Bioszféra

Õszintén szólva, a hangodat én inkább õzbak riasztásának vélem, aminek egy elnyújtott változata egyszer engem már egyszer becsapott. Épp akkoriban járt mifelénk az a hír, hogy valakitõl elszökött egy puma, amit láttak a Zemplénben, úgyhogy sejtheted, hogy én meg mire gondoltam.
Amiket viszont nemrég hallottam, abból a mély hang nem volt ennyire ugatósan harsogó, inkább erõs morgásszerû volt. De most jut eszembe: nem lehet, hogy az õznek épp ez a "célja", vagyis hogy egy félelmetes ragadozó állat benyomását keltse a hangjával és ezért néha még megpróbálkozik az utánzással is?
Íme, két õzbak-ugatás, amit találtam:
Link
Link
Tulajdonképpen egy nagyon pici esélyt adok annak is, hogy az általam hallott két hangot esetleg két állat hallatta, mondjuk egy bagoly meg egy õz. Csakhogy mindkét hang egyben nagyon macskaszerû is volt...

Hallgasd meg kérlek az ígért hanganyagot, szerintem a minõség jó (ahhoz képest, amilyen eredetileg). Az a magas hang (ölyvszerû),az nincs ebben, de attól még nekem hiúzgyanús a felvétel. Fõleg talán a legvégén lévõ hangokat figyeld. Továbbá 14 mp-nél van egy elefántszerû hang is, az is érdekes, érdekelne, mi a véleményed/tek arról, az mi lehet. Még az is lehet, hogy pont a fényképezõm mikrofonja elõtt elrepült valami rovar, vagy sok babot ettem.

Link

Link
Itt olvasható a következõ:
"A bükkmakkból (Fagus silvatica) a székelyek olajat sajtolnak. Különösen ízletesnek tartják a bükkmakk olajában megsütött mogyorós pelét (Glis glis). A székelyek olajsajtolója két felfüggesztett kalapáccsal mûködik. Ilyen – tökmag- és viaszprésnek is használt – sajtolójuk van a románoknak, szlovákoknak, kárpátukránoknak, lengyeleknek, bolgároknak. Szûk gabonatermés idején a bükkmakkot megpörkölték és liszttel összekeverve kenyeret sütöttek belõle. A pörkölt bükkmakk a székely és palóc pásztorok kedvenc csemegéje. A székelyeknél az asszonyok õsszel kisebb csoportokban járják az erdõt és összegyûjtik a bükkmakkot. Ez a munka náluk éppen olyan elmaradhatatlan, mint a szántás vagy a vetés. A magyal tölgy (Quercus ilex) makkját a pásztorok forró hamuban pörkölték meg."

Gábrusz egy pillanatra a tölgyfa makkjával kevertem Aztán beugrott hogy bükkfán terem a bikkmakk. Úgy tudom a tölgymakk is ehetõ, sütve akár õrölve kenyérnek is. A tatárjárás idején tölgykérget is sütöttek kenyérbe. Megerõsítésére idézek:
"...elõdeink sokszor rákényszerültek úgynevezett ínségkenyerek sütésére is. Ezért például a tatárjárást követõen a kenyér lisztjéhez porított tölgykérget adtak; késõbb a rossz termésû idõszakokban pedig a nád-, a gyékény-, a sásgyökér- és a kukoricacsutka-õrlemény mellett elõfordult, hogy fûrészporral pótolták a hiányzó liszt mennyiségét - olvasható a Magyar Dietetikusok Szövetségének Táplálkozás és Tudomány hírlevelében." Forrás: HáziPatika Link
Móra Ferenc is említ ilyesmit Egy régi magyar stafétafutóról c. novellájában, de nem tudni hogy bükk avagy tölgy: "Soponyánál sütik a makkot a Jellasics eltévedt horvátjai, ha Perczelnek hírt lehetne róla adni, a tarisznyájába tehetné az egész társaságot". Forrás: Link

Köszi!

Gyönyörûek, a juharfa a kedvenc a felemás sznével! Jól néz ki a karika is :-)

Köszi! És a narancssárga?

Hú, az hiba volt!

Sárga bogyójú tûztövis.

Nagyon szép lehet most a kertetek!
Az a sárga bogyós növény micsoda? Valami homoktövis?
Nem vittem magammal a gépemet, de egyébként már valóban ideje lesz visszahoznom Encsrõl, már vagy 3 hete ott van kihasználatlanul.
Még valami: egész finom a pörkölt bikkmakk

Szép képek, nekem legjobban ez tetszik: Link
Délután egyébként apa talált még egy epret kicsit arrébb, ami már érettebb annál, amit délelõtt mutattam, így a fóliás elméletem valószínûleg nem igaz.
-----------------------------------------------------------------------
A macskás videóval kapcsolatban érdemes elolvasni az elsõ hozzászólást alatta, nem tudom, hogy mennyire lehet igaz, de én már hallottam valahol arról a parazitáról, amit ott említenek, hogy ilyet okozhat.

Ma délután kirándultam egy kicsit. Nem mentem messzire, mert már az elején leálltam potypinkázni meg találtam néhány csirkegombát is. (Az elõbbi valamelyik ehetõ tuskógomba, a másik meg a rókagomba helyi neve). Közben a legelõn egy szarvasbika szép nagyokat bõgött. Hazafele jövet egy helyen csuda látványban volt részem: jókora nagy gerebengombák óriási rajzolatokat alkottak, volt olyan majdnem zárt kör, aminek az átmérõje 20 méter is lehetett. De azt mi nem szedjük.