Csillagászat és űrkutatás

Ilyen erõvel hadiipar se legyen, az meg az alapvetõ emberi értékekkel is ellentét, nem csak "holmi" vallással. Mégis él és virul, köszöni szépen jól van. Talán ez a legnagyobb költségvetésû ágazat. De ez nagyon messze vezetne, nem idevaló a téma, ja és mellesleg az elõzõ hozzászólásodban igazad van...

Én azt csodálom, hogy egy olyan vallásos országban, mint az usa, még egyáltalán létezik ûrkutatás... Ne feledjük, adófizetõk adják össze rá a pénzt, akiknek mindössze 14%-a nem tartja magát egy egyházhoz tartozónak sem (ebbõl még lehet egyéb vallási eszmével azonosuló). Vagyis a lakosság 86%-a abban hisz valamilyen formában, hogy a világ nem csak fizikai világ, hanem egy felsõbb hatalom alkotta valami. Nehéz egy ilyen közegben pénzt gyûjteni olyan kutatásokra, amelyek a tömegek elképzeléseivel ellentétes ideákat vizsgálnak...

Én is erre gondoltam, de sajnos nem látunk a dolog mélyére, pedig kíváncsi lennék, hogy tervezték-e egyáltalán a tartósabb üzemeltetést, és ez megért volna-e annyi plusz költséget amit az elvárton felüli adatok jelenthetnek. A szomorú az, hogy itt is a spórolás megy, meg az egymás melletti elbeszélés (különbözõ mértékegységek használata valamelyik elõzõ misszió során). Ez nekem olyan "Tesco gazdaságos" butaságnak tûnik, egy ilyen költségvetésû ágazat, mint az ûrkutatás, aminek az anyagi háttere benne van a top 5-ben miért spórol filléreket alkatrészeken, anyagokon, technológiákon. Egyszerûen érthetetlen...

Szerintem egy extra hideget túlélõ (téli hónapok alatt fûtetlen) elektromos berendezés különleges összetételû, a tartós hidegben sem elfáradó anyagokból kell álljon. Mivel földi viszonyok közt nem nagy szükség van ilyesmire, valószínû elképesztõ drága anyagokról van szó, amelyek megõrzik a fizikai tulajdonságaikat, nem repedeznek el, stb.

Szerintem félreértettél, vagy én Téged.
Én a következõ "nyárra" gondoltam, akkor hasonló viszonyok mellett kellene teljesíteni a napelemeknek. Télre megáll minden, majd ha megfelelõ nagyságú áram jutna sok sok hónap múlva a napelemekbõl a rendszerbe, akkor idõszakosan (amikor elegendõ ez az energia) egy alap rutin kalibrációs program futtatása után (ami automatizált, és nem kíván külsõ beavatkozást) azok a dolgok beindíthatóak lennének, amelyek nem kívánnak nagyobb állandó energiát (elõzõ hozzászólásokban írtam melyekre gondolok). Az áteresztõ üzemmód csak megfelelõ energiatartományokban táplálná a rendszert, ennél kisebb és nagyobb (bár ez szûrõkkel lecsökkenthetõ) energiaszinteknél bizonyos funkciók automatikusan ki és bekapcsolódnának. A minimumhatár elérésénél a rendszer a leállás elõtt újra "parkolópályára" tenné a mûszereket, bizonyos értékes adatokat esetleg nem felejtõ memóriára írná, aztán leállna. Amikor megint megfelelõ az energiaszint, akkor kezdené elõröl. Mindez tartalék energia felhasználása nélkül is mûködhet. Természetesen elképzelhetõ, hogy ez túl sci-fis, bár az önszabályozó rendszerek nem napjaink találmányai, és az is lehet, hogy a -100 °C alatti hõmérséklet teljesen tönkreteszi a mûszereket (bár -80-ban még vígan mûködik), de szerintem ezt is ki kellene bírnia. Kérdés persze mire tervezték, ha itt is bejön a képbe a takarékosság, spórolás, akkor akár egyetlen gyenge kondenzátor miatt az egész project besülne. Szerintem nem is akarták tovább használni ezt a rendszert, csak erre a "nyárra". Pedig érdemes lenne...

