kiszakította a majd centivastag szegeccsel rögzített pórázkarabinert. Hát marad örökös "kertfogságban", van hozzá elég területe rohangászni (hosszában is 40 méter).
Segítség- mentõ, rendõr... hát népes területen talán mindig akad, de errefelé "a madarak is hátizsákkal repülnek" hat év alatt - nem akarom bántani a rendvédelmet, csak kétszer láttam rendõrautót, abból is az egyik csónaklopás miatt jött a partra három éve. A másik csak eltévedt vélhetõen. A bekötött riasztós vagyonvédelmisek hivatalból járõröznek olykor a környék lakatlan hétvégi házai között, de õk se túl sûrûn. No ezért célszerû a mobil segélykérésre, tekintve hogy az utóbbi idõkben sokfelé elszaporodtak a magányos öregek elleni rablógyilkosságok. Mire kiérnek, többnyire csak helyszínelni tudnak... Tavalyelõtt öreg szomszédomékhoz akartak betörni hajnali fél háromkor a vécéablakon behatolva de a rabló nem fért be, az öreg pedig véletlen pont akkor ment ki a mellékesbe, a tettes elmenekült, nem is lett meg. Csak halkan írom, emiatt a helyi rendõrségen elõre bejelentettem, ha éjjel bárki rámtöri az ajtót, nem vagyok harcias, hiába erõs a fizikumom látszólag, tartós fizikai önvédelemre szívmûtétem és korom miatt nem vagyok már képes, ha idegen jelenik meg a lakásban, nem bánom ha tíz évig is faggatnak majd, töltött fegyverrel alszom, különösen ha álmomból riasztanak fel én rálövök mindenkire akit látok, aztán kérdem mit akart. Gyerekeim tudják, mielõtt bejönnek, felcsörgetnek telefonon. Tomi kutya is nagyon harapós és nem tudta eddig senki komolyan megijeszteni kutyariasztóval se, próbáltak rá folyadékot is locsolni, elugrott hátrébb. Max. agyonlõni lehetne de ha fegyverfélét lát kézben elbújik egy bokorba és onnan tör elõ amikor jónak látja (szegény vízórás nem szólt, egyszer bemászott leolvasni de leolvasás és kimászás helyett mint a szöcske helybõl átugrotta a kerítést mert a kutya bevárta és rossz szokása szerint csendben hátulról támadt rá a nyakszirtjét támadva - azóta közlöm e-mail-ben az óraállást) de jobb a békesség, inkább a vészhívó mûködjön, arra jó a mobil.
Controllt mint "kutyást" tájékoztatom: a kutya bot- vagy egyéb szembetámadásra látszólag elmenekül, de pár méter után hirtelen visszafordul és szinte "tigrisként" nyakra- forgókra ugrik vicsorogva. Többszöri támadásra elbújik a bokrok között és ott bújkálva a legváratlanabb pillanatban csendben tör elõ, fejmagasságban nyaktájékra ugorva. A környékbeliek tartanak tõle, mert látszólag nagyon barátságos kajla kutya de képes a legnagyobb barátkozás közben hirtelen "bekattani" és olyankor habzó pofával tombolni kezd. Szerencsére a kezdeti rivalizálások letörése óta engem respektál, ma már elég egy szótlan intés vagy biccentés, de azért ügyelek hogy ne kerüljön mögém és figyelem a szemét. Viszont, ha szótlanul megállok elõtte mozdulatlanul, azonnal leül és vár. Fegyelmezettsége javult: kevés "edzés" után megtanulta, ha leteszek elé egy falatot legyen az bármily kívánatos nem nyúl hozzá, elmehetek akármilyen messzire, kivárja hogy engedélyt adjak rá. Idegentõl sem fogad el semmit; amíg rá nem mutatok és azt nem mondom "edd meg, tied" ül és nézi (a szomszédok áttett ennivalóját is). Érdekes hogy a rámutatás és szóbeli engedély együttese nélkül se teszi meg, csak a biztatás vagy a rámutatás nem elég, ilyenkor kérdõen néz rám. Aki azt véli megkedvelte a kutya, többször csalódott már, pld. öreg szomszédaimat szereti mert etetik, de említettem, az öreg bõrkesztyûje a minap szájában maradt mert a kerítésen átnyúlva meg akarta veregetni a fejét. Egy másik erre sétálóval a kutya eleinte barátkozott amit "jószomszédi viszony" miatt hagytam is de váratlanul nekirobbant a kerítésnek, az illetõ ijedtében hanyattesett majd felugorva az út közepéig meg se állt
El is terjedt a híre, azóta mindenki az út túloldalán sétál és kutyáikat is távol tartják, a kisgyerekeseket intem hogy vigyázzanak a gyerekre ne engedjék az "aranyos kutyus" közelébe, mert láttátok a képét, kedves pofájú vizslaszerû blöki de "hamis kutya", kiszámíthatatlan félvad volt és az is maradt. Ugyanez okból sétálni se viszem, mert volt pár kellemetlen eset, válogatás nélkül, szájkosárral is minden élõnek és mozgó tárgynak nekitámad, ilyenkor én is csak nehezen fékezem meg. Hihetetlen ereje van a látszólag szikár blökinek, nemrég az ujjvastag láncból kiszakította a majd centivastag szegeccsel rögzített pórázkarabinert. Hát marad örökös "kertfogságban", van hozzá elég területe rohangászni (hosszában is 40 méter).
