Bioszféra

Hari igazad van de kedves és okos házi-kedvenceink vidám történeteibõl ki se lehet fogyni száz oldalon sem

Én inkább el se mondom a rossz élményemet, egyszer, volt már annak 10 éve is, de még mindig háborgok, ha eszembe jut..
Milyen kegyetlenek és buták tudnak lenni az emberek..
"Nem tudják mit csinálnak".

De elég a szomorú történetekbõl!

Noli igazad lehet, meglehet szerencséjük is volt, de nem féltem õket, szívósak. Rendszeresen jártunk gombázni, egy "õzlábazó" családi kirándulásnál Szárligeten (gazdag õzláb- és pöffeteg terep volt akkoriban) elhaladva egy erdõszéli "szokásos" szeméthalom mellett, felfigyeltem egy mozgolódó zsákra. Igen gyengén, de mozgott. Kibontottam, egy félig halott, csontsovány macska volt benne (a gazdáját kéne zsákbavarrni és a Boszporuszba dobni akár anno az odaliszkokat). Csórikám nem tudott talpraállni olyan gyenge volt, ha fel is vergõdött nyomban eldõlt. Adtunk neki vizet és ennivalót. Mohón megette, nagyjából egy órát foglalkoztunk vele, de ezalatt rohamosan helyrejött. Amikor tovább indultunk sokáig jött utánunk mint egy kutya, közben folyamatosan nyávogva "magyarázott" valamit. Szinte sajnáltuk otthagyni de csak otthagytuk mert otthon várt a sajátunk aki nagyon okos volt, de nagyon mafla a természetben.
Kitérõleg megjegyzem, érdekes szokásuk hogy elkísérik az embert mindenhová. Ha kimegyek sétálni eddig minden macskám elkísért olykor igen messze a háztól. Lehet nem elhinni, ma is megesett, elmentem a kilométerre lévõ kisboltba bringával, Cira cica oda-vissza futott mellettem, már féltettem hogy elüti valami. Amíg vásároltam meghúzódott a bolt sövénye alatt
Amikor még együtt volt a család, rendszeresen vittük cicáinkat túrákra, üdülésre. Megbízható saját tapasztalat, ha a cicát kocsiból engeded ki illetve hagyod kimászni, oda is fog visszatérni. Erdõjárások után, üdülésnél pedig nemegyszer két hét csavargás után az indulási készülõdés zajaira mindig elõkerültek és maguktól bemásztak a kocsiba Egy kandúr nem jött vissza idõben, õt végül otthagytuk (nagy a Balaton kaját talál) de rokonok pár héttel késõbb megtalálták és elhozták. Nem hittek a szemüknek, az egyébként mogorva (senki nem foghatta meg, karmolt miatta) cica nyávogva hozzájuk szaladt, valamit "hosszan magyarázott" nekik, majd "töktermészetesen" bemászott a kocsijukba, lefeküdt a padlóra Ugyanez a cica más alkalommal ott helyben telelt ki, következõ tavaszon észre se vettük volna ha oda nem szalad hozzánk csontsoványan de boldogan nyávogva-murrogva
Szívósak és találékonyak, szerintem még inkább mint az ember

Ahogy tapasztalom a cicák nem félnek magasból leugrani. Itteni macskáim nem nagyon szerettek a földszinti ajtón kimenni mert Tomi kutya rögtön ott termett és barátságosan megráncigálta, húzta-vonta õket feltörölte velük a teraszt (bejövetelkor ugyanúgy) Õk hagyták, néha már közbe kellett szólnom. Vélhetõen emiatt inkább az erkélyrõl (cca. 6-7 m magasból) ugrottak le a lenti teraszra ha a kutyát nem látták a közelben
Az öreg Micike tán kora miatt már nem ugrált, de Tomi kutya is csak egyszer próbálta megrángatni, a pofánkarmolást követõen már csak méteres távolságból megugatta, de hagyta mászkálni