Nem a sarkvidéken mûködõ szondákról beszélsz. Ha egyszer lehûl a szonda, akkor nem fog külsõ segítség nélkül feléledni. A marsjárók maximum egy átlag hosszúságú éjszaka erejéig kell kibírják, míg a sarkvidéken egy éjszaka hosszú hónapokig tart, ugye. A napelemeknek lehet, nem elég az energiájuk, illetve gondolom, hogy a napelemek valami akksit kell töltsenek, ahonnan a folyamatos áramot kapja a szonda, az akksi meg már lehet, nem bírja a mínusz-sokat. Minden elektromossággal mûködõ készüléknek van egy optimális mûködési hõmérséklete, fõleg, ha erre is lett tervezve. Még egy mezei fényképezõgép is megpusztul, ha túl hidegben használod, sokkal de sokkal hamarabb lemerülnek az elemei (vagyis sokkal több energia kell az alacsony hõmérsékleten való mûködéshez - jelen esetben ez mondjuk -10°C, nem -100°C...) Valószínû, hogy a Phoenix napelemei nem is képesek akkora energiát elõállítani, amely ennyire hidegben képes volna ellátni a masinát. Mintha mosógépet akarnál egy ceruzaelemmel beindítani.
A hosszútávú szondák meg radioaktív hajtással mennek még mindig, nem napelemmel (a Naptól távol ez eléggé bonyolult is lenne).

Tudom, hogy viccnek szántad, én is annak az utolsó beírást (kíváncsi voltam a reakcióra ).
Az eddigi marsjáró robotok hogy tudtak olyan sokáig mûködni, azoknak nem döglött le az akksijuk? A Sojourner is úgy tudom évekig képes lett volna szaladgálni a felszínen (lehet meg is tette), csak a Pathfinder küldetésének végén, amikor a fõ adóval elveszett a jel nem tudták tovább követni az útját.

Dehogyis,csak viccelõdök!Nem rajtad,a NASA-n.Gondoltam,egy csipetnyi abszurditást elbír a dolog.Bocsánat.
Csak elképzelem a szondát,amint teljesen kimúlva porosodik egy Enerdzsájzer logo-val az oldalán

Ne gúnyolódj velem...

Szólj már a NASA-nak!!Szerintem eszükbe se jutott a legegyszerûbb ötlet..mindig mindent túlbonyolítanak...

De lehet lepaktáltak az Enerdzsájzerrel,így aztán szóba se jöhet a napelem.Tudjátok,érdekkapcsolatok,millió dolláros üzlet,stb.

Nem mondtam... Szerintetek ez hülyeség? Nem hiszem, hogy az akkumulátorból több energiát nyerne ki a gépezet, mint amit a napelem szolgáltathatna neki, mert akkor fél óráig menne, 2 óráig töltené. Vagy eddig is így mûködött (kétlem...)?
De nem akarok itt offolni. Csak elgondolkodtam ezen, szerintem nem lehetetlen megoldani, sõt ez a kézenfekvõ.

...És ezt elmondtad a NASA-nak is???

De miért nem lehetséges? Amikor megfelelõ a napenergia, akkor simán elkezd "folyni" az áram, egy az akkumulátort megkerülõ elektronikán át. Olyan lenne, mint az elektromos hálózatról mûködõ számítógép szünetmentes táp nélkül, vagy egyszerûen "döglött" aksis szünetmentes táppal.

Szerintem olyan viszonyok után ami rá vár, nem hiszem hogy egy csepp szufla is marad benne. Ahhoz is energia kell hogy fogja a földi vezérlõ jelet. Ráadásul, gondolom nem mínusz százakárhány fok az optimális újraindítási hõmérsklet. Tehát lehet hogy tudna úgy mûködni, csak a felélesztés nem lehetséges. Aztán cáfoljon meg egy NASA mérnök, de gyorsan

Ezek a készülékek nem képesek "áteresztõ" módban mûködni? Értem ezen azt, hogy az akkumulátor ugyan lehet nem használható többet, de a napelemek, ha energiát tudnak elõállítani, akkor az alapfunkciók (vezérlés, kommunikáció, fényképezõ, meteorológiai mûszerek) megfelelõ fényviszonyok és beérkezõ napenergia esetén idõszakosan mûködhessenek?

Csak a hosszútávú szondák (pl. Galileo) tervezettnél sokkal tovább tartó mûködése azt engedi feltételezni, hogy talán lehetne tovább is használni a jószágot, s kár érte. Valahol torokszorító érzés tudni, hogy egyszer csak magára marad szegény kis szondácska egy barátságtalan bolygó sarkvidékén és lassan elfeledik õt, s õ meg csak ott áll a fagyott, poros talajon egymagában... :-(

Hát végülis majd' 1 év sötétség és -100°C alatti hõmérsékletek után nincs az az akksi ami felélesztené...

Végleg elhallgat. :-(

Hát ezaz! Addig hibernálás és tavasszal újraéled a hamvából, vagy végleg elhallgat? Nem néztem utána a terveknek

Sötét, és a Fõnix is hamvába hullva pihen majd. :-)

Ez már milyen nagyszerû kompozíció!
Link
11 nap alatt készült képekbõl rakták össze :-)