Bioszféra

Köszönöm a kiegészítést, pontosítást.A sárma nálam is az archaikus, de nem abban az órában. ...a glikoziddal spékelt hagyma mögül meg egy smiley maradt le és a zsíros kenyér..ez van ..

A kölök ahhoz "szemérmes" volt (ma, 31 évesen is az).
Kis színes: még legénykoromban egy komolyabb sörözés után hazafelé bandukolva rámjött... hajjaj, de hol? Hát akadt egy töksötét kiégett lámpás mellékutca. Részeg ember nemigen latolgat, befordultam, irány a ház oldala. A megkönnyebbedés "felsóhajtós fázisában" a fejem fölött lévõ ablakból megszólalt egy kedves csengésû halk nõi hang: "Hogy rohadna le a ..." (Fõleg városban a részeg ember se válogat akár az állat. Még az V.ker. belvárosban is reggelente gyakran "gólyalépésben" kellett a kocsihoz mennem mert rendszeresen könnyítettek magukon kapualjunkban és a járdán gyomor- és egyéb tartalmat ürítve a közeli pincediszkóból hajnalban kitántorgók)

Amikor elkezdtem olvasni a sztorit, azt hittem, a fiad saját maga viszonozta a szomszéd lábtörlõjén a kölcsön-nedût. :-DDD

Okos ötlet. :-)

..És a D.E. parkjában: Link

Hát nálam is akad az elõkertben pár ciprus és tuja melynek ágai elszínezõdtek vagy elszáradtak a kutyasétáltatók kedvencei miatt (gazdáik néhány tüntetõ szótlan csapkodás után értettek a "szóból" már nem engedik az én oldalamra a blökiket) Eszembe jutott, néhai édesapámék lakása mellett élt egy magányos koma. Ha levitte kutyáját sétáltatni, a blöki elsõ dolga volt hogy alaposan (nem területjelzõ mennyiségben) lehugyozta apámék lábtörlõjét. Indulatos természetû apám dühöngött, ha akkor már nem lett volna féloldalára béna tán még a körfolyosóról is ledobja kutyástól szomszédját. Édesanyám is sokszor rászólt eredménytelenül a kutyásra, vezesse pórázon kutyáját ne engedje el. Már ott tartottunk hogy én agyalom meg a fickót, de 14 éves Jocó fiamnak több esze volt a felnõtteknél
A kölök valahonnan kerített valami Ypevet(???) nevû hormonszérumot és titokban belocsolta vele a szomszéd lábtörlõjét. Eredmény: a kutyus attól kezdve rögtön kilépés után a saját lábtörlõjüket hugyozta le igen alaposan, hiába dühöngött vele gazdája

A "régies" elnevezés a sárma, nem a madártej, utóbbi csak a tudományos kényszerû - angol nyelvterületrõl átvett - tükörfordítása.
Az egyik kedvenc áprilisi növényem a kónya sárma (http://img6.tar.hu/jaurinum/img/34455445.jpg#3 ), és valóban, amilyen kedves és szép vadvirág, olyannyira gyomos, szemetes élõhelyeken bukkan fel, gyakran tömegesen. 1-2 hét alatt kinyílik, majd visszahúzódik hagymájába, május végére már hûlt helyét láthatjuk, elfedi a zamatos turbolya és a meddõ rozsnok tömege. Hagymája maximum úgy jelent veszélyt ránk, ha módszeresen elrágcsáljuk, egyébként homokos termõhelyérõl viszonylag könnyen kiásható, és kertbe telepíthetõ (nagymamámnál is a kerti geofiton flórát színesíti 2 db Kisalföldrõl származó példány).

Hm, nálunk a telepen egyik ház mellé, elkerített kis területre ültetett fiatal tujákhoz ki van rakva egy tábla a köv. felirattal: "Kutya! Ne hugyozz ide!"

Na, akkor reggel lesármázom õket,köszi; a melóhelyen nyílnak nagy csapatban. Egen, bolygatott, agyongyötört terület, jellemzõen a nagy magyar valóságra, miszerint "ahol rájön, ott dobja el".. A szemetet is, meg a szervezetében felgyülemlett salakot is. Majd rájön, hogy van wc is, akkor ott iszik egyet a csapról. Az ürítés esetében még istenes, ha csak a tujákat, sövényparódiát tiszteli meg, és nem csak kiszáll a vasból, míg a haverja tankol, és az ajtóból telibe csurdítja a központi gázolajtartály tetejét..

Kösz mindenkinek csak tudnám, minek nevezzem a második képen a hagymást..?