A 3. emelet az orvosok szerint abszolút határeset (azt mondták a 4-rõl semmi baja nem lett volna), a macska nem tudja magát úgymond kiforogni, ezért is lehetett hogy anno a két macska túlélte, mert õk magasabbról estek le.
Marcipán szegény keservesen nyávogott és odament a lépcsõház bejáratához, ott találtuk meg. Bárhogy mozgattuk a lábát, eszében sem volt harapni, karmolni, pedig kettõs nyílt törése volt.
Azóta szerencsére vígan van

Lordom, ez nem játék. A macska, a kutya, a ló, bármilyen állat is igenis törékeny. Végzetes baleset lehet akár elsõ vagy második emeletrõl kiesés is. A te cicádnak súlyos belsõ sérülései lehettek, az agyrázkdódás, vagy inkább más, maradandóbb károsodás is biztos. Képzeld magadat a helyébe!!! Nagyon nagy mértékû felelõtlenség olyat állítani, hogy a macska szívós állat.
Az ember szívós állat, basszuscitera. A macska törékeny!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Satya hozzáteszem nagyon szívósak a macskák. Anno, szüleim lakásában két macska is kizuhant a harmadikról ami még "igazi, századfordulós" harmadik volt a földszint felett további három emelet 5m belmagassággal (valójában négy szint) és a cicák hozzávetõleg 20 azaz húsz métert zuhantak a flaszterig. Nagyon szerettek sétálni a széles párkányon, de megcsúsztak a bádogborításon. A kandúr ritka szerencsével elkapott a földszinti bejárat elõtti nyílt szakaszra száradni kitett lábtörlõt, simán megúszta csak a lábtörlõt kellett eldobni mer karmával végigszántva széthasogatta. (Nem semmi lehet ha egy macska "igazából" dühbõl vagy kétségbeesés miatt karmol; ennek a cicának egy német juhász szemevilága is a lelkén száradt, de a kutya gazdája tehet róla mert ráuszította, a kandúr sarokba szorult és kitört de nekiugorva kikarmolta a kutya szemeit. Tomi kutyám a mai napig viseli a decemberben elaludt 17 éves Micike tavalyi karmolását orrán, említettem az öreglány nem félt semmitõl, egy ráuszított huskie szemeibe is bátran belekapott oszt gazdája még rám kezdett káromkodni amig le nem ugattam)
A másik, lánycica viszont nyílegyenesen az aszfaltos járdára zuhant. Azt hittük elpusztult, mert lenézve rá nem mozdult, ájultan feküdt. Én mentem le megnézni, akkor is csak ernyedten feküdt, de amikor önkéntelenül megsimogattam, felnézett rám. A képe csupa vér, orrából is folyt a vér. Egy pokrócban felvittem, azt hittem minden csontja eltört, szóba jött állatorvos kihívása, de a cica már a latolgatás alatt felkelt vizet inni (szokatlanul sokat ivott és véreset pisilt de csak egy napig). Zuhanása után egy teljes hétig kóválygott, imbolyogva járt, a szeme/nézése homályos akár az agyrázkódásos emberé, de jó étvággyal és sokat evett, nagyokat aludt, eljárt az almára dolgát végezni. Napokig csak aludt és evett de két hét alatt rendbe jött, normálisan járt-kelt sõt késõbb a párkányra is újra kimerészkedett, évekig élt még utána. Hihetetlen, csontja nem törött, de még mancsai finom csontozata sem sérült. Gergõ fiaméktól pár éve költözés idejére ideiglenesen átvett majd végleg itt ragadt Cira "vendégcicám" akkori kecskeméti panel-lakásuk második emeletérõl többször is kizuhant a ház elõtti betonra, semmi baja nem lett

Nekünk kandúrunk van (volt kandúrunk van ) és õ már nyolc hónaposan olyan ordenáré hangzavart csapott, hogy még aznap éjjel eldöntöttük, hogy "Na kishaver, eljött a te idõd, irány az állatorvos". Azóta béke van. Néha megtámadja a családtagokat, engem leszámítva, mert én idejekorán összeismertettem a papucsommal.
Ennek ellenére mégis szinte csak az én ölembe ugrik föl.