A mobilommal telefonálni lehet, nincs rajta semmi ilyen izé. Amíg lehet kapni normális _telefont_, én nem veszek meg egy komplett hang- és videóstúdiót hatszor annyi pénzért, hisz csak telefonálni kell, meg mondjuk havonta 2-3 sms.t küldeni. Nem is szeretem, de ha éjjel kinn kujtorgok, jó, ha van nálam valami, amin rendõrt tudok hívni, ha megtámadnak...
A Fuji fényképezõm csinál videót is, de vacak a hangja, minden zajt beszed, nyilvánvaló, hisz nem ilyenre van kitalálva. Ezzel csak akkor lehetne rendesen madárhangot felvenni, ha a 8-as út forgalma leállna és a madár fél méterre lenne tõlem, ja, és ha nem vennék levegõt a felvétel ideje alatt. :-)
Akinek van jobb eszköze, használja, ez biztos, hogy van, akinek megadatik. Akik mobilmániásak, tuti mindenféle szutyokkal felszerelt készülékük van.
A Fuji fényképezõm csinál videót is, de vacak a hangja, minden zajt beszed, nyilvánvaló, hisz nem ilyenre van kitalálva. Ezzel csak akkor lehetne rendesen madárhangot felvenni, ha a 8-as út forgalma leállna és a madár fél méterre lenne tõlem, ja, és ha nem vennék levegõt a felvétel ideje alatt. :-)
Akinek van jobb eszköze, használja, ez biztos, hogy van, akinek megadatik. Akik mobilmániásak, tuti mindenféle szutyokkal felszerelt készülékük van.
"Osztom az észt" de elefeledtem, nem minden mobilban van Bluetooth eszköz amivel át lehet tölteni a kép- és hanganyagot ez igaz. A mai mobilok mindegyike tudja. Ez akadály ugyan régebbi gépeknél, de PC drótot vagy rádiós "blutooth-dongle-t" szinte fillérekért lehet kapni a fogadásra alkalmatlan PC-khez és laptopokhoz (eleinte én is ezeket használtam a legújabb mobilcserémig; költség is ami esetleg ennivalóra gyógyszerre családra kell, szerencsémre nekem "ingyen" a régi készüléket beszámítva lecserélték a legújabb korszerû tipusra mert 1994 óta vagyok a 20-as elõhívójú rendszerben)
Dalol a fülemüle!!!!! Fenn voltam a hegyen ISS-t fényképezni, amikor nekiállt nótázni úgy 10 méterre a bozótban. Mondom, hö, mi a nyû, még csak április eleje van! Aztán nemsoká meghallottam egy másikat is jóval messzebbrõl, feleselgettek egymásnak. Jó korán elkezdõdött a dalszezon :-)) Marha jó lenne valami jó minõségû hangrögzítõ, amivel ezt a csodát meg lehetne örökíteni! Persze az se rossz, ha mindenki kimegy és élõben hallgatja. :-)
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
MetNet | 2025-03-24 17:53
Szabályzat