Bioszféra

Öhöm :-)

Noli valahogy így ahogy a fórumkollegina fogja?

A méhek pl. kiválóan taníthatóak, egy rakás kísérletet csak úgy lehetett velük elvégezni, hogy elõtte megtanítottak nekik pl. különséget tenni más színû tárgyak közt (cukros vízzel kondícionálva), így vizsgálták pl. a színlátásukat.

Engem még nem harapott meg sikló, jó helyen kell fogni, hogy ne tudjon harapni. :-)
Ha a gondozó mondta, az más.

Én úgy tudtam, hogy nem bírja a fagyok (közép-amerikai, vagy ilyesmi), persze ha nem fagy fenékig a tó...
Van, ahol (NZ vagy Ausztrália?) börtön jár a teknõs birtoklásáért is, olyannyira veszélyes a saját faunára.
Olyat is hallottam már, hogy valaki keselyûteknõst talált hazai horgásztóban. :-((((

Akaratlanul is felötlött bennem néhány példa az értelmet illetõ elõítéletekrõl. A siketek, némák, beszédhibások gondolatairól sem tudunk, az átlagos ember "elsõ ránézésre" hajlamos értelmi csökkentnek ítélni õket. Néhai édesapám bénulásával beszédképességét is elvesztette. Emiatt mindenki kételkedett elmeállapotában. Késõbb, hosszas "kérdezz-felelek" módon és rajzaiból (írásképessége is elveszett, de rajzolni tudott) derült ki hogy mindent felfog és megért, józan ítéletalkotással mindenrõl van saját véleménye, magas szintû! matematikai képességeit, angol-német nyelvtudását sem vesztette el. Aki felületesen ránézett, egy csetlõ botló béna értelmi fogyatékost látott benne, mert sok idõ kellett felismerni hogy régi énje, értelme, tudása ott van "bezárva" testében. Keller Helén 19 hónaposan betegség miatt megvakult, megsüketült, néma lett. Szüleinek és nevelõjének köszönhetõen a "néma, reménytelen éjszakából" kiemelkedett, 24 évesen Bachelor of Arts végzettséget szerzett, a glasgowi egyetem tiszteletbeli doktora, majd a maga korában híres írónõ lett. Szerintem a természet néma egyszerû lényei is tartogathatnak esetleg hasonló meglepetéseket, bár geometriai tételeket nem fognak rajzolni, bámulatosan szimmetrikus és célszerû "alkotásaik" is a káoszból születnek próbálkozással, melyekbõl a "legsikeresebbeket" tartják meg, de ez szerintem feltételezhet valami halvány értelemfélén alapuló tanulási készséget, a szerzett ismeretek ismétlõdõ alkalmazását. Az ember egy idõ után már nem génjeiben raktározta el fennmaradásához szükséges ismereteit, elõbb szóban átadta, majd késõbb lejegyezte tapasztalatait, ezáltal bárki által könnyen hozzáférhetõvé tette a tudást, felgyorsítva az utóbbi évezredek fejlõdését. A primitív sorban maradt lények beilleszkedtek és alkalmazkodtak egymáshoz, az ember a természeten és fajtársain élõsködött (élõsködik, tisztelet a kivételnek) emiatt örökös veszélynek volt kitéve, alkalmazkodásra kényszerítve egyre több ismeretet szerzett (ezzel agya is fejlõdött) melyet manapság a PC segít. A tanulás képessége, emlékek felidézése és azok megfelelõ alkalmazása, fejlesztése a legnagyobb gond a fennmaradásban-fejlõdésben. Sajnos a sok ismeret is gátol egy idõ után, nekünk embereknek már ott a PC az egymást olykor felülíró, halványan derengõ ismeretek pontosításához.
Ui: lényegében az emberi kutatás ma is próbálkozás, kísérletezés

