Bioszféra

Nagyon furcsa, mert elvileg tele van csukával, de sem õsszel pörgetve, se télen léken nem sikerült fogni még itt.
Látjuk õket gyakran rabolni, meg a kis vízbõl, a töklevél mellõl elijedni, de fogni nem sikerül.
Az idén is nekiveselkedünk.

Szép darabok, grat! Aztán egy ilyen tavon nem ám kihagyni a csukázást! :-)

Ezen a Mura-holtágon évekkel ezelõtt vettük észre, hogy túrnak valamik.
Akkor megpróbáltuk, nem fogtunk semmit, pedig túrtak.
Aztán feledésbe merült.
Idén nyáron jutott eszünkbe, megpróbáltuk, és szerencsénkre pont jó napot fogtunk ki, és sikerült fogni néhány 0,5-1 kiló közöttit.
Azóta is fogtunk néhányat, a tegnap reggeli horgászat már nem sikerült igazán jól, érezték a melegedést, tegnap este és ma délelõtt pedig már mozdítás sem volt meg túrás sem.
Süket volt a víz.
Ez van, ha jön a front, elõoldalban esélytelen halat fogni.
Ezért ma este már ki sem mentünk.
Legközelebb szerda este lesz jó, csütörtökön reggel már lehet hogy nem, mert indul a délnyugati szél.

Gratulálok a compókhoz, már csak azért is, mert a kedvenc horgászhalam. Szép sötét, vadvízi színe volt a tiédnek, én is hasonló színüeket szoktam fogni a pötrétei tõzegbányatóban illetve elmocsarasodott, növényzettel jól benõtt öreg kavicsgödrökben. Én a legjobb compócsalinak az esõgilisztát tartom, de gyakran csak körbeturkálja a horog környékét, a csalit néha megmegböki, de nem veszi fel. Ilyenkor aztán végigpróbálok a csonticsokortól a kukoricán át a mézes pufiig mindent, hátha eltalálom a gusztusukat. Néha sikerül is. A legtöbb compó, amit egy horgászat alatt fogtam 14 db volt, 0,5 és 1,5 kg közöttiek voltak és érdekességként megemlítem, hogy egyetlen túrást sem láttam az etetésen, de ott voltak és kaptak is.

Köszönöm!
Honnan a fenébõl tudtok Ti mindenre választ

Egy kép a legnagyobb compóról Link

Tegnap reggel vargányásztunk, ma a horgászat jött!
Ködös napkelte a Mura egyik holtágán Link Link
Kisgyermekkorom óta erre a vidékre járunk horgászni, és elképesztõ varázsa van. Gyûlölöm azt a horgászati módszert, amikor mindenféle csodamasinákkal, csodabotok, csodahorgok, csodacsalik segítségével egy horgásztó (lényegében halastó) kiéhezett halaira horgászik a nép oly módon, hogy leülnek a tiszta, fa és bokormentes tópartra, behajítják a csalit 60-80 méterre a partól, felteszik a csilingelõ, fütyülõ vagy éppen akár zenét is játszó kapásjelzõjüket, és a kiéheztetett halakat kicsörlõzik a vízbõl.
Itt, a Mura holtágain, bányatavain, ahol a halak teljesen vadvízi körülmények között élnek, roppant módon érzékenyek a frontjárásra, szélre, a vízszint emelkedésre (mivel az összes holtág, bányató, folyó és patak mind-mind kapcsolatban van a Murával, így azok vizének szintje és minõsége a Muráéval szinkronban változik), itt halat fogni tudni kell.
Gyakran sûrûn benõtt vízpart van, a víz alatt növényzet, fák, faágak, a víz fölé fák hajolnak, külön mutatványokat kell gyakran végrehajtani minden bedobásnál, kivételnél vagy akár fárasztásnál.
Itt nehéz halat fogni, vannak olyan napok, amikor az idõjárás olyan feltételeket teremt, hogy egész nap ott ülhetünk, és egy darab halat nem fogunk.
Tudni kell, mikor kell menni. És hova. És hogyan.
Ez most egy compós hely volt, fogtunk is néhányat Link , a legkisebb fél kilós, a legnagyobb 1,20 körül volt.

Az ártéren van egy növény, ami ilyenkor, a nyár második felében virít, nagyon hangulatossá teszi a vízpartot, nagyon szép virág, csak nem tudom mi ez Link Link Link Link
Valaki szakértse meg lécci, köszönöm!