Bioszféra

Kedvenc mondatom, szállóigém egy budapesti család családfõje szájából Királyréten, az autó ablakát lehúzva: "Kirándulni jöttünk, "hö", azt mondja má", meddig lehet itt autóval felmenni?".

Másik, ami már annyira nem kedvenc. Száraz, aszályos nyáron, tûzgyújtási tilalomkor.
Én: - Jó napot kívánok! Legyenek kedvesek, oltsák el a tüzet, tûzgyújtási tilalom van, itt a tábla Önök mögött.
Paraszt: - Ne ugassá" bele, tán te fogod oltani a tüzet, hogy így pattogsz. Egyébként is, arra vannak a tûzoltók.

Nincsen "bespanolva" semmid, vagy nekem is ugyanígy be van. Erre írtam az utolsó mondatomban, hogy sajnos a Bp. és agglomerációja környéki hegyvidéken (elsõsorban Budai-hg., Pilis) a kirándulóidõs hétvégéken megjelennek a társadalom olyan rétegeinek képviselõi is, akiket a természet - ha tehetné - visszadobna egyenesen az emberalkotta városokba, motorostól, pillepalackostól, cigarettástól együtt. A természetjárásról alkotott személyes véleményem kifejtése még csak itt kezdõdne, azonban inkább hallgatok.

Nyilván én sem vettem egy kalap alá a kerékpáros-társadalmat az eset miatt. De speciel ezt egy kétkerekû puhatestû csinálta...
De még vannak történeteim egy zsákkal....

Mellesleg ide sajnos - egyre gyakrabban - nagyon bunkó emberek kezdtek járni hétvégenként. Legyen az autós, bciklis vagy kiránduló - vagy csak nekem van bespanolva az ingerküszöböm.

Az eset valóban lázító, egy kicsit azonban árnyalnám a képet. Ha egymás mellé tennénk a gyalogos, kerékpáros és gépkocsis kiránduló társadalmat, és megvizsgálnánk, mennyire tisztelik, ismerik, vigyázzák a természetet, ahol járnak, nem lenne kétséges, kik állnának a sor végén. A veled megesett történet így a ritka kivétel, területét féltõn vigyázó erdész és kivagyi kerékpáros sportoló esete.
Már csak a sebességbõl és a körültekintés fizikai korlátjaiból adódóan is, olyan autósok is okoznak kárt, akik jó szándékúak, míg egy békáktól undorodó gyalogos turista legfeljebb nagy ívben kikerüli az utat keresztezõ kétéltût.. Persze, vannak erdõbe üvöltözve-szemetelve-pusztítani járó kétlábúak is, különösen a fõváros környéki hegyvidékeken.

Autóval? Nem is kellett volna kiszállni. Húúú, bocs, véletlenül kinyílt az ajtó! A büdös bunkója.

Hihi..., õ foltos szalamandra, de õ is, mint minden hüllõ és kétéltû Magyarországon: védett.

Errõl jut eszembe: Hétfõn a családdal felmentünk Magas-Taxra. Útközben biciklistákkal futottunk össze, bár még messze voltak tõlünk, jól kivehetõ volt, hogy közülük az egyik megmagyarázhatatlanul kitérõt tett az aszfaltút közepére. Mikor odaértünk, akkor láttam szomorúan, hogy a hátán feküdve haldoklik egy rézsikló (úgy gondolom, az lehetett). A feje szegénykémnek széttaposva, vérezve. Kitettem õt a padkára, bár már nem volt sok neki hátra. [esõ]
Világossá vált a kerékpáros kitérõje.

Olyan, de olyan késztetést éreztem arra, hogy megforduljak az autóval, utánamenjek ennek a tirpáknak és úgy szájbaverjem, hogy 1 hétig csak szívószállal tudjon enni.
A család fogott vissza...., másképp biztos lett volna egy délutánom a rendõrségen.

Nem lehet, hogy épp téli álmot aludt volna?

A leguánról mutathatnál képet. Nagy kedvelõje vagyok (voltaképp a kullancs kivételével minden állatot bírok) neki is! Egy holland haveromnak hatalmas van, legalább egy méter a farkával együtt. Mondjuk van is egy fél szobányi terráriuma...

Látjátok, ezt azért elszúrtuk a túlzásba vitt okoskodással

Arcus: Megnéztem a linket, szerintem azért nézz utána alaposabban az élõhelyeknek!
Nálunk is van tarajos meg alpesi gõte is, de én egy alpesi kivételével eddig csak lárvákkal találkoztam. Egy osztálytársam anno a gimis osztálykiránduláson egy kútkából hazavitt két gõtének hitt lárvát, amik aztán foltos szalamandrává változtak
De aki ért hozzájuk, az biztosan könnyebben megtalálja õket