A kígyó "kulturált" viselkedéshez még annyit, parányi agyukkal szemlátomást többre képesek mint azt gondolnánk (nem véletlen az "okos mint a kígyó" közmondás). Épp tegnap láttam a Da Vinci csatin egy filmet, a madarak sokkal okosabbak mint gondolnánk csöppnyi agyukról. Nagyon jól feltalálják magukat, szép felvételeket mutattak a kolibri céltudatos problémamegoldásától kezdve a szinte tudatosan "szerszámot készítõ" nagyobb madarakig (egyik fórumtársunk nemrégi csatolásának képsora is benne volt a drótot kampónak hajlító madárról) Korábban filóztam eleget a fórumon azon, hogy a makrózásoknál nemegyszer láttam szinte tudatos cselekvésre utaló viselkedést, bár köztudottan elfogadott, a rovarok csak automatikus reflexválaszokat képesek adni. Ennek ellenére nem egy esetben láttam szinte tudatos, a környezet változásaihoz alkalmazkodó nem reflexszerû hanem "meggondoltan" alkalmazkodónak tûnõ viselkedést váratlan helyzetben, emiatt feszegettem hogy nekik is lehet valami halvány "éntudatuk" Ide soroltam a hangyák "mérnöki" tevékenységét (pld. a bolyt fedõ billegõ járólap megtámasztását gúlaszerû pilon formájában aláhordott földbõl összenyálazott golyócskákkal; a kocsimosó betonon földrajzilag is betájolt "árvíztér és gátak" kialakítását a boly bejárata elõtt). Lehet hogy ezek csak automatikus ösztönszerû válaszreflexek, de a sor elején egy "zseniális" hangya állhat, aki "rájött", a többiek "látták hogy ez jó" és azóta is utánozzák (mi emberek sem teszünk mást) A "beteghordó" hangyák viselkedésében volt valami gyengédség ahogy haldokló társaikat szinte gyengéden (nem rángatva) kivitték a bolyból (tettem fel fotót róluk, ahogy távolabb megállnak és visszanéznek a két haldoklóra). Az ellenpéldáját is bemutattam fotón, melyen egy kisebb hangya vonszol csápjánál fogva egy élõ, kábult, vöröshangyát "árkon-bokron át" Lehet rám mondani hogy "hangyás" vagyok, akinek van ideje figyelni a viselkedésüket, meglepõen sok, az automatizmus szempontjából szükségtelen jelenetet is láthat mely valamiféle halvány érzelmeket sejtet. Továbbra is fenntartom hogy a rovarok sem "génjeikben programozott" biomechanikus robotok, hanem bármily halvány mértékben is, de tanulásra képes, új ismereteket szerzõ és azokat alkalmazni képes érzõ lények, õk is örülnek, szenvednek. A rovarok nem beszélnek, nincs mimikájuk, de "testbeszédük" nagyon is szemléletes olykor, csak figyelni kell rájuk Nevessetek ki, az egyik kedvenc, rendszeresen megfigyelt hálós "pókomnál" szerintem felmérhetõ mikor nyugodt, közönyös vagy izgatott, semleges, azonos körülmények között változóan reagál rám ha abajgatom Úgy vélekedek, minden élõlénynek van "komfortérzete", mely befolyásolja "hangulatát", amit "testbeszédében" jelez vissza, ez persze lehet automatizmus, melybe analóg antropocentrikus érzelmeket viszek. Viszont nemegyszer tapasztalom, számukra váratlan, automatizmussal nem megoldható új helyzetekben is jó a problémamegoldó készségük (ami lényegében létfenntartó alkalmazkodás/tanulás) én ezért tételezek fel valami halvány értelmet is VAGY az automatizmus híveinek igazat adva, fajuk a száz és száz millió években mérhetõ létezésük alatt sokféle helyzet sokféle válaszadásra alkalmas "tudást" halmozott fel génjeiben. A kutyánál-macskánál is számtalanszor látok gépiesen ismétlõdõ automatikus viselkedést, de nemegyszer "elgondolkodás (külsõleg megtorpanás, habozás, "kísérletezés") után következõ új viselkedésmintát is váratlan helyzetek megoldásában. A legsikeresebb megoldást azután már gépiesen alkalmazzák (akár az emberek). Nem akarok ellenkezni semmilyen érvényes felfogással, de azt vélem alaposabban (folyamatosan akár napokig, hetekig) meg kell figyelni életüket, sok ismeretlen viselkedésmintát láthatunk, mely a "biomechanikus robot" képét némileg átrajzolja az olykor tudatosan alkalmazkodó élõlény alakjára. Nem vitatom az automatikus reflexválaszok túlnyomó voltát, hiszen mi emberek is javarészt ismereteinken alapuló automatikus reflexválaszokat adunk, melyet génjeinkben hordott késztetéseink/képességeink befolyásolhatnak. Azt vélem, az értelem, tudat, érzelmek nem csak az embert illetõ, õt állati sorból kiemelõ kiváltságok, minden lényben ott van különbözõ mértékben, analóg módon ahogy az egyes emberek értelmi képessége is eltérõ. Szerintem az ÉLET sokkal bonyolultabb minthogy kategorizált leegyszerûsített sémákba szorítsuk, sokat kell még finomítani, hogy jobban együttmûködhetünk a bennünket körülvevõ alacsonyabb rendû lényekkel A természettel együtt kell mûködni, nem kihasználni, irtani - ehhez még jobban meg kell ismerni lényeit, rengeteg tanulnivaló vár még ránk, Newtont idézve még csak "a Tudás végtelen óceánjának partján színes kavicsokkal játszadozó gyerekek vagyunk". Bocs a kávé+pipa filóért, jó napot, jó kedvet mindenkinek

Noli a gondozó javasolta mert - igaz nem igaz - valami mérgesebb kígyó volt. Ha csak ijesztgetett, gondolj a vizisikló marására, kellemetlen, fáj és begyulladhat akár a macska harapása

Az ékszerteknõs kiválóan áttelel nálunk , viszont nem szabadna vadvizekbe engedni. Mocsári pedig már van szinte minden patakban, itt nálunk a faluban is . De sajnos az ékszerteknõs is elég gyakori, amiket ki kéne fogni a vadvizekbõl. A horgásztavak is tele vannak már ékszerteknõsökkel.

Miért kellett visszafogni? A kígyó szép állat, én fogtam már (fiatal tigrispitont), semmi gáz nincs vele, szelíd, stb. Nyilvánvalóan egy kobrát nem ölelgetnék azért. :-)

Még Pesten laktam, amikor egy ékszerteknõst az Állatkertbe fuvaroztam Gazdája megunta és engem kért meg eresszem szabadon vagy itt Kevin vagy a Balatonon (akkor még "hétvégi telkes" voltam) Nem vagyok biológus de annyit tudtam hogy a "bolti teknõsök" érzékeny jószágok bõrbetegség, stb. Ezért felhívtam az Állatkertet, elegendhetem-e vadvízben az egyébként igen aranyos jószágot (átvenni, tartani nem akartam, az akváriummal, ugró patkánnyal, aranyhörcsöggel, madarakkal is elég gondunk volt, gondozhattam õket kölkeim helyett). Az állatkerti biológus kihangsúlyozta hogy ne engedjük vadvízbe, mert elpusztul, inkább vigyük be hozzájuk, az állatkerti nagy tóban még elfér bár nagy a zsúfoltság. A biológus megbízott embere már várt, elmentünk a teknõs-tóhoz, ahol valóban hemzsegtek az ékszerteknõsök. (Jót tettek velem és az ékszerteknõssel de bevillant, a mai pénzcentrikus világban vajon mennyi kerül vissza az állatkereskedõkhöz) Szinte megható volt a teknõc viselkedése Letettem a bekerített tavat övezõ 4-5 m széles fûsávra. A koma elõbb nézelõdött mint aki szimatol (nézelõdõ tartása nagyon hasonlított ismeretlen terepet felmérõ kutya- vagy macska viselkedésére) aztán nekiiramodott - nem hittem volna hogy az egyébként esetlen mozgású jószág meglepõen gyorsan szalad - a tavacska széléig. Ott fejét emelgetve megint nézelõdött aztán becsobbant (szinte "hasította" a vizet, csak a feje látszott ki) és pár pillanat múlva megjelent a kis tó közepén díszelgõ köveken és sütkérezni kezdett A biológus is odajött, utána körbevezetett és megnézhettük vele (két kisebb kölköm velem volt) az Állatkert, az állatok gondozásának "kulisszatitkait".
Etetés idején voltunk, akkor láttam hogy etetik a kígyókat "friss" élõ egerekkel, de nem "élõben" kergetik hanem elõtte az egereket kicsit "feldolgozzák" hogy könnyebben eméssze a kígyó. Természetes dolog, de nem épületes látvány, gyomor kell hozzá (vágóhídra sem megy az ember nézelõdni) Bár erõs rá a késztetésem, de nem írom le Viszont érdekes volt a kígyók viselkedése, bár nincsenek külsõdleges mimikai reakciójuk, mégis "testbeszédükben" volt valami "beszédes-add már" várakozó jelleg, hasonlóan amikor a kutya- macska lesi mikor dobod neki a falatot A gondozó meg is "cifrázta" azzal hogy nem az etetésre váró kígyóhoz tette be az egértetemet hanem a cca. 1,5 m-es karvastag kígyót kivette, letette a padlóra, az "indulásra készen" megvárta amíg gondozója "feldolgozza" az egeret, majd komótosan odasiklott és kényelmesen elkezdte bekebelezni, abszolút nem zavarta hogy többen állunk körötte Akkortájt hét éves legkisebb kölkömet alig tudtuk lebeszélni hogy ne simogassa meg a békésen táplálkozó kélgyót

Ha ékszerteknõs, elpusztul télen, ráadásul más kontinens lakója, így véletlenül se lenne megfelelõ dolog nálunk elengedni... Ha mocsári, ami hazai és védett, akkor olyan helyre vigyétek, ahol honos, hogy ne legyen egyedül. Pl. a Tisza holtágaiban totál biztos, hogy él.

Milyen teknõs ?

Rengeteg a kölyökbéka mindenhol, szinte óhatatlan hogy ne lépjünk rájuk, ha a fûben sétálunk. Õk a fóliasátorban találtak lakást: Link Ettõl sokkal többen laknak a fóliában (20-nál abbahagytam a számolást, pedig a fólia csak 15-20 négyzetméteres)